–

Szerda kora reggel Brüll Ernő a kettő per háromból lement a pincébe, hogy a saját elkülönített, elzárt részéből felhozzon egy üveg szilvalekvárt a felesége óhajára, aki derelyét akart készíteni az ebédhez. A legalsó lépcső aljára érve azonban a szeme sarkából mozgásra lett figyelmes! Megigazította az orrán folyamatosan lecsúszó szemüvegét, és óvatosan a neszezés irányába fordult. A fal mentén egy kicsi, szürke egér szimatolgatott, ám ahogy észrevette Brüll Ernőt, sarkon fordult, és elszaladt. Brüll úr hangosan dobogó szívvel osont el a polcig, felmarkolta a lekvárt, aztán uzsgyi! Igyekezett olyan gyorsan kikeveredni a helyiségből, amennyire csak fájós lábai engedték. Otthon aztán a lépcsőn való sietős kaptatástól szaggató levegővel, de elmesélte a feleségének, milyen szörnyűséges kalandok érték.

Az asszony egy pillanatig sem hezitált, tudta, mi a dolga.

Azon melegében leült a számítógép elé, és felháborodott e-mailt írt a házmesternőnek és az összes lakónak a levelezési listán, elpanaszolva, hogy minden jel szerint elárasztották az épületet a patkányok.

Majd dühösködve kérte számon a házmestert, egészen pontosan mikor igyekszik tenni valamit ebben a kínos ügyben.

Egy nappal később meg is érkezett a megnyugtató válasz a házmestertől, aki tájékoztatta a tisztelt lakókat, hogy már fel is vette a kapcsolatot a rágcsálóirtókkal, akik másnap, azaz péntek reggel megérkeznek, hogy kitegyék a méreggel teli dobozokat a kritikus helyekre. Egyúttal arra is felhívta a kedves lakók figyelmét, hogy ebben az időszakban legyenek szívesek még körültekintőbbek lenni a gyerekeket és a házi kedvenceket illetően, nehogy baleset történjen.

Két perccel később újabb e-mail érkezett a közös csoportba, ezúttal Fatalinné H. Jolán írt a három per egyből, aziránt érdeklődve, hogy nincs-e szelídebb módszer a kártevők elpusztítására, mint az, hogy hagyjuk őket a saját vérükben megfulladni. Mégiscsak isten teremtményei ők is, nem igaz? Dr. Kovács Krisztián nyugalmazott őrezredes (négy per kettő) ezt elolvasva úgy érezte, csírájában kell elfojtani a hisztériát, mielőtt az elharapódzik, válaszlevelében tehát szigorúan (de udvariasan!) rendreutasította Fatalinnét, elmagyarázva neki, hogy az alternatív megoldás vagy egércsapda, vagy egy közös macska lenne, ám a csapda ugyanúgy kínokkal jár az állat számára, amellett hogy egyáltalán nem hatékony, a macska pedig – ezt mindenki tudja – roppant megbízhatatlan egérlikvidátor. A sorban következő levelet a földszint háromban lakó, magát buddhistának valló Farkas Fruzsina írta, aki megjegyezte, hogy

legjobb tudomása szerint a borsmenta olaja a leghumánusabb módszer, az egerek utálják a szagát. Pár illatos edénykével hamar jobb belátásra lehetne őket bírni, és egészen biztos a távozás mezejére lépnek a kis rágcsálók.

A beszélgetésbe ezen a ponton újra bekapcsolódott a házmester, aziránt érdeklődve, hogy végül mi a konszenzus, óhajtanak-e a tisztelt lakók irtást, vagy nem. Ám gyorsan lehurrogták, addig képtelenség ebben az ügyben dönteni, amíg nem vizsgálták meg a kérdést alaposan.

E válaszlevél-sorozat fő hangadója a kettő per kettőben lakó Pető Vanda volt, aki – bár ezt senkinek nem vallotta volna meg – legjobb tudása szerint igyekezett megakadályozni a kártevőirtást, méghozzá két okból. Egy: a házban neki egyedül nem jutott tárolórész a pincében. Ami ugyanis a lakásához tartozott volna, azt a korábbi, épp pénzszűkében levő tulajdonos fillérekért adta el Brüll Ernőnek és kedves feleségének, ám erről Pető Vandát elfelejtette tájékoztatni. A dologra csak akkor derült fény, amikor Pető Vanda beköltözött, és a lakásban felesleges holmijait le szerette volna vinni a pincébe, ám ott a mélységesen felháborodott (és mintha nem kevésbé kárörvendő) Brüllné elutasításába ütközött. A másik ok, amiért meg akarta akadályozni vagy legalábbis elhalasztani az irtást, az volt, hogy az egész ramazúrit maga Brüllné kezdeményezte. Isten ments, hogy megkapja a vágyott mérgezését!

