–

„Az amerikai iskolák színvonala mélyen a magyar átlag alatt van”

Ez egyáltalán nem így van. Ha csak a 2015-ös PISA-teszt eredményeit nézzük, akkor az amerikai gyerekek szövegértés- és természettudomány-kompetenciákban is megelőzik a magyarokat, akik viszont matematikából jobbak. Szerintem az összehasonlítás eredménye attól is függ, hogy mit tartunk az iskola feladatának. Ha a gyakorlatban használható kompetenciák elsajátítását és a személyes erősségek kibontakozását, akkor az amerikai oktatás előttünk jár. Ha a lexikális tudásra fókuszálunk, akkor valószínűleg egy magyar gyerek jobban fog teljesíteni, mint egy amerikai.

A gyakorlatban persze nem ennyire fekete-fehér a helyzet, de szerintem sok erőssége van az amerikai iskolának: elsőként az, hogy az önbizalmat erősítik, és támogatják a gyerekek elképzeléseit. Gyakorlati oldalról nézve csak néhány példát mondanék: megtanulnak prezentálni, projekteken dolgoznak, ami lehetőséget ad arra, hogy megtanulják, milyen önálló munkát végezni, saját ötleteiket megvalósítani, elmélyülni abban, ami érdekli őket... és jónak tartom, hogy – a kötelező tantárgyakon túl adott a szabad tantárgyválasztás lehetősége – iskolától függően a fotózástól kezdve a kerámiázáson át az egészségtanig széles a skála. De Vekerdy Tamás egy interjúban nemrég azt mondta, hogy sokkal több hasonlóság van a két rendszer között, mint gondolnánk, mivel mindkettő a versengésre épül, és a gyerekeket az eredményért, a jó jegyért hajszoljuk, egymáshoz mérjük őket, a szülők pedig egymáshoz mérik saját magukat – szembeállítva mindkettőt a dán módszerrel, amely a bizalmat, az empátiát és a szolidaritást helyezi a középpontba.

„Az amerikaiak műveletlenek, nekik Budapest és Bukarest ugyanaz ”

Az állítás mindkét részét egyértelműen cáfolnám. Amerika hatalmas ország, ahol vannak, akiknek Budapest és Bukarest ugyanaz, mint ahogy Magyarországon sem tudja mindenki megmondani, hogy Columbia Észak-Karolina vagy Dél-Karolina fővárosa. De ugyanúgy nagyon sok tájékozott amerikai is van, akik sokat tudnak Magyarországról, a történelmünkről, Budapestről vagy akár Szabó Magda Az ajtó című könyvéről is.

A műveltség/műveletlenség kérdése szintén a fentiekhez hasonló: van ott is művelt- és műveletlen ember, ahogy nálunk is. De fontos azt belátni, hogy a műveltség kanonikus jellegű: azt a tudást értjük alatta, amit egy közösség elvár a tagjaitól, így értelemszerűen számunkra más tartalommal bír az általános műveltség, mint egy amerikai vagy egy kínai számára.

„Az amerikaiak gyakorlatilag készételeken élnek, ha meg nem, akkor hamburgert, hot-dogot és palacsintát esznek”

Nem, nem, nem!! Az egész ország gasztronómiájában jelen van az emblematikus hamburger, hot-dog, palacsinta-kombó, de egyébként ebben is vannak eltérések, például Dél-Dakotában bölényhúsból is készül hamburger, és ettem már szarvashúsból és babból is. Régiónként hatalmas eltérések vannak, és szerintem nagyon színes az Egyesült Államok konyhája. Csak hogy néhány tipikus ételt és jellegzetességet mondjak: a marylandi kék rákot és a híres ráktortát, a louisianai creole-konyhát a rusztikus, fűszerezett húsokkal, amelyet nyugat-afrikai, karibi, francia, portugál, ír, német hatás is érte, vagy a tex-mex, amely a hagyományos mexikói ételeit kombinál amerikai ízekkel.

Ami a készételeket illeti, való igaz, hogy vannak pillanatok alatt elkészíthető ételek, porból készült palacsinták, de a másik vonalat is érdemes látni, hiszen Amerikán is átsöpör(t) az egészséges étkezés a biogyümölcsökkel-zöldségekkel, termelői piacokkal, a nagyvárosokban sok kézműves hely nyílt házi finomságokkal, szóval határozottan megindult egyfajta elmozdulás az egészséges irányba. Ugyanakkor azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az olcsó(bb), rosszabb minőségű készételek, gyorséttermi ételek a hátrányosabb helyzetűek asztalaira kerülnek.

