Heten, mint a gonoszok – Kedvenc mocskos kis karaktereim a képernyőről

–

Larry Hagman soha nem tudta lemosni magáról Jockey Ewing karakterét. Bár lehet, hogy nem is akarta. Mert sötétebb és aljasabb ő mindenkinél, akit valaha a képernyőn láttam. Hagmant úgy is imádta a fél világ (én is), hogy azonosították ezzel a velejéig romlott, minden hájjal megkent, megátalkodott karakterrel. Amikor megszülettem, a Dallas már vadul hasított, de gyorsan utolértem magam, és eljött az idő, amikor bizony nem volt olyan epizód, amit ne néztem volna végig. És igen, én Jockey-nak drukkoltam benne (totál ki voltam borulva, amikor lelőtték).

Szerencse, hogy van még néhány gonosz, akik a nyomába lépnek, ha nagyon égetne a hiánya... íme, a kedvenceim:

Demóna/Angelina Jolie (Demóna/Maleficent, Walt Disney Pictures, 2014)

Minden tündérmesék leggonoszabb boszorkánya, a fekete szívű Demóna Angelina Jolie tolmácsolásában. Lenyűgöz, ámulatba ejt, és nem tudok vele betelni. Ezt az egyperces jelenetet pedig vagy ezerszer láttam. A film nem erős, amolyan lightos matiné, de kit érdekel, ha Jolie szerepel benne? (Amúgy van egy ilyen ruhám, a szalagavatómra terveztem anno, tényleg!)

Joe Black/Brad Pitt (Ha eljön Joe Black/Meet Joe Black, Universal Pictures, 1998)

Ha így néz ki a halál, akkor nyugodtan vigyen magával. Pláne akkor, ha úgy nyalja le a kanálról a mogyoróvajat, mint Brad Pitt a filmben

Joker/Jared Leto (Öngyilkos osztag/Suicide squad, DC Entertainment, 2016)

Jack Nicholson Jokere ide, Öngyilkos osztag fikázása oda, akkor is imádtam Jared Letót ebben a moziban, mert szerintem zseniális, és igen, tudom, hogy túltolja, de pont azért jó. Bírom ezeket a totál megzakkant karaktereket, és azt is, hogy Leto mindig egy centivel túlszalad rajtuk.

Amy Elliott-Dunne/Rosamund Pike (Holtodiglan/Gone Girl, Regency Enterprises, 2014)

Ez az a film, amiben rendesen félek a főszereplőnőtől. Rosamund Pike annyira hitelesen tolja az anyja által elnyomott, megnyomorított gyerekkori emlékekkel terhelt nőt, hogy a frász kitör tőle. Oscar-díjra is jelölték érte 2015-ben, de akkor Julianne Moore tarolt a Still Alice-szel, ami nem csoda. De ettől még Amy se piskóta... jaj.

Kylo Ren/Adam Driver (Csillagok háborúja VII.: Az ébredő Erő/Star Wars VII. - The Force Awakens, Walt Disney Pictures, 2015)

Szóval az van, hogy ezt az egy részt láttam a Star Warsból, és ez nekem bőven elég is volt. Nem igazán lelkesedem a sci-fi, fantasy, fénykardozós marhaságokért (hallom a felhördülést, ez van). DE! Mert mindig van egy de. Az egész estén át kínzó moziélmény akkor kezdett izgi lenni, amikor a Kylo Rent alakító Adam Driver levette a sisakját. Közben, csak hogy megnyugodjanak a kedélyek, olyan alapinfókat is megtudtam, hogy ő Darth Vader unokája. Amúgy pedig Han Solo és Leia hercegnő fia, akinek volt pofája átállni a sötét oldalra, hogy továbbvigye nagyapja örökségét. A mocsok!

Mad Max/Tom Hardy (Mad Max: A harag útja/Mad Max: Fury Road, Village Roadshow Pictures, 2015)

Tom Hardy néma flegmaságát egyébként is állatira bírom. (Érdemes lenne megnézni tőle a Fékezhetetlen című 2012-es filmet, ott olyan erősen nyomatja a flegma, mély tekintetű nagytesót, hogy a bugyim egyből a bokámig szalad.) Mad Max igazából nem mocskos karakter, csak a körülmények teszik kegyetlenné. Mégis benne van az a „bárkit a falhoz vágna"-feeling, ami miatt ebbe a kategóriába sorolom (meg amúgy is meg szerettem volna már Hardyt említeni valamilyen formában).

De térjünk vissza végén a születésnapos Larry Hagmanre és az általa megformált legmocskosabb Jockey Ewingra. Hagman 1950-től, pályafutása kezdetétől közel ötven filmben játszott, de mi aligha (vagy csak elvétve emlékszünk) másik szerepére. Azt is meg kell említeni, hogy nekünk, akik magyar szinkronnal nézték a Dallast, ez a karakter összemosódik Kránitz Lajos utánozhatatlan hangjával. Sajnos, ahogyan Hagman, úgy már Kránitz Lajos sincs közöttünk, pedig mindketten mocsok sokat tudtak a mocskos karakterek megformálásáról...

Szentesi Éva

Kiemelt képünk forrása: Wikipedia/ Toglenn