Bibircsókosok, világszépek és vajákosok – Kedvenc megveszekedett nőszemélyeim

–

Boszorkányos Varga János – morogta maga elé apám, ha elejtett valamit vagy belerúgott az ágy szélébe. Boszorkányus Varga Jánus – ismételgettem selypítve utána, bár két és fél évesen fogalmam sem volt, mit jelent. Azt meg pláne, hogy mitől volt Varga János boszorkányos, de olyan titokzatosnak tűnt, hogy még egy rögzített magnószalag is őrzi, ahogy mormolom. Maga a szó, a boszorkányos belém égett.

Kamaszkorom hajnalán valósággal faltam a könyveket, nemcsak a kötelező, és a szépirodalmat, hanem a történelmi sztorikat feldolgozó, lebilincselő krimiket is. Nagy kedvencem volt Robin Cook egyik könyve, a Halálos kockázat, amely a salemi boszorkányüldözésről szólt. A kötet magával ragadott, még akkor is, ha nagy része fikció volt, és onnantól fogva ellenállhatatlan vágyat éreztem azon dolgok iránt, amiket nem feltétlenül lehetett racionális érvekkel megmagyarázni. 

Tim Burton filmjei, a vámpírok misztikuma, a klasszikus mesék gonosz királynői sokkal jobban érdekeltek, mint a csillámporos királylányos sztorik. Ezen vágyammal addig merészkedtem, hogy a szalagavatómra éjkirálynős jelmezt terveztem magamnak, a vastag, bőr hatású anyagból készült, uszályos, tölcsérujjú, és merevített gallérú ruha a mai napig ott hever a szekrényem alján. A Harry Potter-sztoriról pedig nagyon sokáig azt hittem, hogy ilyesmit kitalálni egész biztosan nem lehet, kell léteznie ennek a világnak valahol, hiszen annyira részletes, annyira valóságos, hogy ezt nem szüli meg emberi agy.

(Úgyhogy a mai napig nem tudtak engem tökéletesen meggyőzni arról, hogy J. K. Rowling nem boszorkány.)

Ma Luca napja van, és péntek 13 (ráadásul hajszálpontosan egy hónap múlva leszek 35 éves). Úgyhogy elmesélem, kik a kedvenc megveszekedett nőszemélyeim a filmtörténelemből:

Demóna 

Disney újragondolt Csipkerózsika-sztorijának felturbózott gonosz boszorkája Anglina Jolie megformálásában abszolút viszi a pálmát. Nemcsak Jolie miatt, hanem azért is, mert a varázsképességekkel megáldott lény éppoly tüzes, és szenvedélyes, indulatainak parancsolni nem tudó, érző egyed, mint amilyennek a boszorkányokat képzelem. 

Demóna sérülékenysége, sebzettsége hozzájárul mindahhoz, hogy rájöjjünk, a varázserővel bírók is képesek csalódni, éreznek fájdalmat, lehetnek elesettek, szerelmesek, akarhatnak anyák lenni, de akár sírhatnak is. 

Bár a Disney-filmek túlságosan giccsesek, és általában kiölik belőlük a fűszeresebb részeket, a Demónában viszont benne maradt az a különleges íz, amely képes hitelessé tenni ezt a karaktert.

Sokak szerint Jolie csak magát alakítja. Még az is meglehet. Viszont ha boszorkányos listát írok, akkor neki mindenképpen helye van itt, hiszen ki ne gondolta volna már azt legalább egy pillanatig, hogy Jolie tutira nem földi szerzet, hanem valami fura földönkívüli lény, ahogyan az a nevében is benne van. 

Ursula (A kis hableány)

Ó, a legkedvencebb tengeri boszorkányom, aki akármennyire is gonosz volt, imádtam, imádtuk.

Eleve A kis hableánnyal indult a Walt Disney második aranykora (tehát nem volt nehéz belopóznia a generációm szívébe), amely egészen a kétezres évekig tartott. Csillogó szemmel néztük a sellőből emberré vált hercegnő történetét, de Ursula karaktere mindent vitt. 

A poliptestű banya természetesen egyeduralkodásra vágyott, aztán jól megjárta, de a haja legalább annyira jó volt, hogy még Miranda Priestley (Az ördög Pradát visel) is megirigyelte. Ő adott emberi lábakat Arielnek, és ő vette el egyúttal a hangját, hogy aztán gyönyörű, női alakban és Ariel angyali hangján orvul elcsábítsa Erik herceget. (Mondjuk, nem tudom, kinek kell az a herceg, akit ennyivel el lehet csábítani, de ez már nem az én problémám.)

Persze Ursula karaktere nem lehetett volna annyira zseniális Schubert Éva utánozhatatlan hangja nélkül.

