–

Sally Rooney első könyve zseniális. Ha ezzel a mondattal be is fejezném a cikket, akkor is mindent elmondtam volna a Baráti beszélgetésekről, amellyel a most huszonkilenc éves írónő sorra hódította meg a sikerlistákat, és olyan rangos elismeréseket zsebelt be, mint a Sunday Times díja, amit az év fiatal írójának ítélnek oda. Amíg szinte az egész világ második kötete, a Normális emberek bűvöletében él – még sorozat is készült belőle –, addig debütáló regénye, a Baráti beszélgetések csak most indult hódító útjára itthon. Annak ellenére, hogy a regény története egy meglehetősen közhelyes megcsalás köré épül, az erőssége épp az, hogy hitelesen mutatja be a különböző lelki sérülésekkel küszködő karaktereket és azok problémáit, illetve a köztük lévő kapcsolatok dinamikáját, amelynek folyamatos változása alakítja a regény cselekményét. 

A húszas évei elején az embernek sok szempontból nincs nagyobb ellensége saját magánál

Persze ez is a felnőtté válás része: a magunk kárán tanulunk, sérülések és csalódások árán – kinek több, kinek kevesebb jut belőle. Én például azzal a tévképzettel mérgeztem magam sokáig, hogy nem vagyok olyan okos, rátermett vagy szép, mint mások és mint amilyennek lennem kellene ahhoz, hogy sikeres és boldog lehessek. Ahhoz képest ugyanakkor, hogy 

huszonévesen semmi sem tűnt annyira félelmetesnek, mint az, hogy mások számára nem vagyok elég értékes és szerethető, végül rájöttem, az igazi mérce, hogy a magam számára képes vagyok-e az lenni. 

A regény huszonegy éves narrátora, Frances sérülékenysége is önbecsülésének hiányából ered. Szeretne olyan könnyed, talpraesett, okos és szép lenni, mint legjobb barátnője – és exe –, Bobbi, aki szinte minden területen megugorhatatlan mérceként van jelen az életében. Mellette Frances szürkének és láthatatlannak érzi magát annak ellenére is, hogy a környezete épp az ellenkezőjeként tekint rá. Bobbi és Frances ugyanarra az egyetemre járnak, erőteljes nézeteik vannak a világról, amik beszélgetéseik során rajzolódnak ki előttünk, szabadidejükben pedig spoken word-esteken adják elő Frances verseit. 

Egy ilyen fellépésen ismerkednek meg a harmincas éveiben járó Melissával, aki íróként és fotósként dolgozik, és felajánlja a lányoknak, hogy portrécikket készít róluk. Ahhoz, hogy jobban megismerje interjúalanyait, Melissa meghívja őket vendégségbe a házába, ahol jóképű férjével, a színészként dolgozó Nickkel él.

Frances és a nála tíz évvel idősebb Nick között erős vonzalom alakul ki, majd viszonyba kezdenek Melissa és Bobbi háta mögött. De amennyire egy ilyen kapcsolat az elején izgalmas tud lenni, annyira képes távol helyezni a szereplőit önmaguktól és a környezetüktől. 

Francest kezdetben nemcsak a kíváncsiság, a saját vonzerejének és hatalmának megismerése hajtja, hanem az is, hogy bebizonyítsa saját maga számára: ő is szerethető. Ám, ahogy érzelmileg is egyre mélyebben elmerül a viszonyban, úgy sérül mind erősebben. 

Veled van az Erő? – A WMN nagy Star Wars-kvíze

Kult – 2020. május 4. – SZL

Semmi sem fontosabb annál, mint elrejteni a sebezhetőségünket

A kötődés kiszolgáltatottá tesz, és senki sem szeret kiszolgáltatott lenni, mert az egyet jelent azzal, hogy sebezhetővé válik – de hiába épít Frances falakat maga köré szarkazmusból és közönyből, megvédeni így sem tudja magát a sérülésektől. És épp ez az, ami nemcsak az Y generációsok, hanem sokunk számára is fájóan ismerős lehet a saját húszas éveinkből: az eszeveszett próbálkozás a sebezhetőségünk elrejtésére és a csalódás elkerülésére, amivel végeredményben nem érünk célt, csak még inkább eltorlaszoljuk a boldogságunkhoz vezető utat.

Annak ellenére, hogy az írónő elmondása szerint csak a saját tapasztalatait jegyezte fel, és nem az volt a célja, hogy Y generációs regényt írjon, 

a történetnek mégis elválaszthatatlan részei a szereplők generációs problémái: az önbecsülés hiánya, a kötődéstől való félelem, a magány, a saját életcéljuk megtalálásának a nehézségei, az elveszettség és a csalódástól való hihetetlen félelem. 

Mindezt a huszonévesekre jellemző filozofikus, világmegváltó beszélgetéseik keretezik, amelyekből mind jobban megismerhetjük nézeteiket, sérüléseiket és tetteik mozgatórugóit. 

Ezekből aztán többek közt az is világossá válik számunkra, hogy az emberi kapcsolatok, így egy házasságtörés esetében sem lehet mindent pusztán feketén-fehéren szemlélni, a feleket nem lehet kizárólag a bűnösök és az áldozatok kategóriájára szűkíteni – a maga módján ugyanis egy kicsit mindenki ez is, és az is. A szereplők hiába igyekeznek eszeveszetten megóvni magukat a csalódástól, az végeredményben elkerülhetetlen – de erre persze csak a tapasztalataik árán, utólag döbbenhetnek rá. „Bizonyos dolgokat megélünk, mielőtt megértenénk. Nem lehet mindig elemző pozícióba helyezkedni” – mondja Frances. És valahol ez az ember húszas éveinek egyik legnagyobb tanulsága.

 21. Század Kiadó, Budapest, 2020

Filákovity Radojka

A kiemelt kép a szerző tulajdonában van