Kisgyerekkoromban csak álmodoztam arról, hogy kutyám, macskám legyen, be kellett érnem egy méreténél fogva panellakás-kompatibilis hörcsöggel. De felnőttként, ha nem is tudatosan, de újrateremtettem az egyik kedvenc rajzfilmsorozatom hőseinek otthonát: egy szertelen-fontoskodó-hűséges keverék vizslával, és két pofátlan-körberajongott macskával osztjuk meg a életterünket.

Úgyhogy ma már az én ágyam mellett is horkol egy Frakk, és nálam is nyervog éjnek évadján két macska. Az állandó portaszolgálat sem ismeretlen feladatkör számomra – vagy ezerszer nyitom ki naponta az ajtót, ablakot, hogy valamelyik négylábú haver ki-, illetve befáradjon. És természetesen én kelek fel hajnali háromkor beengedni a hazatévedt cicákat, mint Irma néni – mindenki más alvást színlel. Ha mégsem, akkor a late night show következő műsorszáma a férjem méltatlankodása, amiért kiment a szeméből az álom az átkozott macskák miatt, akiket amúgy szétkényeztet ő is.

Szegény kiskutyámat pedig pont ugyanúgy át lehet verni a „hol a macska” felkiáltással, ahogy Lukrécia és Szerénke átverte Frakkot, amikor el akarták lopni a csirkesültet…

Ha te is állatbolond vagy, akkor íme, egy testhezálló teszt neked: