Ha rákapsz az ízére, sosem veszel majd kezedbe más írószert! – Hódolat és hűségeskü a töltőtollnak, históriával fűszerezve

–

A szerelem még középiskolás koromban kezdődött. Apukám kapott valakitől egy aranyhegyű Pelikán töltőtollat, és nekem adta. Egy csapásra megváltozott az íráshoz való viszonyom. Nem túlzok, tényleg. Érzéki örömmé vált az írás. A tollam rabja lettem az első alkalommal.

Mondják, hogy meg kell szokni a töltőtollat a golyóstoll után, mert másként kell tartani, és nem szabad erősen nyomni a papírra, de nekem nem kellett tanulnom a módszert, mintha mindig is erre a tollra vártam volna, szaladt a papíron, és csodák csodája, az addig folyton változó, összevissza kézírásom rendeződött. Megéltem azt, amit soha addig: gyönyörködni lehetett az általam leírt betűk, szavak látványában. Nem, én nem az a kislány voltam korábban, akinek a füzetét felmutatta a tanító néni…

Az első töltőtollam vagy húsz évig szolgált hűségesen, de egy barátnőm ugyanilyen típusú, egyetemista korában vásárolt tolla ma is megvan, és működik is. Ő sem adja kölcsön soha senkinek, ahogy én se engedtem vele írni mást. Mondta ugyanis apukám már az elején, hogy az én írásom koptatja a viszonylag puha aranyhegyet, olyan egyedi módon, ahogy, mondjuk, egyedi az ujjlenyomatunk.

Az én tollam, az a bizonyos első nagy szerelem sajnos elveszett, és az utódai nem váltak be igazán, de még nem adtam fel a keresgélést.

Nehéz megmondani, mitől jó egy toll, egyrészt ebben is eltérők a vélemények, másrészt a magasabb ár sem garancia arra, hogy szeretni fogod a zsákmányt. Ahogy a párválasztás is egy folyamat, úgy a tollakat is próbálgatni kell, amíg meg nem lesz a neked igazi. Ha rábukkansz, akkor azonnal tudni fogod, hogy ő az. Nem tudom másként megfogalmazni: érezni fogod, abból, ahogy siklik a kezed a papír felett (a csuklód sem fárad el), és a hangból, ami a toll és a papír találkozásából születik.

Ha nem illetek össze, akkor nem esik jól az írás, a toll karcolja a papírt, zavaró a nesz, nem finom és érzéki tapasztalás.

Ki találta föl vajon ezt a csodás eszközt?

Mindenki előtt ott a kép: a középkor írástudói, a szerzetesek még lúdtollal másolták a szövegeket. (Hattyútollat is használtak, illetve az apró betűkhöz varjú- vagy hollótollat.) Keleten nádból és bambuszból készítették az íróeszközöket, ezekkel írtak a papirusztekercsekre.

A XVII. században jelentek meg az első „mártogatós” réz írótollak, de a madártollat még vagy száz évig nem tudták kiszorítani. A töltőtoll ma ismert formáját egy párizsi diák (a később híres tudóssá vált), román származású Petrache Poenaru találta ki a XIX. század elején, 1827-ben szabadalmazták a tollát.

Persze Poenarunak voltak elődei. Az emberiség régóta kísérletezett egy olyan íróeszköz kifejlesztésével, mely tárolja a tintát, és egy vékony kis csatornán keresztül jut a tinta a tollhegyre. Már az ókorban is használtak fémből készült csőtollakat, ezt pompejii leletek is bizonyítják. Egy iszlám történetíró, Al-Majalis waʼl-Musayarat' arról számolt be, hogy Al-Mu'izz kalifa kívánságára a X. században készült egy tollszerszám, melynek volt egy külön tintatartó része. A középkori Európában pedig lúdtollhoz próbálgattak tintatartályt erősíteni. És mert a libatoll hegye hamar elkopott, igyekeztek helyettesíteni más, tartósabb anyagokkal.

Poenaru nyomán egy Lewis Edson Waterman nevű amerikai biztosítási ügynök hozta létre 1884-ben az első mai értelemben is jól működő töltőtollat. (A korábbiak folytak, nehéz volt bánni velük.) Waterman használt először kis lyukat a tollhegyen, és a papírra nyomás hatására szétnyíló barázdákat a tollhegyet támasztó „nyelven”: így írás közben csak annyi tinta kerül a papírra, amennyi éppen szükséges.

A töltőtollat a golyóstoll szorította ki a piacról a XX. században

Leginkább azért, mert olcsó a gyártása, és nagyon egyszerű, praktikus a használata, nem hagy pacát például, és nem kenődik, mert a tinta nem vizes, hanem olajos alapú. Egy magyar embernek szoktuk tulajdonítani a felfedezését, de valójában Bíró László nem a toll fejlesztésében volt úttörő, az alapelvét már 1888-ban szabadalmaztatták, hanem a tintakérdést oldotta meg. Addig töltőtollakba való tintát használtak a golyóstollakba, de ezek nagyon folytak, a golyó mellett kicsöpögtek. Bíró kémikus testvére, György segítségével kifejlesztett egy sűrűbb verziót. A találmányra pedig a második világháborúban lecsapott a hadsereg: az angolok egyből harmincezer tollat rendeltek tőlük (akkor már Argentínából, a Bíró-testvéreknek ugyanis menekülniük kellett a nácik elől).

Az olcsó golyóstoll a 40-es, 50-es évekre jórészt kipenderítette a piacról a töltőtollakat, a neves töltőtollgyártók (Waterman, Sheaffer, Parker) ezért áttértek a különleges, drága, egyedi darabok forgalmazására. Töltőtollal (b)írni státuszszimbólum lett. Emellett gyártottak kifejezetten olcsó darabokat is a diákoknak.

Aztán a kilencvenes években a töltőtoll újra berobbant a divatba 

Golyóstollal írni nagyon praktikus, és nem baj, ha az ember elveszíti a tollát, könnyen pótolható. Csak éppen az írás örömét veszi el tőlünk. Sokan rájöttek erre. Igaz, a digitalizáció hatására rohamosan csökken a kézírás jelentősége, ám, ami egyfelől törvényszerű, másfelől szomorú is, mert a szépírás művészet.

A számok szerencsére azt mutatják, a töltőtollak határozottan divatba jöttek az utóbbi években megint. A töltőtollak forgalma világszerte folyamatosan nő: majdnem kétszeresére az elmúlt öt évben!

Hódít a kalligráfia, azaz a művészi szépírás is mint hobbi. Ehhez fantasztikus kellékeket lehet már nálunk is kapni a művészellátókban. A szépírás gyakorlói használnak az ecset és a filcecset mellett töltőtollat is (van ferdén és egyenesen vágott hegyű verzió is a ponthegyű mellett, amelyek nem folyóírásra valók, inkább betűrajzolásra: gyönyörű, vastag vonalakat is lehet velük húzni. A kalligráfia ugyanis leegyszerűsítve vastag-vékony vonalak variálásával éri el az esztétikai hatást. Ha kipróbálod, elvarázsol. Én figyelmeztettelek!

Kurucz Adrienn

Feltétlenül nézd meg kalligráfia-témában Gyárfás Dorka kolléganőm korábbi írását is, nagyon érdekes olvasmány.   

Források: ITT, ITT, ITT és ITT

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images