–

A Mazsola és Tádé egyik megviselt példánya egyike azoknak a könyveknek, amelyeket magammal vittem minden költözéskor, nem vándorolt a szüleim pincéjébe akkor sem, ha épp nem volt könyvespolcom.

Gyerekként bábfilmsorozatként imádtam, felnőttként meg olvasni, magamban is, a gyereknek is, mert lenyűgöz Bálint Ágnes humora, a szöveg bája, bölcsessége, és mióta anya vagyok, tudom, mennyire életszerűek a dialógusok.

Mikor a kislányom azt mondta pár évesen az unokatestvérének, hogy „mindegy, ki nyer, csak ne te legyél az”, akkor arra gondoltam, na, ezt a Mazsolamondatot, akár Bálint Ágnes is papírra vethette volna. Csak kevesen ismerték fel-, és mutatták meg annyira pontosan a gyermeki gondolkodás sajátosságait, mint ő. Két kislányt nevelt fel, lehetett tehát élményanyaga bőven, amikor Tádé és Mazsola, illetve a többi kölyökszereplő beszédmódját formálta.


Frakk is létezett, igaz, Csibésznek hívták!

Bálint Ágnes orvos veje mentette ki egy kísérletből a gyönyörű, öntörvényű vizslát, aki végül Vecsésre került, ahol a család több generációja élt együtt mindenféle háziállatok társaságában, és ahol az írónő hat évtizeden át alkotott. (Emlékháza gyermekei jóvoltából ma is látogatható.) A cicák, Szerénke és Lukrécia viszont kitalált figurák, legalábbis ami a nevüket illeti, mert cicák azért éltek szép számmal a hatalmas vecsési mesekertben-házban, amely duplán helytörténeti kuriózum, hisz a XIX. század második felében az Andrássy grófok vadászházaként épült.

Bálint sosem titkolta, hogy rengeteg ihletet merít hazulról.

A szeleburdi családot, amely rádiójátéknak indult, aztán könyv és film lett belőle, és amelyben oly sokan magukra ismertek: a saját famíliájáról mintázta. A már emlegetett vizslán, majd vizslautódokon és a macskákon kívül a Kukori és Kotkoda megírásakor múzsák lettek a háztáji szárnyasok is.  

Kevesen tudják, de nagyrészt Bálint Ágnesnek köszönhető, hogy a hetvenes-nyolcvanas években annyi mesefilm, bábjáték készült a Magyar Televízióban – volt, hogy évente tíz különböző széria!

1958-ban lépett be először a tévé frissen alakult Gyermek- és Ifjúsági Osztályára, ahol aztán harminc évre lehorgonyzott. A múltjában szerepel korábbról: angolkisasszonyi neveltetés, bécsi iskola, plakáttervezési-, valamint könyvillusztrációs képzettség, és angol-német szakos külkereskedelmi levelező munkakör.

De nemcsak hivatalos leveleket írt, hanem sok minden mást is

Méghozzá egészen kicsi korától kezdve.Tizennégy éves korában publikált mesét először, folytatásokban egy gyerekújságban: Ez volt a Fanni, a modern tündér, amelyet ő maga rajzolt is. 1941-ben, 19 éves korában jelent meg első meseregénye, Az elvarázsolt egérkisasszony.

A televízióban az ő ténykedése előtt az esti meséket tévébemondók olvasták föl, ezt váltatta fel bábjelenetekkel.

Aztán kezdeményezésére megjelentek a rajz-, és bábfilmsorozatok is. Pom-Pom, Mirr-Murr, Mekk mester, Vuk, Magyar népmesék, Ugrifüles – csak néhány a szerkesztői, dramaturgiai munkájának eredményei közül.

A tévémaci szülőanyjának is szokták titulálni, ő találta ki ugyanis a karaktert. Eredetileg vidéki miliőbe tervezte a bábot, de politikai nyomásra a maci beköltözött a panelba.

Bálint nemcsak nálunk népszerű, a nevéhez fűződő könyvek, filmek bejárták a világot, Európa szinte minden országába eljutottak, és nagyon népszerűek lettek. Ő is fordított külföldi pályatársaktól: a Babart vagy a Rumcájszot például az ő tolmácsolásában élvezhetjük.

Bálint nagyon termékeny szerző volt, írt a rádiónak és a tévének is, hangjátékot, mesét és meseregényt, forgatókönyvet. Írásaiba szívesen beleszőtte ismerősei, munkatársai, családtagjai szokásait, történeteit.

Lánya mondja róla, hogy önmagáról leginkább Böbe babát formázta. Mert egy aranyszívű, mindenkinek segítő asszony volt, aki épp csak saját magáért, az önös érdekeiért nem tudott kiállni soha.

Viszont másokért igen: remek szerkesztő és organizátor volt. Miközben jó érzékkel állította össze a televíziós meserepertoárt évtizedeken át, ő választotta ki a sorozatok szerzőit, rendezőit: Csukás Istvánt (Süsü, Pom Pom, A nagy ho-ho-ho-horgász stb.), Foky Ottót (Mirr-Murr, Misi mókus, Varjúdombi mesék stb.), Szabó Szabolcsot (Kukori, Vízipók stb.).

Szívügye volt a természet, az állatvédelem. 1968-ban indította útjára a Kuckó című környezetvédő gyermekműsort, amely a műfajában első volt. A Vízipók, csodapók sorozat is célzatos volt: a gyerekeket megismertetni az élővilág kevésbé népszerű egyedeivel, a rovarokkal, pókokkal.

A lányai visszaemlékezéséből tudható, hogy Bálint Ágnes rengeteg időt töltött az írógép előtt, de közben nagyon szép családi életet is éltek. Huszonkét évesen ment férjhez egy ügyvédhez, Németh Sándorhoz. Társával mindvégig kitartottak egymás mellett. Férje halála után megroppant az írónő egészsége, a rendszerváltás után visszavonultan élt még egy egy pár évet.

2008-ban, egy nappal a születésnapja után halt meg: október 24-én. Memoárjában így fogalmazott: „Csodaszép életem volt. Meseszép.”

Forrás: ITT és ITT

Kurucz Adrienn

Kiemelt kép forrása: balintagnes.hu

További képek: Wikipédia