–

Kurucz Adrienn/WMN: A híradó és a főzős műsor mindenkinek egyből beugrik rólad. Azt kevesebben tudják, hogy könyveket is adsz ki. Hogy képzeljem a munkát: olvasod, szereted, behozod az országba?

Stahl Judit: Igen, válogatok a külföldi kiadók katalógusaiból, még angolul is elolvasom, ami érdekel, és azt adom ki, ami tetszik.

K. A./WMN: Nem írhatja felül az üzleti érdek a szimpátiát? Például abban az esetben, ha sejthető, hogy valami kapós lenne, ám neked nem a szíved csücske? 

S. J.: Nem! A könyvkiadás pedig ne gondold, hogy akkora üzlet. Ez az egész nekem szerelem. Mindig imádtam olvasni. Izgalmas kaland, hogy ki tudsz-e szúrni valakit a hatalmas mezőnyből, aki más, aki különleges. Imádom Agatha Christie-t. Régóta kerestem olyat, aki hasonlóan ír, nem vérben tocsogva, hanem inkább furmányosan. És végre rábukkantam Emily Brightwellre. De nemcsak krimiket, hanem női regényeket, gyerekkönyveket is kiadunk. Nézd ezt (kezembe nyom egy könyvet), na, ezt, ezt, az Evelyn hét férjét például imádom. Elmeséljem a sztorit? Elmesélem! Egy kiöregedett hollywoodi sztár, aki amúgy sosem nyilatkozik, hajlandó elmesélni egy bizonyos lap egy bizonyos újságírónőjének az életét, a házasságait, a lánya mellrákját, azt, hogy hogyan lett a semmiből világsztár negyven éve…

K. A./WMN: Hm, őszintén?

S. J.: Igen, és épp az a lényeg a történetben, hogy mi viszi rá erre, és miért pont azt az újságírót választotta. Nem árulom el a poént, olvasd el, isteni! Bármelyik barátnőmnek odaadtam, elvesztettem két napra.

K. A./WMN: Matematikus apa, ügyvéd anya, Apáczai Gimnázium természettudományi osztály, kacérkodás a molekuláris biológiával: hol kaptál te gellert, Judit? Miért sodródtál humán pályára végül?

S. J.: Én nem hiszek abban, hogy van humán meg reál beállítottság. Nálunk mindenki olvasott otthon. Érdeklődőnek születünk.

K. A./WMN: Vagy nem.

S. J.: Ha nem nyírják ki a gyerekben a kíváncsiságot, akkor érdeklődő. Mindegyik. Nagyon sok múlik azon, ki adja át a tudást. Ami szórakoztatja az embert, azzal foglalkozik. Nem bonyolult! És minél több dolgot mutatunk egy gyereknek, annál többfelé indulhat.

Az apukám szakterülete a játékelmélet volt, és rengeteg nyelvi játékot eszelt ki nekünk. Nekem például sokkal korábban volt szerintem Scrabble-öm, mint bármelyik haveromnak, mert csinált otthon egyet kartonból. Az ő határtalan játékossága volt a minta. Engem a mai napig ezer dolog érdekel. Például a történelem.

K. A./WMN: Van kedvenc korszakod?

S. J.: Most a Mediciek Firenzéjének mindennapjai érdekelnek legjobban.

K. A./WMN: Mi fogott meg a témában?

S. J.: Mit tudom én! Izgat! Fantasztikus, ahogy egy ekkora márka, mint a Medici felépül. De a viktoriánus kor is lenyűgöz, a kultúrtörténet, a divat változása, a cipők, a ruhák, a lakások, a használati eszközök. Mi volt, hogy volt, ez foglalkoztat. Olyan érdekes ráeszmélni, hogy alapvetően ugyanazokat a történeteket éljük mi is, mint a régi korok emberei, csak a kulissza változik, meg talán a tempó.  

K. A./WMN: Úgy hallottam, te viszont lelassultál egy időre. Vakációztál?

S. J.: Eldöntöttem, hogy egy–másfél évig pihenek.

K. A./WMN: Kiégtél?

S. J. :

Nem vártam meg, hogy kiégjek. Nagyon sűrű volt az elmúlt 17 év. Töltődni kell, és szerettem volna együtt lenni azokkal, akikkel együtt lehetek. Sokat utaztunk. És olyan apró, ám nekünk fontos dolgok történtek, mint az, hogy eljutottunk végre a Műjégpályára korizni. Vagy egyik este Hannával a Rudasba. Sétáltunk hajnalban a városban. Elkezdtem spanyolul tanulni. És bridzstanfolyamra járok!

