Tébolyító csend, embertelen körülmények – Trump 60 év után újranyitná az Alcatrazt

–

Csak egy ötlet!

Donald Trump május elején jelentette be a tervét, miszerint utasítani fogja kormányát: újítsák fel és nyissák meg újra az Alcatrazt. 

Az egykori börtön San Francisco partjainál található egy kis szigeten, ahol olyan hirhedt bűnözőket tartottak fogva, mint például Al Capone (róla ITT írtunk bővebben), George „Machine Gun” Kelly (aki a fegyveres rablásokhoz használt Thompson-géppisztolyról kapta a becenevét, és a leghíresebb bűncselekménye az olajbáró és üzletember, Charles F. Urschel elrablása volt) vagy James „Whitey” Bulger (maffiafőnök, aki a Winter Hill Gang nevű ír maffiacsoportot irányította).

A börtönt 60 évvel ezelőtt zárták be romos infrastruktúrája és magas fenntartási költségei miatt, addigra az épület falai a sós tengeri levegőtől teljesen korrodálódtak. A hatóságok becslése szerint a létesítmény helyreállítása és karbantartása – a napi működési költségek nélkül – nagyjából 3–5 millió dollárba kerülne… és egyáltalán nem biztos, hogy megérné a befektetést. Szakértők szerint ugyanis az Alcatraz üzemeltetése háromszor drágább volt, mint bármelyik másik szövetségi börtöné. Már csak azért is, mert friss vizet a közel háromszáz fogoly, a börtönőrök és a családjaik számára (akik szintén a szigeten éltek) hetente kellett hajóval szállítani.

Donald Trump azonban most újra szeretné nyitni, hogy az „a törvény, a rend és az igazságosság szimbólumaként” szolgáljon – írta a Truth Social oldalon. 

Később újságíróknak azt mondta, hogy ez „csak egy ötlet” volt, ami akkor jutott eszébe, amikor a szövetségi bírák nyomást gyakoroltak annak érdekében, hogy a kiutasított illegális bevándorlók tisztességes eljárásban részesüljenek. 

Nancy Pelosi kaliforniai demokrata képviselő, akinek választókerületéhez Alcatraz is tartozik, elutasította az elnök javaslatát. „Alcatraz több mint hatvan éve bezárt szövetségi börtönként. Ma nagyon népszerű nemzeti park és jelentős turisztikai látványosság. Az elnök javaslata komolytalan” – írta a képviselő az X-en.

Addigra azonban beindult a gépezet: William K. Marshall III, az amerikai börtönügyi hivatal igazgatója kijelentette: hivatala „minden lehetőséget meg fog ragadni”, hogy meg tudják valósítani Trump terveit és visszaadják a szigetet annak a funkciónak, amit a harmincas évektől betöltött.

Erődből börtön

A sziget története az 1850-es években vett új fordulatot, amikor az amerikai hadsereg – a Csendes-óceáni térséghez fűződő érdekeinek növekedésével párhuzamosan – erődöt építettetett rá, amit felszerelt a tengerpart védelméhez szükséges tüzérséggel is. Idővel aztán katonai börtönné alakították át, és így is maradt az 1930-as évekig. 

1933-ban az amerikai hadsereg átadta a szigetet az Igazságügyi Minisztériumnak. 1934. augusztus 11-én reggel 9:40-kor 137 rab érkezett meg Alcatrazba, ezzel pedig kezdetét vette a sziget mára legendássá vált története szövetségi börtönként. Közel harminc éven át szolgált e funkciójában, és vált rettegett pallossá a legelvetemültebb bűnözők feje felett.

