A sorozatíró sztár, akinek több tucat szellemíró dolgozott a keze alá – id. Alexandre Dumas

–

„Az az ember, aki egész életében próbálkozik, értelmes életet él”

Egy kedves gyerekkori barátom fogalmazta meg egy ízben végtelenül egyszerű, ám lényeglátó módon, milyen is a jó film: olyan, amiben van üldözés, kardozás, és mutatják a szexet is. Talán éppen ebben a receptben rejlik a Dumas-regények elképesztő sikerének titka is. Izgalmas fordulatok, pörgős cselekmény, hősies bajvívások, szerelem és ármány tökéletes arányú keveréke, felejthetetlen karakterek, mindez pedig egy színes történelmi háttér előtt, könnyed, humoros elbeszélői stílusban megírva. Közel kétszáz év telt el azóta, hogy a nagyközönség elé állt első darabjával, ám az idő semmit sem koptatott történetei élvezeti értékén. Műveit több millió példányban adták el világszerte, ő a könyvtárak egyik legtöbbet kikölcsönzött szerzője, regényeit vagy száz nyelvre lefordították, több mint kétszáz film is készült belőlük (csak a két fő művet, A három testőrt és a Monte Cristo grófját összesen száz feldolgozásban vitték filmvászonra), életműkiadása pedig háromszáztíz kötetre (!) rúg. Vajon mi lehetett a titka?

„Tégy úgy, mintha becsülnéd magad, és becsülni fognak mások is”

A nyűg, amivel számos mai Netflixes és HBO-s sorozatíró küszködik, miszerint hogyan lehet fenntartani az izgalmakat, hihetővé tenni a fordulatokat és megakadályozni, hogy ellaposodjék a sztori a nyolcadik évadban is, mintha a kiapadhatatlan fantáziájú Dumas-t messzire elkerülte volna. Egy időben a szerződése szerint 220 ezer sort kellett produkálnia évente – elképesztő mennyiség. Gyakran hat-nyolc regényen is munkálkodott egyszerre, ezekkel párhuzamosan pedig színdarabokat, cikkeket vagy épp szakácsművészeti enciklopédiát írt, színházat és újságot alapított.

Ha megnézed műalkotásainak tételes listáját, joggal merülhet fel benned a kérdés: hogyan volt képes egyetlen ember ennek a monumentális életműnek a létrehozására? Nos, úgy, hogy a regények, amiket te is ismersz, nem egészen egy ember művei.

Dumas a nagy reneszánsz festőkhöz hasonlóan, irodalmi alkotóműhelyt hozott létre. A mester felskiccelte a vázlatot, majd (egyes források szerint nem kevesebb, mint hetvenhárom) buzgó tanítványa az ő útmutatásai alapján kiegészítette azt, a végső simításokat, a pörgős párbeszédeket pedig ismét ő készítette el. Ezek a szellemírók (avagy „irodalmi négerek”) azonban nem vesztek el a névtelenség homályában, a címlapon megjelent a nevük, és a honoráriumból is részesedtek.

„Mindenkinek megvannak a saját szempontjai, amelyek megakadályozzák, hogy észrevegyék a másokét is”

Dumas nem kevésbé színes származása és élete is szerepet játszott talán abban, hogy regényei ilyen fordulatosak és izgalmasak lettek. A francia klasszikusokat megálmodó férfi fejét afro-haj díszítette, de ezen kívül az átlagnál kissé sötétebb bőrszíne is árulkodott róla, apai nagyanyja fekete rabszolganő volt, akivel a nagypapa, Antoine-Alexandre Davy de la Pailleterie márki Saint Domingue szigetén, (a mai Haitin) ismerkedett meg. Az asszony korai halála után a márki hazaköltözött Normandiába mulatt fiával, akit származása miatt sok atrocitás ért. A márki nem engedte meg katona fiának, hogy az ő vezetéknevét használja, nehogy szégyent hozzon az arisztokrata családra – ami hatalmas botorság volt a részéről, a bátor és hősies Thomas-Alexandre-ből harmincnégy évesen már Napóleon tábornoka lett. Három gyermeke közül egyetlen fiúként született meg 1802. július 24-én történetünk főhőse, idősebb Alexandre Dumas.