Van, aki nem ért a szóból, ilyen lehetett az egy per négy tulajdonosa, Faragó Máté is, aki nem átallott ezek után levelében mégiscsak ragaszkodni a rágcsálók elpusztításához, hiszen rendnek kell lennie!

Farkas Fruzsinának több se kellett, vitriolos üzenetében kikérte az egész ház nevében maguknak Faragó úr rendmániáját, majd gúnyosan célozgatni kezdett rá, hogy Faragó úr inkább törődjön a saját portájával, nem ritka ugyanis, hogy a szemeteszsákot a bejárati ajtaja elé teszi, és kész szerencse, hogy eddig nem bucskázott keresztül rajta senki. Még! De gondoljon csak bele, faragatlan, önző fráter, a ház lakóinak nagy része nyugdíjas, az ő esetükben egy esés végzetes következményekkel járhat. Ugye – szegezte neki a kérdést – nem akarja mindannyiukat ezzel a módszerrel eltenni láb alól?!

Szó szót követett, amiben felhánytorgatódott Farkas Fruzsina főzési szokása, mert nehogy már azt gondolja, hogy csak azért, mert az ő ablaka a kert felé nyílik, kieregetheti oda a konyhai produkcióinak orrfacsaró és gyanús szagegyvelegét. Ezen kívül megemlítődött Pető Vanda is, aki – és erre bizonyíték is van ám, mert látták, két ízben is! – ki szokta pöckölni a cigicsikket az ablakán. Ennél a pontnál dr. Kovács Krisztián ismét csak úgy érezte, önkéntes békefenntartóként neki magának kell rendet tennie a kialakult hadi állapotokban, és mindenkit arra intett, hogy fegyelmezzék magukat, igyekezzenek vádaskodás helyett az eredeti problémára koncentrálni.

Fatalinné H. Jolán visszakézből intézte el az őrezredest, mondván, bizony, igaza is van, fogjuk csak meg a problémát a gyökerénél! Talán ez az egész patkányinvázió nem történik meg, ha a Kovácsék nem tárolnának romlandó élelmiszert a saját pincerészükben. Kovács úr erre elmagyarázta, szépen, érthetően, hogy a konzervek, löncshúsok, befőttek semmiképpen nem jelentenek veszélyt a házra, és egyébként is mindenki okosabban tenné, ha hasonlóképpen bespájzolna, hiszen bármi bármikor bekövetkezhet, ezt mindenki tudhatja, aki képes olvasni a sorok között.

Fatalinné pedig csak ne vádaskodjon, inkább húzná el a fürdőjében a függönyt, hiszen így az egész utca nézheti az esti díszkivilágított tisztálkodását.

A nyilvánosan megszégyenített asszony erre csak annyit vetett oda, hogy akkor már pontosan érti, miért próbált Kovács úr hozzádörgölőzni pár hónappal ezelőtt a liftben. Hiszen egy ilyen perverz kukkolótól aztán minden kitelik! Majd törölte is magát a levelezésből, erre ő ugyan a továbbiakban cseppet sem kíváncsi.

Ám hiába, másnap reggel a lépcsőfordulóban beleütközött Kovács feleségébe, aki jól hallhatóan azt dünnyögte az orra alatt, hogy „Patkány!” – kétséget sem hagyva afelől, hogy pontosan kire céloz.

A hosszú, szövevényes levelezés egyes részletei sajnálatos módon elkerülték az egy per kettes Huszár Ágnes figyelmét, így fogalma sem volt róla, hogy a patkányirtást, legalábbis átmenetileg, lefújták. Épp kapóra jött volna neki az ügy, ugyanis roppant módon idegesítette őt Farkas Fruzsina három aprócska csivavája, akik minden reggel pontban fél kilenckor indultak levegőzni a gazdájukkal, vékonyka nyüszögésükkel fellármázva mindenkit, akinek érzékeny volt rá a füle. A három öleb amúgy is csúf patkányokra emlékeztette Huszár Ágnest, aki egy óvatlan pillanatban, amikor tudta, hogy az ebek gazdája garantáltan házon kívül van, patkányméreggel elkevert jutalomfalatokat dobált be a Farkasék postaládájának nyílásán.

A kis szürke egérnek azonban mindezekről fogalma sem volt. Annak a bizonyos szerdának a reggelén (tíz perccel Brüll Ernő pincelátogatása után) visszakerült a ketrecébe, ahonnan – kihasználva, hogy a kis gazdája a négy per négyből lehozta a kertbe levegőzni – egy óvatlan pillanatban megszökött.

 

 Fiala Borcsa

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images