Dolores Umbridge (Harry Potter-filmek)

A Harry Potterből valójában bármelyik karaktert ide lehetne citálni. Talán Piton professzor volt még esélyes nálam eme kiváltságos posztra. Viszont Dolores Umbridge karaktere olyan jól kidolgozott, részletes és összetett, hogy egész egyszerűen őt kellett favorizálnom, és kész. 

A kegyetlen boszorkány (az is megérne egy misét, miért a gonosz karaktereket kedvelem jobban) bár első ránézésre kedvesnek és cukinak tűnhet a macskás porcelánjaival, a rózsaszín pamacsos stílusával, ám ha belenézel a szemébe, egyből tudod, fel kell hagynod minden reménnyel.

A mosolygó gyilkos, nevezhetnénk így is.

Módszerei válogatottak, a lelki terrortól kezdve a fizikai retorziókig, és egy idő után az ember beleszédül a mázas kegyetlenkedésbe. 

Ja, és a neve is beszédes. Umbridge. Dolores. Vahh. Emlékeztek a Dolores Claiborne című Stephen King-filmre? Azóta tudom, hogy a Dolores elnevezés sok jót nem ígér.

Lisle von Rhoman (Jól áll neki a halál)

Isabella Rosellini ikonikus szerepe, amely leginkább a hős külleme miatt égett be a retinámba. Ha újraszülethetnék, akkor egész biztos Lisle von Rhoman szeretnék lenni. 

Az örök ifjúság italát ígérő, csillogó, dögös nő 71 éves, ezért hát ékes bizonyítéka annak, hogy a varázsitala hatásos. Persze –mint ahogyan ezen a világon semmi, így – ez sincsen ingyen.

Arra is mérget vennék, ha egymillió nőt megkérdeznénk arról, mit kérne, ha egyetlen varázserőt ígérne neki valaki, akkor egymillióból kilencszázkilencvenezer biztos a fiatalság szérumának receptjét mondaná. Mert mit akarnak a legtöbben? Fiatalnak és szépnek maradni az élet végéig. Utána jön a világbéke, meg az, hogy az egyetlen gyerek se éhezzen. 

Cafrinka (Szaffi)

Cafrinkával is ugyanaz a helyzet, mint Ursulával. Nem lenne ugyanaz Gobbi Hilda hangja nélkül, ahogyan Ursula sem volna Ursula Schubert Éva nélkül. 

A mese szerint ez a bölcs, furfangos öregasszony neveli fel Szaffit, a csodaszép lányt, ám titkolja is meg nem is boszorkányos képességeit. Botsinkay Jónás ezért nem véletlenül hiszi azt, hogy Cafrinka kedvére változtatja a lányt macskává, csak azért, hogy túljárjon az ifjú nemes eszén. 

Cafrinka egy bölcs, furfangos cigány asszony, aki jól bánik az átkokkal, ám képességeit csak jóra és a jók védelmezésére használja, sohasem gonoszságra. Ezen a listán egyértelműen ő a legtisztább feketemágia-ügyileg. 

A Szaffi igazi, legendás magyar mese Dargay Attila jellegzetes rajzaival és a történelmünket idéző háttérrel. Gyerekkorom kedvencei közé tartozik, Cafrinka pedig méltán került a kedves boszorkányaim közé.

Ravenna (Hófehér és a vadász)

Charlize Theron mint Hófehérke gonosz mostohája? Ezerszeres igen. Legalább annyira favorit, mint Jolie Demóna szerepében, talán nem véletlenül rebesgették a pletykákat sem Theronról és Pittről, mindkét nő boszorkányos képességekkel rendelkezik, az szentisten. 

A fiatalságért és a szépségért folytatott harc itt is bejátszik, már hogy is ne játszana, hiszen egy klasszikus gonosz királynőről van szó, aki valódi varázserővel rendelkezik. A legfőbb célja pedig: legszebbnek lenni az egész világon. 

A filmben zseniális effektek vannak, emlékeztek arra, amikor kijön meztelenül a tejfürdőből vagy fekete szurok ömlik a szájából? Hatalmas karmaival tépkedi ki a szíveket, és egy pillantással elszívja az életenergiát. Ha ezen a listán félelmetességi versenyt csinálnék, akkor ő nyerne, még úgy is, hogy Umbridge is rajta van. 

De ettől még varázslatos karakter.

A péntek 13, és Luca napja pont jó alkalom arra, hogy ha kedvetek van hozzá, akkor megnézzétek az itt felsoroltak közül valamelyik filmet/mesét.

Jó Luca-napozást nektek, átokmentes, feketemacskátalan péntek 13-át és örök fiatalságot persze!

Szentesi Éva

Forrás: ITT