Elcsenhető-e a karácsony és kicserélhető-e a kistesó? – A mozikban kiderül

–

Csenj, Grincs – csínyt hints!

Dr. Seuss terjedelmes munkásságából alig maroknyi könyv látott magyarul is napvilágot. Nálunk kevéssé ismert meseíró, bár legnépszerűbb hőse, a karácsonyt elcsenni igyekvő Grincs kis hazánkban is nevezetes, ha máshonnan nem is, hát az ezredfordulón készült „gyerekfilmből”, amelyben a gumiarcú Jim Carrey vonásai álltak görcsbe, hogy elénk varázsolja bumfordi uraságot. Az új animációs film szerencsére kenterbe veri az élőszereplős verzióját. A főhőst ezúttal Benedict Cumberbatch kelti életre, akinek a magyar szinkron miatt az eredeti hangját ugyan nem hallhatjuk, de a gesztusait azért nyomokban felfedezhetjük.

Kifalva minden évben nagy kedvvel készül a karácsonyra, amelyért a szomszédos Kobak-hegyen a kutyájával, Max-szel magányosan éldegélő fura zöld szőrmók, a Grincs nem túlzottan rajong. Mi több, ki nem állhatja, sőt, gyűlöli a jeles ünnepet minden lélekemelő pillanatával együtt. Megvetése egészen odáig terjed, hogy fejébe veszi: ellopja a karácsonyt a kiktől, fenyősfástul, ajándékostul és boldogságostul együtt. Eközben a városban egy kislány, Cindy-Lou, a Grincsről mit sem tudva, csapdába akarja csalni a Mikulást, hogy önzetlen kívánságát nekiszegezze. Kettejük útja akaratlanul is az ünnep estéjén keresztezi egymást, és megváltoztatja mindkettejük életét.

Kincs, ami nincs 

A Grincs az empátiáról szól, csak fordított szemszögből. Antihősünk olyan undok, hogy az már szórakoztató. Bizonyos szempontból a Gruval rokon, vele hozható párhuzamba. A mese idővel az okot is feltárja, amelytől Grincs olyan, amilyen, és természetesen megoldást is nyújt, amitől hősünk megváltozik, így nem maradhat el a gyerekfilmes kötelező happy end. A Grincs cinizmusát pedig kellőképpen ellensúlyozza Max, a kutyába vett cuki négylábú, akit mintha A kis kedvencek titkos életéből szalajtottak volna, és Fred, az előttünk civilizálódó rénszarvas. Az animáció színes, épphogy nem szagos, látványos térélményt nyújt, a humora magával ragadó, a magyar szójátékok („Na kecskeringózzál innen!”) fülbemászóan kacagtatók.

A mondanivaló klasszikus Seuss-i, amely a Black Friday-t követően, a nagy karácsonyi bevásárlási láz közepette különösen megszívlelendő: ez az ünnep nem a dologi értékekről szól. Ezért nem is lehet elcsenni.

Mert sokkal több, mint egy karácsonyfa. A házakra aggatott színes égők. Vagy a pazarul becsomagolt, drága ajándékok. Ezek mind csak kellékek. Nincs is rájuk szükség. Elég egy kézfogás. Az együttlét. És a közösen megdobbanó szívek.

És most nézzük a másik filmet.

A jövőből jött lány

A kis Kun éli a négyévesek önfeledt életét: hatalmasakat játszik a játszószobában, odavan a vonatokért, segítőkészen nekiáll összepakolni, ha megkérik rá (persze csak még nagyobb kupit csinál), de legfőképpen sütkérezik a szülei kizárólagos figyelmében. Mindez megváltozik, amikor egy nap anya egy apró jövevénnyel állít haza a kórházból. A kislány neve Mirai (japánul: jövő), Kun kishúga. A kisfiú a kezdeti lelkesedés lelohadásával elkeseredetten tapasztalja, hogy kis világa gyökerestül kifordul önmagából, és ez a változás sehogy sincs az ínyére. Képtelen megfogalmazni az érzéseit, és felszínre tör belőle a düh és az ellenszenv minden és mindenki, de legfőképp a kishúga iránt.

Mamoru Hosoda a gyermeki lélek bárdja. Már előző filmjében, A fiú és a szörnyetegben is lenyűgözött, mennyire pontosan képes megragadni és visszaadni a gyerekek ambivalens érzéseit, és milyen érzékenységgel tud a mélyükre hatolni. Ezúttal azonban nincs szükség világmegváltásra, a kalandok a maguk hétköznapiságával varázsolnak el. Kun a valóságra reflektáló fantáziavilágba menekül az őt érő inzultusok elől, ahol bármi előfordulhat. Például összefut a kishúga kamaszkorú verziójával vagy a kutyájuk emberváltozatával. Az anyukájával kislány korában. Vagy a fess dédipapával.

Minden találkozással valami fontosat tanul magáról, minden felvillantott családi kapcsolat egyben tükör is, amelyben szembenézhet saját magával.

Gyerekszemmel

Az anime egyúttal a szülői szerepről is regél. Mi több, a hagyományosan konzervatív családmodell szerepeit felcseréli, hiszen a filmben apa marad otthon a gyerekekkel, miközben anya dolgozik. Hosoda ezzel szembemegy a tradicionális ázsiai trendeknek, nyíltan felvállalva a Mirai modernségét. A filmben az apa Szilágyi Zsófia Egy napjának szétzilált anyafigurája, csak pasi bőrben. A családi kapcsolatban minden és mindenki folyamatosan mozgásban van. Változik. Jó esetben a jó irányba. Mert a lényeg a szándék. Sosem a cél – ameddig gyakran el sem jutunk –, csupán az odavezető út számít.

A Mirai – Lány a jövőből megkapó fejlődéstörténet az empátiáról, a szeretetről és a családról, amely új szemszögből világít rá ezeknek az emberi értékeknek a fontosságára. A Mirai nem kisgyerekes film (a 12 éves korhatárt mindenképp érdemes figyelembe venni!). Inkább felnőtteknek szóló mese a gyermeki lélek apró rezdüléseiről, amellyel az egymásra rakodó évek során elfeledünk együtt rezonálni. Harmóniára tanít és alázatra. Arra, hogy ki vagy és honnan jössz. Mert egyszer te is voltál gyerek – annak a korszaknak minden fájdalmas, félelmetes és egyben csodálatos pillanatával egyetemben!

                                                                                              Bányász Attila

Kiemelt képünk forrása: UIP-Dunafilm