„Azok a barátaink, akiket elveszítettünk, nem a földben pihennek, hanem bent lakoznak a szívünkben”

Apjához hasonlóan a kis Alexandre-nak is nehéz gyerekkora volt. Még csak négyéves volt, amikor elveszítette édesapját, édesanyjával nagy szegénységben éltek, az asszony szűkös lehetőségeihez mérten tudta csak fiát taníttatni.

A könyvmoly, gyöngybetűkkel író fiút azonban semmi nem akadályozhatta meg abban, hogy kibontakoztassa fantasztikus tehetségét.

Első (még szerény) sikerét zsenge 23 évesen, a Vadászat és szerelem című színdarabjával szerezte. Négy év múlva viszont már átütő elismerést hozott neki a III. Henrik és udvara című drámája, nem sokkal később pedig olyan népszerű lett, hogy végre megengedhette magának, hogy főállású írókét folytassa tovább a mesterséget.

„Minden általánosítás veszélyes, még ez is”

Ügyesen meglovagolva az olvasók csillapíthatatlan kíváncsiságát, roman-feuilleton-t, azaz folytatásos regényt kezdett el újságokban publikálni. Korának híres irodalmi példaképei, Victor Hugo és Alfred de Vigny költő is hamar jó barátjukká fogadták Dumas-t, aki – bár kissé karikírozva, de magukat örökítette meg A három testőrben: az előkelő Athos figurájában Hugót, a vallásos Aramiséban Vignyt, a nagyevő, hangos Porthosban pedig önmagát. Emellett állítólag remek viszonyt ápolt az emigráns Teleki Sándor gróffal, aki megismertette Petőfi verseivel, és Dumas többször járt Magyarországon is. Érdekelte a magyar költészet, Jókai segítségével átültette franciára a Szózatot.

„A pénz olyan, mint a nő, akkor érzi leginkább az ember, hogy szerette és mily mértékben szerette, midőn elfordul tőle”

1840-ben megházasodott, egy színésznőt vett el feleségül, ám nem érte be csupán ennyivel. Híresen nagy étvágya volt mind az asztalnál, mind pedig az ágyban. Állítólag legalább negyven szeretője volt a felesége mellett, számtalan kalandjából pedig – természetesen balkézről – gyerekei is születtek. Egyes források szerint több tucat, más kutatók szerint négy biztosan –, ezek közül azonban csak hármat vett a nevére.

A szerencsés felvállalt utódok között van az ifjabb Alexandre Dumas is, aki a nagy író szomszédjában lakó szabónőtől született, és aki ügyesen megörökölte a jól csengő név mellé édesapja zseniális író tehetségét is.

Az ifjabb Dumas legismertebb, és leggyakrabban feldolgozott regénye, A kaméliás hölgy. Ez alapján született minden idők egyik leghíresebb operája, Verdi Traviatája. Az idősebb Dumas terjedelmes életművével hatalmas vagyonra tett szert, ám az nem tartott sokáig, fényűző életmódjának köszönhetően a pénz rendre kifolyt a kezei közül, így gyakran keveredett komoly adósságokba, illetve menekülnie kellett hitelezői elől.

„Én szeretem a kísérteteket. Sohasem hallottam arról, hogy a halottak hatezer év alatt annyi rosszat követtek volna el, mint amennyit az élők egyetlen nap alatt véghezvisznek”

Arisztokrata születése és irodalmi sikerei ellenére Dumas „negyedvér” származása egész életére kihatott, sok negatív megkülönböztetésben volt része, még halála után is. Csak 2002 novemberében, születésének kétszázadik évfordulóján adták meg neki az őt megillető végtisztességet, amikor Jacques Chirac francia köztársasági elnök a négy testőrnek beöltözött őrök kíséretében áthelyeztette Dumas hamvait a legnagyobbak közé a Pantheonba, Voltaire, Victor Hugo, Zola, Rousseau mellé. Csillaga azonban már akkor is, és örökre ragyogni fog, nem csak a mi könyvespolcunkon. Egy 1992-ben frissen felfedezett kisbolygót ugyanis róla neveztek el – 9059 Dumas-nak.

Fiala Borcsa

(A cikkben szereplő idézetek Alexandre Dumas-tól valók)