Ez volt a tizennyolcadik ARC-kiállítás, idén UNFAKE! Vedd észre, leplezd le, mutasd meg! pályázati kiírással. Ahogy máskor is, úgy idén is provokatív, őszinte, önironikus plakátokban reménykedtem. Bevallom, egy kicsit megingott a bizalmam az utóbbi pár évben az ARC-plakátkiállítással szemben. Nem éreztem túl erősnek a tavalyi, meg az az előtti (…meg az azelőtti-előtti) termést sem. Az X-faktorral szokott hasonló érzésem lenni. Talán kicsit olyan is a pályázat, mintha a magyar kreatívok X-faktora lenne, minden hibájával, esetlenségével, glamúrjával együtt mégis tök szerethető formátum. Van olyan évad, ami bitang erős, és van, ami gyengére sikerül, mégis minden évben megnézed. 

ARC 2018 – Már nem a régi (Szerencsére)

Minden korábbi elégedetlenségemet félretéve magát az ötletet nagyon támogatom, hogy legyen egy hely, ahol a hazai kreatív fiatalok bemutatkozhatnak. Úgyhogy akármennyire elégedetlen szoktam lenni a korábbi év termésével, akkor is minden évben megnézem, hogy milyen pályaművek születtek, mert érdekel, hogyan gondolkodnak a fiatal tehetségek. 

A kiállítás-megnyitót követően vegyesen sok jót, és rosszat hallottam a pályaművekről főként a Már nem a régi” felütéssel. Az ARC valóban nem a régi, tökéletesen érződik az interneten szocializálódott civilek jelenléte a pályázaton. A korábbi évekhez képest abszolút megszólítva érzem a generációmat a plakátokon mind nyelvezetben, humorban és témafelvetésben is. A témák rendkívül sokszínűek; aktuálpolitikától kezdve szocio-humoron át új izgalmas generációs témák is megjelentek a társas magány, elvándorlás, hazaköltözés, karrierlehetőségek, családalapítás, globális kultúra témakörökben. 

Mémek, mémek és megint csak mémek

Nagyon csípem az internetes trash-humort, ami arról ismerszik meg, hogy az alkotó paintben rajzolja, és/vagy írja meg a gondolatait. Ezt a fajta „naiv művészetet”, higgyétek el, lehet nagyon-nagyon profin csinálni, és rettentő szarul is. Ahogyan egy profin megszerkesztett grafika is lehet rossz, ha egyszerűen nincs mögötte ütős, frappáns üzenet.

Mi azt kerestük az idei alkotásokban, hogy ki-ki a maga műfajában mennyire alkotott frappánsat, mennyire csattanósak az üzenetek, hogyan reflektál az „UNFAKE!” jeligére, aktuális társadalmi problémákra, és persze azt is, hogy szívesen kitennénk-e a falunkra. 

A cikk a hirdetés után folytatódik!

Ezen szemponton mentén indultunk neki idén is az ARC-kiállításnak, hogy Kerepeczki Anna képszerkesztő-grafikussal kiválogassuk a kedvenceinket. Íme, a mi 19 legkedvesebb pályaművünk. 

1. M1 gyűrű mind felett (Nagy Gábor)

2. A retró kutyapersely megszólal (Vajda Gyula)

3. Ahogy én szeretlek (Sándor Bence)

4. Mindenki máshogy egyforma (Császár Norbert)

5. Arcok csarnoka (Mindenkinek szolgálnia kell) (Boldizsár Péter)

6. Bulika (Molnár Roland)

7. Gyere Haza Fiatal (Földi Viktor)

8. Hány Pisti országa? (Fazakas Géza)

9. Hobbi (Garger Dániel)

10. Enying (Könyves Viktor)

11. Maszk mögött (Hintalovon Alapítvány)

12. Még friss! (Katona Barbara)

13. Figyelem. És Te figyelsz? (Kérdy Zsófia)

14. Szerelem, szerelem, szerelem (Tarnóczi Balázs)

15. Húzóágazat (Budai József)

16. Szabad kéz (Nagy Gábor)

17. Verseny (Partigianna) (A verseny második helyezettje)

18. Rejtsd el a fájdalmad! (Sulyok Ábel) (A verseny harmadik helyezettje)

19. Magyarország rád vár 1. (Bach Viktória) 

Szőcs Lilla

Képek: @ARC