Az alkotás öröme nem csak a művészeké! – Botanikaillusztrációs műhelyt teszteltünk

–

Egy időben egyszerűen nem éreztem elégnek, hogy önképző jelleggel otthon rajzolgassak, így próbáltam rendszeresen eljárni rajzolni. Tetszik, ha van egy irányított óra, ahol rendszeresen visszajelzést kapok a munkáimról. Úgyhogy jegyet is váltottam egy rajziskolába – egészen meghatódtam saját magamtól, hogy végre nem halogatom tovább ezt a tervet. A történet e része mégsem sikersztori, mert pár alkalom után kifulladtam. Nyolc-tíz órás munkanap után ugyanis nem feltétlenül a kockákról és hengerekről készült tanulmányrajzok készítésére vágytam. 

Mégis szerettem volna valamilyen szabad alkotótevékenységet vinni a hétköznapjaimba, kikapcsolódásként. Hosszas keresgélés után így találtam rá az improvizációs festésre (itt elolvashatjátok az élménybeszámolót), most pedig egy újabb tapasztalatra tettem szert: kipróbáltam a tusrajzot, azon belül is egy botanikai illusztrációs workshopot.

Ez az a technika, amit keresel

Biológiaóráról te is emlékezhetsz a régi típusú füvészkönyvekre, amikben csodaszépen megrajzolt vadvirágok, gyógynövények áldásos hatásait ismertetik. Nos, a növénytani zsebkönyvek ábráihoz hasonlókat tulajdonképpen bárki elkészíthet egy délután alatt.

Itt feltétlenül szólnunk kell a legendás Voynich-kéziratról, ami épp a napokban került a hírek középpontjába. Érdekességképp: a kézirat tulajdonképpen az egyik legrejtélyesebb „füvészkönyv” a világon, vagy akár azt is mondhatnám, hogy „középkori életmódmagazin”, csak újságírók helyett apácák írták.

A tizenötödik századi kézirat férfi kódfejtők garmadáján fogott ki (köztük az Enigma kódfejtőjén, Alan Turingon is), végül nemrég egy mesterséges intelligenciával működő gép szállította a nem várt eredményt.

A legfrissebb információk szerint Kasztíliai Mária aragóniai királyné számára készítették apácák, összegyűjtve az akkori „modern női orvoslás” legfontosabb praktikáit, gyógynövényes főzeteit.

A meseszép illusztrációkkal és kalligrafikus kézírással készített irat mind tartalmilag, mind esztétikailag örökbecsű alkotás, íme:

Van egy jó hírem: tanulható

Én is kételkedtem ebben ugyan, de Fanatic Calligrapher, született Gleichauf Boglárka meggyőzött, hogy én is produkálhatok hasonlót (pontosabban az ő gondos irányításával végül én győztem meg magam, hogy ez lehetséges).

Bogi tanítási módszerei és a sikeres tusrajzhoz vezető tanácsok egyszerűek: engedd el magad, csak lazán, ne figyelj a szimmetriára, nyugodtan maszatold össze magad és a lapodat – még jót is tesz a végeredménynek.

Azért ezek a hívószavak előhozzák kisiskolás rajzos élményeinket. Bármennyire paradoxon is, de a szabad alkotást, a lazulást, a belefeledkezést tanulni kell.

Bogi szerint az óráit látogató felnőttek elképesztően tehetségesek, mégis olyan alapvető hiányosságokat tapasztal minden órán, hogy leesik az álla: többeknek az ollóhasználattól a ceruzafogáson át a szabad kreatív alkotásig sok minden nehezen megy, ami pedig kisiskolás készség.

Örkény a rajztermekben

Ellenben mindenki fegyelmezetten, jó magaviselettel, engedelmesen és tisztelettudóan végzi a feladatokat – ügyelve a szimmetriára, a sorrendre, a papírlap teljes betöltésére. A rajzlapokon a szó szoros értelmében nyomon követhető a nyolcvanas–kilencvenes évek oktatási rendszere. Az óráján elhangzó leggyakoribb kérdések sokkal inkább a szabályokra vonatkoznak, nem a rajzolással kapcsolatosak: mikor lesz a szünet?, mikor lehet enni?, ki lehet-e menni óráról?, ki lehet-e menni a mosdóba?, jó-e így a rajzom?, hogy rajzoljam tovább?

