Nálunk, otthon sosem volt túlzottan nagy Madonna-láz, a szüleim rockot hallgattak inkább, popzenét konkrétan soha. 

Aztán amikor a húgomnak kinyílt a csipája, egészen másféle zenék után kezdett érdeklődni, mint amilyeneket a családunk addig hallgatott. Nem egyszer veszekedtünk az iszonyatos techno meg elektronikus zene miatt (a mai napig külön járunk bulizni, a fesztiválokon pedig mindenki a maga sátrában csápol), aztán valahogy beszippantotta őt is a Madonna-jelenség. 

Imádta, élt halt érte. Én meg Tankcsapdát nyomattam, Bëlgára ugrabugráltam (tudom, az nem rock). A húgom eközben begyakorolta a Confession Tour egész koreográfiáját (rohadt jó érzéke van a mozgáshoz). Néha azért én is edzettem rá, de zeneileg különösebben sosem érdekelt, és nem azért, mert nem jó, hanem, mert teljesen más az ízlésem.

Ez a fotó abból az időből való, amikor New York-ba költözött, hogy táncot tanuljon (Circa 1979)

2016-os Billboard-beszédekor kaptam fel rá először a fejem. Olyan erőteljes szöveget mondott, hogy pillanatok alatt végigsöpört az interneten, milliók osztották meg világszerte, mit gondol a nőkről, a férfiakról, a zeneiparban betöltött helyzetéről, a feminizmusáról, arról, hogyan tudott minden ítélkezés ellenére a szakmában megmaradni (nem is akármilyen sikerekkel.) A beszéd teljesen letaglózó, sokadjára sem vagyok képes sírás nélkül végignézni. 

„Akkor nincsenek csak szabályok, ha fiú vagy. Ha lány vagy, részt kell venned a játszmában. Mi ez a játszma? Megengedett, hogy szép, aranyos és szexi legyél, de ne viselkedj túl okosan. Ne legyen véleményed. Vagy legalábbis ne olyan, ami támadja a status quót.

Megengedett, hogy a férfiak tárgyiasítsanak, hogy ribancnak öltözz, de nem uralhatod a saját ribancságodat. És ne! – ismétlem, ne oszd meg szexuális fantáziáidat a világgal! Legyél az, akit a férfiak szeretnének látni. De ami ennél még fontosabb: legyél olyan, amilyen a nőknek kényelmes, ha férfiak közé mész. És végül, ne öregedj meg, mert öregedni bűn. Kritizálni és rágalmazni fognak, és több mint valószínű, hogy nem fognak játszani a rádióban” – mondta abban a beszédben.

Persze Madonnát nemcsak az utóbbi években, hanem egész karrierje során kritizálták a külseje miatt. A ledérsége, az, hogy mindig is merte használni, élvezni és megmutatni a szexualitását, a hittel és egyházzal kapcsolatos performanszai, az utóbbi időben pedig a harminc-negyven évvel fiatalabb pasijai örökös témául szolgálnak a sajtónak és az ítélkezőknek. 

„Nézzétek, itt van Madonna, mekkora ribanc már! Látjátok, kivel kavar? Az a fiú alig huszonöt éves. Úristen, mennyire öreg, milyen fájdalmasan nem bírja elviselni a korát. Dugást imitál a színpadon? Szeret kefélni! Tuti, hogy sokan megdugják!”

Ilyen és ehhez hasonló vélemények kísérik végig az útján. Madonna szerint onnantól fogva, hogy elmúltál harmincöt éves, gyakorlatilag megszűntél létezni a zeneiparban, kivéve, ha nem találsz friss és naprakész megújulási formákat.

Ennek pedig – gyakorlatilag az elejétől fogva – ő a mestere. 

Egy 2017-es Harper's Bazaar-interjúban arról beszélt, hogy számára a zene, az előadóművészet olyan erő, ami folyamatosan kihúzza a szarból. Emiatt képes felkelni, és továbbmenni az útján, emiatt képes elviselni a valóságot: „Inspirálni akarom az embereket. Meg akarom érinteni a szíveket a legkülönbözőbb módokon. Ez olyan nekem, mint a levegő.” Aztán arról esik szó, hogy volt férjével, Guy Ritchie-vel (akivel a közleményük szerint azért váltak el, mert Ritchie hátráltatva érezte a karrierjét a felesége mellett) gyakran azon veszekedtek, hogy miért ennyire munkamániás. De ezt a vádat nemcsak tőle kapta meg, hanem már sok mindenkitől.