K. A./WMN: Bridzstanfolyamra?

S. J.: Azt mondják, ha jó öregkort akarsz, akkor tanulj meg kártyázni, és én ötvenéves leszek a napokban. Amúgy kötni is tanultunk két éve Hannával, reméltem, hogy attól majd lenyugszunk kicsit, én is, meg a gyerekem is. Nagyon béna vagyok az efféle tevékenységekben, de emlékeztem, hogy lecsendesít, meditatív állapotba hoz. Mint a sport. 24 éve része az életemnek. Most éppen Tracy Andersonra izzadok nap mint nap. Kikészít az a nő, zseni.

K. A./WMN: Ki süti a tortát november 26-án a születésnapodra?

S. J.: Én.

K. A./WMN: Nem ér!

S. J.: Oké, akkor süss te!

K. A./WMN: Milyet szeretnél?

S. J.: Mondjuk, rendes kakaóvajas doboskrémmel egy diós piskótát. Vagy klasszik mokkakrémtortát mogyorós habcsókkal.

K. A./WMN: Meghívod a barátaidat?

S. J.: Nem tudom. Még nem gondolkodtam ezen.

K. A./WMN: Jár neked egy meglepetésparti, nem?

S. J.:

Úgy volt, hogy a férjem szervez valamit, de elutazik, úgyhogy lehet, én szervezem a murit, és jól meglepődöm majd. Azt kitaláltam viszont, hogy ötven olyan dolgot fogok csinálni az elkövetkező időszakban, ami bakancslistás.

K. A./WMN: Mondj egy példát!

S. J.: Bécsben Brueghel-kiállítás egy művészettörténésszel. Hogy tudjam, mit látok. Nekem ez jelenti a luxust.

K. A./WMN: Milyen ajándéknak örülnél másoktól?

S. J.: Olyan szerencsés vagyok, mindenem megvan. Amim nincs, az meg nem megkapható. Embereket élesztenék újra, de arra nem képes senki. Viszont tudom, mit fogok kérni a barátaimtól, ha szervezek bulit: hozzanak egy-egy könyvet, ami számukra fontos, és hozzanak egy ajándékot, amiből kitalálom, kitől kaptam.

K. A./WMN: Barátságban is hosszútávfutó vagy?

S. J.: Igen, ezeréves barátságaim vannak. Ez azért jó, mert azt bizonyítja, hogy nem változtam meg az ismertségtől. Ők engem látnak, azt, aki voltam, és aki maradtam, nem a „Stahlt a tévéből”. Nem születtem celebnek, nem is vagyok az. Nincs például képernyőfüggésem sem. A tévés feladatok szórakoztattak. A Micukó például. A japán riporter átverős szerepe. Egy hónapig gyakoroltam a karaktert, meg kellett tanulnom a fejhangot, az akcentust, a maszkírozást.

K. A./WMN: Van benned színészi ambíció?

S. J.:

Van bennem kisördög. Azért találta ki nekem az akkori vezérigazgató, Kereszty Gábor Micukót, mert hajlamos voltam átvágni a kollégáimat.

K. A./WMN: Betyárkodtál?

S. J.: Persze, mindig! Hú, anyukám tudna mesélni, miket csináltam kiskoromban! A telefonközpont közelében laktunk a XIII. kerületben, csomó félrekapcsolásunk volt. Adtam a hülyét, mindenkivel lediktáltattam minden adatát. Egyszer meg eladtam egy ismeretlen nőnek egy szélvitorlát a kocsijára, állítva, hogy kevesebb lesz úgy a fogyasztás. De a régi munkahelyemen, a TV2-nél is hívogattam a kollégáimat, például egyszer egy friss házast, nem mondom meg, ki volt az. Egy ingyen nászutat próbáltam rásózni egy közös ismerős újságíró hangján egy bulvárlap nevében, és ő bevette, de hárított azzal, hogy a férje nem szeretné az utat. Mondtam, hogy nem baj, egy másik műsorvezető hírhedten minden lében kanál férje szívesen elkíséri. Elhitte, elképedt.

Volt, hogy visszakaptam a gonoszkodást, de az is mulattatott. A Sváby hívott például, hogy a 47 fogú Stihl-fűrész promóciójához keresnek háziasszonyt, és rám gondoltak, mert milyen jópofa, hogy csak egy betű a különbség a Stahl és a Stihl között.