A feladat gyakorta nem is a technikai tudás átadása, hanem a korábbi élmények, görcsök feloldása, hogy ne akarjunk mindenáron fegyelmezetten, szabályosan viselkedni és alkotni. Úgyhogy Bogi először a fejekben tesz rendet – türelmesen ismételgeti a fenti kulcsmondatokat –, és utána beavat az alkotás részleteibe.

Vonalaktól egy komplett illusztrációig

Mutatom is, pontosan mire lesz szükséged a tusrajok rejtelmeiben való elmélyüléshez: tustoll, tinta, gyertya és különböző textúrájú papírlapok. Mielőtt nekiállnál rajzolni, a gyertya lángjában le kell égetned a tus hegyét védő olajos réteget – enélkül ugyanis nem tapad meg rajta a tinta.

Az első óra vonalak, pöttyök, majd levelek, ágak és komplett növények rajzolásával telik – az a fajta jóleső türelemjáték, ami meghozza az alkotás örömét. Később ezek a vonalak és pöttyök adják a növények jellegzetességeit: virágokat, leveleket. Végül pedig önálló művé állnak össze egy referenciakép alapján. Ahogy látható tehát, a technikai rész valóban egyszerű, rövid, könnyen érthető szakaszokból áll.

A nehézség nem is feltétlenül a vonalak meghúzása, hanem a korábban rögzült rossz szokások és a művészetről alkotott ideálképünk elengedése.

Én például nem tudtam róla, de ez idáig rosszul fogtam a ceruzát, tollat – mondjuk, így már érthető, korábban miért nem sikerültek úgy azok a vonalak, ahogy szerettem volna. Emellett arra törekedtem, hogy az elém tett papírlapot maximálisan kihasználjam ahelyett, hogy a képre figyeltem volna, amit alkotni szeretnék. Belém ugyanis ezt az esztétikai iránymutatást nevelték általános iskolában: az a szép rajz, ami teljesen betölti a papírlapot. Punktum. Szólhattak volna, hogy csak a papírral akartak spórolni.

Más a szimmetriával küszködött vagy azokkal a képalkotási hibákkal, amiket megtanítanak sokaknak mint esztétikailag „helyes” elrendezést, vagy azt, hogyan (egyféleképpen) nézhet ki egy fa, egy levél vagy egy virág.

Persze más megtanulni és megérteni, hogy ezerféleképpen is kinézhet ugyanaz a virág, és más megtanulni ábrázolni ezt a sokféleséget. Az már igazi – viszont egészen rövid időn belül teljesíthető – feladat.

Kiknek ajánlom?

Alapvetően mindenkinek, azoknak is, akik már vérbeli grafikusok és szeretnének elmélyülni szakmájukban, de a totálisan kezdőknek is élmény. Elsősorban mégis azoknak ajánlanám, akik vérbeli halogatók, akik évek óta szeretnének eljutni egy rajzolós workshopra, de „nem jön össze”, és végre alkotnának valamit. Bármit.

Nekem nagyon jó élmény volt ez a kurzus, szívesen látnék hasonlókat Budapesten.

Bogi tanításának újszerűsége, hogy hisz abban, megfelelő mentorálás mellett mindenki tud rajzolni, alkotni. Ezek a kezdetleges görcsök, rossz beidegződések egy délután alatt kimasszírozhatók az emberekből.

Bogi workshopja nemcsak egy illusztrációs tanfolyam, hanem – ahogy ő hívja – egy illúzióromboló workshop is, amelyen lebontja a rajzolás, az alkotás köré épülő misztikumot. Az alkotás öröme ugyanis mindenkié, nem csak a művészvilágé.

Szőcs Lilla