„Valaki megkérdezte valaha Steven Spielbergtől, miért csinál még mindig filmeket? Nem elég sikeres már így is? Nincs elég pénze talán? Nem eléggé ismert a neve? Odament valaha bárki Picassóhoz, és mondta-e neki, hogy »Oké, Pablo, te már nyolcvanéves vagy, nem gondolod, hogy eleget festettél?«

Nem! Hullafáradt vagyok ettől a kérdéstől. És nem is értem. Majd abbahagyom, amit csinálok, ha úgy érzem, nem akarom csinálni többé. Abbahagyom, ha kifogytam az ötletekből. Abbahagyom, ha kurvára kinyír.”

Nézegess képeket Madonna mindig megújuló stílusáról! Katt a galériára:

Madonna soha nem félt tehát attól, hogy bátran kifejezze önmagát. Nagyon mélyről indult, nyolc testvére közül ő a harmadik. Anyját korán elveszítette (rákban halt meg), és még a tavalyi Harper's Bazaar-interjúban is emlegeti, hogy anyja elvesztése hatalmas trauma volt számára. Apjának nagyon sokáig nem tudta megbocsájtani, hogy anyja halála után röviddel elvette a házvezetőnőjüket. Testvéreivel sincs túl jóban. Sean Penn-nel viharos volt a házassága (harminchárom évvel ezelőtt pont ezen a napon esküdtek), Guy Ritchie pedig a fent említett okokból vált el tőle, kibékíthetetlen ellentétekre hivatkozva. 

Kapcsolatait, fiatal fiújait nyíltan vállalja, nem hajlandó szégyent érezni a korkülönbség miatt. Sőt, büszkén mutogatja őket. Mint ahogyan azt sem titkolja, hogy plasztikáztat olykor, illetve mindent megtesz az öregedés ellen. 

Sok filmben szerepelt, a legelismertebb alakítása a nálunk forgatott Evitában volt, amit Eva Peron életéről készítettek az ismert musicalből. Amúgy előszeretettel kritizálják az énektudását is, csak úgy, mint a színészi és rendezői képességeit. Hogy mennyire megosztó személyiség is Madonna, az a Halj meg máskor című James Bond-filmbetétdalával is jól illusztrálható: egyszerre volt Golden Globe-ra jelölve a legjobb filmes betétdal kategóriában, illetve Arany Málnára (ami a legrosszabb filmes teljesítményeknek jár). 

Jelenleg Lisszabonban él örökbefogadott gyerekeivel (két fiút már korábban örökbefogadott Afrikából, nem olyan régen pedig egy lány testvérpárt is). Vér szerinti gyerekei nagykorúak. Az elsőszülött Lourdest lassan felfedezi magának a divatipar, Rocco, Guy Ritchie-vel közös gyermekük pedig kétlaki életet él (a bírósági perirat szerint nem akart a válás után az anyjával maradni). Egy időben olyan hírek is megjelentek  róla, hogy erős kezű, szigorú anya, aki sosem halmozta el a gyerekeit, mert meg akarta nekik tanítani, hogyan kell megdolgozni a pénzért és a sikerért. (Az Instára gyakran a posztol gyerekeiről, ITT követheted az életüket!)

Lányával, Lourdes Leonnal a 2011-es Vanity Fair Oscar-partyn

Sokat dolgozik afrikai árvák megsegítésén, és egy gyermekgyógyászati központot hozott létre Malawiban. Persze ez sokkal kevésbé érdekes, mint az, hogy milyen ledér, vagy kivel feküdt le, úgyhogy nincs nagy visszhangja a sajtóban.

Madonna azt vallja, hogy nem szabad csendben maradni (még akkor sem, ha egy ideig ő azt is tette), hanem cselekedni kell, és fel kell szólalni bizonyos ügyek mellett, hogy a világ jobbá váljon.

Én veled vagyok, Madonna!

Szentesi Éva