–

Rendszer és géphekker

Ha lenne politikai trollok és  vakmerő akcionisták világnapja (és miért pont nekik ne lenne?!), akkor az valószínűleg május 28-ra esne. Harminckét éve, ezen a napon hajtotta végre világraszóló sétarepülését Mathias Rust, nyugatnémet tinédzser.  Az észak-német Schleswig-Holstenben élő Mathias barátunk ezen a szép tavaszvégi napon, 50 órányi, tehát nem túl sok repült órával a háta mögött úgy döntött, hogy Cessna F172P típusú bérelt kisgépével tesz egy nagyobb kört az Észak-Európai régióban, és ha már a hecc kedvéért kikapta az utasüléseket is a gépből, hogy azokat pót benzintartályokra cserélje, elugrik Moszkvába is egy udvariassági látogatásra. Utóbbi terv veszélyességét és lehetetlenségét az ötvenévesnél fiatalabb olvasók nehezen tudják megítélni, de talán manapság egy Phenjan feletti meztelen ejtőernyős ugráshoz lehetne hasonlítani.

Hogy a világbékítő szovjet út előtt szerezzen egy kis rutint, először elugrott Reykjavikba, majd onnan vissza Svédországba, hogy aztán a finn légi irányítást kicselezve, az akkor még határozottan a Szovjetunióhoz tartozó észtországi határszakaszon,

50–60 méter magasságban repülve, behatoljon a történelem legparanoiásabb, legmilitárisabb és legelszigeteltebb birodalmába, annak is féltve őrzött fővárosát véve célba.

Rés a pajzson

Innentől a véletleneknek és egy végnapjait élő birodalom katonáinak olyan ritka szerencsés összjátéka kezdődött, ami csak burleszk-színészek vásznon történő haladásakor volt addig ismert. Volt, hogy a félelmetes szovjet légelhárítás madárrajnak nézte a gépet, volt, hogy az üldözésére rendelt MIG-pilótának a felettesei egyszerűen nem hitték el, amit jelentett (ők egyébként ezért a szkeptikus hozzáállásukért három, illetve négy év börtönt kaptak később), aztán egy hőlégballonnal keverték össze. Később egy olyan régió felett repült, ahol előző nap légi baleset történt, ezért rengeteg helikopter és kisgép kereste a roncsokat, így nem tűnt fel egy ismeretlen propelleres repülő.

Nem elhanyagolható tényező, hogy az adott napon ünnepelte a határőrség a saját napját, ami természetszerűen rengeteg vodka elfogyasztásával és az éberség arányos csökkenésével járt.

Légvédelmi riasztórendszer, trolivezetékek is elhárítva

Körülbelül hat órányi repülés után hősünk megérkezett Moszkva légterébe, ahol – újabb hihetetlen szerencse – tervszerű karbantartás miatt pár órára kikapcsolták a komplett légvédelmi riasztórendszert, hogy Mathias a Cessnájával zavartalanul egészen a Kremlig és a Vörös térig repülhessen, majd ott megfelelő leszállóhelyet kereshessen magának. Ez a művelet azért egy forgalmas város központi részén, nem magától értetődően egyszerű feladat, de a szerencse immáron sokadszor kalandorunk segítségére sietett, és így az előző nap leszedett trolivezetékektől megtisztított Bolsoj Moszkvoreckij hídra le tudta tenni a gépét. Persze nem maradt a hídon, gépével rögtön visszakanyarodott, hogy eredeti terveinek megfelelően a Vörös téren fejezze be az útját.

Rövid gurulás után leállította tehát gépét a Vaszilij Blazsennij-székesegyház előtt, majd udvariasan elbeszélgetett a járókelőkkel. A hatóságoknak két óra kellett, hogy felfogják, mi történt. A KGB ennyi idő után vette őrizetbe a fiatalembert.

Mathias Rust négy évet kapott tiltott határátlépésért és egyéb bűncselekményekért, amiből 14 hónapot le is ült, mielőtt Gorbacsov amnesztiával visszaküldte Nyugat-Németországba.

Mathias Rust a tárgyalásán - Forrás: Getty Images/Sovfoto/UIG

Rust akciójából nehéz értelmes tanulságokat levonni, miután ő is elég zavaros magyarázatokat adott tettére. Talán a legérdekesebb azon eltűnődni, hogy milyen felkészületlenek és sebezhetőek a politikai rendszerek az irracionális, vakmerő, humoros, abszurd, ironikus, váratlan akciókra. Eszünkbe juthat a két zacskóval a kezében egy tankoszlopot megállító kínai diák, a keblüket időnként elővillantó Femen-aktivisták, vagy akár Gandhi egész munkássága, ami szintén megfoghatatlansága miatt vált sikeressé.

Az egyéni politikai akcionizmusnak egész irodalma van, amiben külön elemzik az erőszakmentes, humoros, leleplező, stb. válfajokat.

Van ezeknek az akcióknak szerintem egy tudományosan kevésbé szalonképes attribútuma, ez pedig a pofátlanság. Rust ennek volt az egyik (ha nem a legnagyobb) képviselője.

Olyat csinált, amit józan ésszel senki nem mert volna megcsinálni, sőt, kivitelezhetetlensége miatt senkinek eszébe sem jutott. (Mondjuk, Mathias Rust és a józan ész nem jártak soha kéz a kézben. Akciója után polgári szolgálatosként  egy kórházban megkéselt egy nőt, aki visszautasította a közeledését, majd többször lecsukták lopásért. Közben úgy nézett ki, mint a jól nevelt német hülyegyerek szótári esete.)

Despotizms megcsúfolása

Visszatérve az akcionizmusra és a hatalom meghekkelésére, ezek az erőszakmentes gegek nagyon üdvözlendők, mert fityiszt mutatnak a hatalomnak, csúfot űznek a despotizmusból és gatyára vetkőztetik a mindenkori királyt.

Sajnos igencsak veszélyes műfajról van szó, mert fent nevezettek nem tűrik jól a humort és a vetkőztetést, ezért csak olyanok veselkedjenek neki, akiknek határozott céljuk van, jól tűrik a cellamagányt, és akiknek egy jó poén minden pénzt megér.

Ugyan Mathias Rustnak nem ez volt a célja, de akciójával óriási hullámokat kavart a szovjet politikában. Gorbacsov kihasználta a helyzetet, és gyakorlatilag a fél katonai vezetést leváltotta, beleértve a Varsói Szerződés egyesített erőinek parancsnokát is.

Dr. Bubó talán így összegezne a végén: „Amikor felszállsz, még nem tudhatod, hogy ki fog lezuhanni.”

Wiszkidenszky András

Kiemelt kép: Getty Images/Peter Timm\ullstein bild