Alcatrazt úgy is hívják, hogy a Szikla (vagyis: The Rock), nem véletlenül. A Csendes-óceáni szigeten való tartózkodás minden volt, csak nem wellnesshétvége. A foglyok alap ellátásába négy dolog tartozott csupán bele: kaptak enni, ruhát, szállást (ha lehet ezzel a névvel illetni a magánzárkákat), illetve orvosi ellátást. Bármi egyéb igényt (látogatást, könyvet, vagy mondjuk zenéhez való hozzáférést) külön ki kellett érdemelni. Bónusz fícsör volt egyébként, hogy zuhanyozni viszont lehetett meleg vízzel. Ennek azonban nem az volt az oka, hogy annyira szerették kényeztetni az elítélteket. Inkább az a logika állt mögötte, hogy ha hozzászoknak a forró vízhez, kevésbé lesz kedvük megszökni a jeges óceánon keresztül. 

Hétvégente két órán keresztül a foglyoknak lehetősége nyílt a sportolásra, amikor is a baseball egy változatát, softball-t játszottak – ez néha aztán összetűzésekhez is vezetett.

Átlagosan 260–275 fogoly tartózkodott egyszerre a börtönszigeten, csupa olyan figura, akinél vagy túl nagy volt a szökés kockázata, vagy tudható volt róluk korábbi börtönökből, hogy nem hajlandók betartani a szabályokat.

Ahogy a korabeli mondás tartotta: szegd meg a szabályokat, és börtönbe kerülsz. Szegd meg a börtön szabályait, és az Alcatrazba kerülsz.

Börtönből tiltakozás

Miután bezárta kapuit, Alcatraz szigete egy ízben még magára irányította a figyelmet: 1969-ben egy csoport egyetemista megostromolta az elhagyatott börtönt, hogy felhívják a figyelmet az Egyesült Államok kormányának azon politikájára, amely megszüntette az őslakosok törzsi szuverenitását és áttelepítette őket a városokba. A megszállás, melyet Richard Oakes egyetemi hallgató vezetett, 19 hónapon keresztül tartott. A hatóságok csak akkor léptek fel a tüntetők ellen, amikor a tiltakozó csoport (mely a csúcspontján 400 főt számlált) mindössze 15 főre apadt. A tiltakozás hatására Richard Nixon 1970-ben véget vetett annak a gyakorlatnak, hogy a kormány elkobozza az őslakosok földjeit.

Ahonnan lehetetlen megszökni?

A szövetségi börtön 29 évnyi működése során 14 szökési kísérlet történt, amelyekben összesen 36 férfi vett részt. Hivatalosan azonban senkinek sem sikerült élve eljutnia a szárazföldre: a három tucat szökevény közül 23-at elfogtak, hatot őrök öltek meg, kettő pedig megfulladt. Összesen öten jutottak el a vízig úgy, hogy nyom nélkül eltűntek.

A legkifinomultabb és leginkább filmre kívánkozó szökési kísérlet 1962-ben történt. Frank Morris és a két testvér, John és Clarence Anglin történetét Clint Eastwood dolgozta fel 1979-es filmjében, a Szökés az Alcatrazból című moziban.

A három férfi igazi ezermesternek bizonyult: saját kezűleg barkácsoltak kanalakból és egy porszívó motorjából fúrót, amivel átásták a celláik mögötti szellőzőcsatornákat. Hogy biztosra menjenek: papírmasé fejeket formáztak, amire még valódi hajat is ragasztottak, melyet a börtön borbélyüzletéből lopkodtak össze. Természetesen a végeredmény nem volt teljesen életszerű, de a célnak megfelelt: a félhomályban megtévesztette a börtönőröket. 

Ezen kívül egy tutajt is fabrikáltak ötven ellopott esőkabátból. A lélekvesztőt egy harmonikaszerű hangszerrel fújták fel, amit Morris – akinek 133 volt az IQ-ja a nyomozók szerint – 28,69 dollárért vásárolt a börtönben összegyűjtött megtakarításából. 

A férfiak hetekig dolgoztak a cellájuk falán, a lyukakat festett kartonpapírral fedték le. A szökés éjjelén aztán a közműaknában felmászva leszerelték a szellőzőburkolatokat, egy kéménycsövön leereszkedtek a tetőre, átmásztak egy kerítésen, majd nyomuk veszett, örökre. 

