Divat vagy politikai állásfoglalás? – Így lett a vörös rúzs a nők erejének szimbóluma

–

Talán nem véletlen, hogy akkor is Dita járt a fejemben, amikor az első rúzsomat vettem egy hipermarketben, nagyjából tizennégy évesen. Sétatávra volt a bolt otthonról, tanítás után arra vettem az irányt, és annak ellenére, hogy nem tudtam, melyik polcon keressem a rúzst, ami hazajön velem, a színről határozott elképzelésem volt. Végül kompromisszumos megoldás született, mert a nekem legjobban tetsző élénkpiros árnyalatra nem volt elég pénzem, és bár az iskola házirendje tiltotta az ilyesmit, a hétvégi bulikra bizonytalan mozdulatokkal, de határozott lelkesedéssel kentem pirosra a számat.

Történelem és szimbolikus erő

A vörös rúzst évszázadok óta viselik a nők az önkifejezés eszközeként, a különböző árnyalatok különböző jelentésekkel bírnak, a magabiztosság, a bátorság, az erő, az érzékiség és a lázadás szimbóluma.

Az első ábrázolása az ókori egyiptomi időkre nyúlik vissza, de a vörös rúzs akkoriban sem volt társadalmilag elfogadott, és a legtöbb nőt, aki viselte, prostituáltnak tekintették, vagy a titokzatos, ijesztő nőiességgel társították.

Az 1900-as évek elején több amerikai szüfrazsett, köztük Charlotte Perkins Gilman és Elizabeth Cady Stanton, elkezdett élénkpiros rúzst viselni, azzal az elsődleges céllal, hogy sokkolja a férfiakat, akik elítélték a divat hirdetését, mert az „bűnös, udvariatlan, eretnek, sőt szexuálisan erkölcstelen”. A szüfrazsettek pedig keresve sem találhattak volna tökéletesebb szimbólumot maguknak, mint a vörös rúzs, ami nemcsak erőteljes, de nőies is. Még a kozmetikai iparban úttörőnek számító Elizabeth Arden is az ügy mellé állt, és élénkpiros rúzsokat osztogatott a tiltakozó nőknek.

Később a rúzsok és a legtöbb sminktermék kicsit kiment a divatból, mivel a modern feminista mozgalom tagjai a patriarchális elnyomás eszközeként tekintettek ezekre, miközben a világ egyik leghíresebb háborús kampányplakátja, Rosie the Riveter felgyűrt ujjú overallban, és bizony, élénkvörös rúzzsal vált a női erő jelképévé. Sokan azon a véleményen voltak, hogy az olyan merész kozmetikai termékek, mint a vörös rúzs, hatalmas szimbolikus értékkel bírnak, és az ellenséggel szembeni harc fontos részei. A vörös rúzs a nők által a nemükhöz társítani kívánt ideálok iránti elkötelezettség jelképévé vált.

A vörös rúzs mint fegyver és egyenruha

A második világháború alatt a nők kezdték felváltani a férfiakat a munkaerőpiacon, és egyre hangsúlyosabb szerepet kaptak a közéletben. Ez erősítette a függetlenségüket, és ennek következtében – mint önbizalmuk kifejezőeszköze – a vörös rúzs népszerűsége is nőtt.

Bár ebben a környezetben a kozmetikumok nyilvánvalóan nem tartoztak a legfontosabb termékek közé, a gyártott és forgalmazott rúzsok olyan neveket kaptak, mint a Harci Vörös, a Gránátos Vörös vagy a Hazafi Vörös, és arra ösztönözték a nőket, hogy „nézzenek ki a legjobban, hogy a legjobbak lehessenek”.

Amikor a növekvő adók miatt a rúzsok sok nő számára megfizethetetlenné váltak, helyette répaléhez nyúltak, hogy megfesthessék az ajkukat. Az Egyesült Államokban a hadseregbe belépő nőknek kötelező volt vörös rúzst viselniük, és ez még inkább összekapcsolódott az erős női önbecsülés érzésével.

Mivel az élénkre festett ajak a nők esetében a dacot testesítette meg, nem meglepő, hogy maga Adolf Hitler is híresen ellenezte.

Hitler elutasítása

Az 1930-as évek Németországában a Hitler által vezetett náci párt elrendelte, hogy a következő tulajdonságok határozzák meg az ideális német nőt: egészség, tisztaság és frissesség. Hitlert az árja eszmék inspirálták, és úgy vélte, ezek jellemzője a „tiszta arc”.

Vegetáriánusként Hitler azt állította: a kozmetikai termék iránti gyűlölete abból eredt, hogy állati eredetű összetevőkből készül. Miközben azt hirdette, hogy a berlini nőknek kell a legjobban öltözötteknek lenniük egész Európában, alig vagy egyáltalán nem adott nekik erre lehetőséget: elítélte azokat, akik szőrmét, nadrágot vagy parfümöt viseltek, és akik a legújabb divatirányzatokat követték. Irányítása alatt drámaian csökkent, majd pedig teljesen leállt a kozmetikumok gyártása, mivel ezeket nem tartotta létfontosságú árucikknek.

Hitler vörös rúzzsal kapcsolatos hivatalos állásfoglalása ellenére joggal feltételezhetjük, hogy a legnagyobb problémát mégiscsak az okozta neki, amit a termék szimbolikusan képviselt.

A szövetséges országokban a vörös rúzs viselése a nőiesség erejét mutatta, a hazafiasság és a fasizmussal szembeni ellenállás jelképeként vált ismertté.

Ezért nagyon valószínű, hogy nem támogatott volna egy olyan szimbólumot, amely szemben állt a saját eszméivel.

Miután a szövetséges országok észrevették, hogy Hitler mennyire hevesen ellenezte a terméket, még inkább arra ösztönözték a nőket, hogy használják azt. Ekkor maga Elizabeth Arden is utasítást kapott az amerikai kormánytól, hogy alkosson egy ajak- és körömfestéket az amerikai hadseregben szolgáló nők számára, ami később Montezuma Vörös néven vált ismertté.

A vörös ajak ma is a tiltakozás erőteljes szimbóluma

2018-ban Nicaraguában nők és férfiak vörös rúzst viseltek, és fényképeket töltöttek fel magukról a közösségi médiába, hogy követeljék a kormányellenes tüntetők szabadon bocsátását. Az ötlet Marlén Chow aktivistától származott, aki vörösre rúzsozta a száját a kihallgatásokon való részvétele előtt. 2019 decemberében, Chilében pedig közel tízezer nő vonult utcára fekete szemkötőben, piros kendőben és vörös ajakkal, hogy tiltakozzanak az országban elkövetett rengeteg szexuális erőszak ellen.

Az eszmék, amelyeket Hitler a német nők körében akart meghonosítani, nem különböztek más elnyomó, nemi alapú normáktól és szabályoktól, amelyek célja a nők alárendeltté tétele és megtartása azáltal, hogy semmibe veszik a saját testük feletti jogaikat.

Azokban a társadalmakban, amelyek megpróbálták megfosztani a nőket az erejüktől, az idők során a vörös rúzs az erő jelképévé vált.

Az ajkak pirosra festésével a tüntetők világszerte ugyanazt az erőt használják ki, amit egy évszázaddal korábban a szüfrazsettmozgalom. Ebben a merész, dacos szépségnyilatkozatban az ő örökségük él tovább.

Mózes Zsófi

Források: ITT, ITT, ITT és ITT

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / Jonathan Storey