K. A./WMN: A humor, a vitriolos irónia is családi örökséged?

S. J.: Igen, és az önirónia is az. Azt szokták mondani, a végére csak a humor marad meg nekünk. Az nem hagy el minket, mint az egyéb adottságaink.

K. A./WMN: Hanna, a lányod 14 éves. Gondolom, az iskola még mindig elég határozott keretet ad a te napodnak is. Kezdve a reggeli fuvarral.

S. J.: Hanna 14 éves, már egyedül jár iskolába. És mert táncol, edzésre is buszozik. De este persze mindig megy érte valaki.

K. A./WMN: Nincs „helikopterkedés” a gyerek felett, jól érzem? Elvárod az önállóságot?

S. J.: Nem én várom el, hanem a színházi gyerekek önállók. Szerepel például a Billy Elliotban. Ez két hónap kemény próbaidőszakot jelentett nyáron. Reggel kilenctől este tízig. Naná, hogy megtanult gondoskodni magáról napközben. Jól kell tudnia beosztani az időt, hisz voltaképpen egyszerre két iskolát végez.

Nekem nem a restség, hanem épp az ellenkezője okoz fejtörést: túlteljesítős gyerekem van. Mivel rájöttem, hogy fontosabb az, amit mutatok, annál, amit mondok, visszavettem a tempóból. Nem áldicsekvés, de a maximalizmus ugyanúgy probléma, akár a lustaság. Állandóan szorong, hogy jó jegyei legyenek. Pedig jó jegyei vannak. Nekem kell rászólni, hogy lazítson már.

K. A./WMN: Amikor megtudtad, hogy lányod lesz…

S. J.: Nagyon örültem.

K. A./WMN: Nem féltél, hogy…

S. J.:

Hogy újratermelem önmagam? (nevet) Az villant be, nehogy megpróbáljam újraélni általa a saját gyerekkoromat. Kijavítani a saját sorsom hibáit.

K. A./WMN: Szigorú vagy?

S. J.: Nem. Mázlim van Hannával, tök normális ember. Okos. Csak szorongós. Bemegy a suliba fél hétre, hogy átnézze még a nem tudom, mit.

K. A./WMN: Te is átnézted?

S. J.: Átnéztem, de nem szorongtam azon, hányast kapok. Persze vigasztalhatatlan voltam, ha nem ötöst írtak be, de nem szorongtam.

K. A./WMN: Milyen voltál te 14 évesen?

S. J.:

Lázadóbb. Jó tanuló, rossz magatartású. Nagypofájú. Mondta is egy barátom, hogy „gyere csak az Apáczaiba, majd megnevelnek”. Ott ugyanis vissza kellett fogni magam, nehogy eltanácsoljanak. Az igazság bajnoka voltam. A mai napig az vagyok. Kicsit javultam… De nem engem küldünk a cégtől tárgyalni. Nem vagyok a diplomácia bajnoka.

K. A./WMN: Milyen főnök vagy?

S. J.: Nem jó. 

WMN/KAD: Kiabálsz?

S. J.: Nem! Miért kellene kiabálni? Tök jó kollégáim vannak, és közös a cél.

K. A./WMN: És ha kiakadsz valamin?

S. J.: Elmondom.

K. A./WMN: Akkor miért nem te tárgyalsz?

S. J.: Nem vagyok udvarias. Nem csomagolom be a mondanivalót. Nem voltam soha simulékony. Az már otthon a családban is a húgom volt. Egy nem simulékony maximalista. Nehéz ügy.

K. A./WMN: Apás voltál vagy anyás?

S. J.: Apás.

K. A./WMN: Anyukád ügyvéd, és ebből arra következtetek…

S. J.:

…Hogy két lábbal áll a földön. A legfontosabb, amit a szüleimtől kaptam: a morális értékrend, a tartás. Nem smúzoltunk. Nem beszéltünk ki senkit otthon.

Eszembe jutott egy jellemző történet. Volt egy osztálytársam, aki nehezen illeszkedett be a közösségbe, nem szerette senki. És amikor apukám hazajött szülőiről, ahol hallotta, hogy ellenérzések vannak azzal a gyerekkel kapcsolatban, szólt nekem, hogy mostantól, én, mint az osztály egyik hangadója, álljak mellé, védjem a kislányt. Mondtam neki, hogy „de apu, ez halál ciki lenne”. Mire azt mondta: „Én ezt elvárom tőled, Judit!” Sokszor visszhangzik bennem ez a mondat.

Kurucz Adrienn

 

Novemberben és decemberben Stahl Judit receptjeivel is találkozhattok a WMN odalán. 

Képek: Kaszás Tamás