Soha nem kerültek elő. Az FBI végül lezárta a nyomozást azzal, hogy minden bizonnyal vízbe fulladtak. Kizártnak tartották, hogy a három férfi élve megúszhatta a kalandot.

Hogy ez nem feltétlenül igaz, és hogy a szökevények igenis túl is élhették a San Francisco-i öböl veszélyes árapályát és fagyos vizét, azt egy 2003-as műsor igyekezett bebizonyítani:

a MythBusters készítői a lehető legpontosabban lemásolva a 1962-es szökés eszközeit és körülményeit sikeresen partot értek.

Egy évtizeddel később pedig holland tudósok modellezték le számítógéppel a szökést, megvizsgálva az öböl áramlását is. Arra a következetésre jutottak, hogy ha a szökevények éjjel 11 és éjfél között indultak útnak, akkor biztonságban eljuthattak a Golden Gate hídig. A börtön tisztviselői az FBI-nak annak idején azt mondták: a szökés 22:30 és 23:00 között történt.

A legendás börtönsziget nem csak Clint Eastwoodot ihlette meg. Az egyik leghíresebb mű, amit a börtönsziget inspirált, az 1996-os A szikla, a főszerepeket Sean Connery, Ed Harris és Nicholas Cage játssza. 

Illetve minden bizonnyal az Azkaban megszületésére is hatással volt: a Harry Potter-könyvekben megjelenő börtönbe, mely az Északi-tenger közepén található – kerülnek életfogytiglan azok a varázslók, akik elkövetik valamelyik főbenjáró bűnt. A fogvatartottakat dementorok őrzik, és csak két embernek sikerült megszöknie onnan: Sirius Blacknek és Barty Kupornak.

Megszólal a túlélő

Most, hogy Trump az Alcatraz újranyitását fontolgatja, előkerült egy régi rab, a 93 éves Charlie Hopkins is, aki 1955 és ’58 között „élvezte” a sziget vendégszeretetét, miután bajkeverésért ki lett ebrudalva egy másik börtönből, ahová emberrablásért és rablásért csukták. 

Hopkins elmondta, a legborzasztóbb dolog a börtönszigetben a végtelen csönd és az unalom volt.

Éjszakánként csupán az arra járó hajók dudálását lehetett hallani, amiről mindig Hank Williams egy dala jutott eszébe: „I'm so lonesome I could cry” – azaz: olyan magányos vagyok, hogy sírni tudnék.

Nemcsak a csend volt tébolyító, de a semmittevés is: Hopkins elmondása szerint gyakorlatilag választhattál, hogy a napjaidat a celládban való faltól falig mászkálással vagy fekvőtámaszozással töltöd ki. Ő jobb híján addig sepergette, suvickolta a börtön padlóit, amíg azok már szinte ragyogtak.

Miután segédkezet nyújtott másoknak a szökésben – fűrészlapokat lopott el a börtön műhelyéből, hogy átvágják a pincében lévő konyha rácsait – Charlie-t fél évre magánzárkába csukták büntetésből. A szökési kísérlet meghiúsult, ám az egyik fickó nem adta fel olyan könnyen a dolgot. Amikor egy veseműtét miatt kórházba került, egy ceruzával átszúrta a bokáját, hogy a börtönőrök kénytelenek legyenek levenni a lábszárvasát. Majd amikor röntgenre vitték, kiütötte a kórházi ápolókat és elmenekült. Pár órával később egy kukoricamezőn kapták el.

Ezek után azonban még szigorúbbra vették a létesítmény őrzését, Hopkins vallomása szerint olyan szoros lett az Alcatraz védelme, hogy már lélegezni sem lehetett.

A férfi szerint Trump nem gondolta komolyan az Alcatraz újranyitását. Ezzel a gondolattal csupán üzenni akart a nyilvánosságnak arról, mire számíthat az, aki illegálisan akar az Államokba jönni. 

Az Alcatraz 1972 óta turisztikai célpontként szolgál, és évente másfél millió látogatót fogad, tehát üzleti szempontból semmi nem indokolja a börtönként való újranyitását.

Fiala Borcsa