„Az amerikaiak képtelenek normálisan felöltözni, állandóan sportcipőben járnak”

Kérdés, hogy mit tekintünk normálisnak, és van-e egyáltalán „normális”; amit mi annak tartunk, nem biztos, hogy egy másik kultúrában élőnek is az. Az egyértelmű, hogy az öltözködést sokkal inkább a kényelem és a funkcionalitás határozza meg, mint az esztétikum. Példaként hadd említsem meg, hogy amikor Washington D.C.-ben kezdtem el dolgozni, első nap meglepett a metrón és az utcán a sportcipős-kosztümös nők látványa, de én is csak egy napig bírtam a magas sarkú cipőt, ugyanis a tömegközlekedés közel sincs olyan jól kiépítve, mint Budapesten, így elég nagy távolságokat kell megtenni, amihez – valljuk be – szerencsésebb egy kényelmes cipő. Egyébként e tekintetben is elég nagy eltérések vannak, mert a konzervatívabb Virginia és a liberálisabb Kalifornia vagy akár Colorado között is, ahol sokkal lazábban öltözködnek, de a Közép-Nyugaton általános viselet a cowboy-kalap/csizma-farmer, és a gyerekek is ebben rohangálnak. A színházi viselet is sokkal szélesebb skálán mozog: egy operaelőadáson ugyanúgy látni nagyestélyit, mint farmert.

„Az amerikaiak roppant felszínesek, közük nincs a politikához, és nem is érdekli őket”

A felszínesség talán a leggyakrabban elhangzó sztereotípia – főleg európaiak részéről. Szerintem fontos megnézni, hogy ki és mire alapozva fogalmazza ezt meg. Van egy ide kapcsolódó érdekes és szemléletes elmélet. Kurt Lewin pszichológus szerint vannak olyan kultúrák, amelyek a barackhoz hasonlíthatók; az emberek kedvesek, barátságosak, de egy bizonyos pont után nagyon zártak, a belső maghoz csak keveseket engednek – ilyenek az amerikaiak. Ezzel ellentétben a legtöbb európai a másik csoportba tartozik, vagyis a kókuszdióhoz hasonlítanak: van egy külső, erős burok, amelyen ha egy másik embernek sikerül átjutnia, akkor könnyen közel kerülnek egymáshoz. Mivel az elvárások, a két csoport tapasztalati mások, ezért adódik az, hogy az első benyomás nem túl kedvező – ahogy mi felszínesnek tituláljuk az amerikaiakat, úgy ők minket barátságtalannak  látnak.

Tízéves tapasztalatom alapján én inkább úgy fogalmaznék, hogy nem felszínesek, hanem nekünk tűnik felszínesebbnek a kommunikációjuk. Sokkal később térnek rá érzelmi, lelki témákra, aminek egyik magyarázata az amerikai társadalmat meghatározó mobilitás: gyakran váltanak lakóhelyet, új közegbe kerülnek, újra elhagyják az életük színterét, és ez rányomja a bélyegét arra, ahogy egymáshoz viszonyulnak. Ez nem jelenti azt, hogy lehetetlen lenne mély baráti viszonyt kialakítani amerikaiakkal; nekem két nagyon közeli amerikai barátnőm is van, akikkel legalább olyan tartalmas a kapcsolatom, mint bármelyik magyar barátnőmmel.

Ami a politikát illeti, ezzel nem értek egyet. Igenis foglalkoznak a politikával, hiszen mindenkit érintő döntésekről, történésekről van szó, de mivel az amerikai társadalom legalább annyira polarizált, mint a magyar, ritkán beszélnek politikáról. Ha a külpolitikáról van szó, annyi igazság lehet benne, hogy az tényleg perifériára szorul a helyi politikával szemben.

„Hatalmas autókkal járnak, és tesznek a környezetvédelemre”

Igaz, hogy hatalmas autókkal járnak, és az USA a második a szén-dioxid kibocsátás tekintetében Kína mögött, de az is igaz, hogy ez csökkenő tendenciát mutat. A mondat második fele nem fedi a valóságot, hiszen számtalan környezetvédelmi kezdeményezésük van, nagyon sok cég beépíti ezt a vállalati kultúrába. Amikor 2007-ben elkezdtem dolgozni, rengeteg jó kezdeményezés volt arra, hogy környezetbarát módszereket vezessünk be, és nagy gondot fordítottak az alkalmazottak ilyen irányú képzésére is.

„Még mindig megvetik a feketéket és a többi bevándorlót, csak próbálnak PC-k maradni”

Ha a saját tapasztalatomból indulok ki, akkor azt kell mondjam, hogy én bevándorlóként nem tapasztaltam lenézést. Sőt, gyakran azt éreztem, hogy azt, ahogy én felnőttem a vasfüggöny mögött, kifejezetten érdekesnek találták. Szerintem az amerikaiak nagy része most is büszke a gyökereire, és igenis értéknek tartja a sokszínűséget.

Ugyanakkor vannak olyan helyek, ahol egy mexikói bevándorló nem feltétlenül számolna be hasonló élményekről. Tagadhatatlan, hogy a bevándorlás-ellenesség időről időre előkerül, a politika is felhasználja, ahogy a rasszizmus is jelen van – főleg a déli, konzervatív államokban –, és az utóbbi időben felerősödött. Viszont számtalan egyenlő bánásmódot célzó társadalmi kezdeményezés létezik, és sok vállalat szervezeti kultúrájának is része ez a téma. 

„Az amerikaiak nagy része elhízott”

Az elhízás valóban sokakat érintő probléma, de ahogy korábban említettem, egyre nagyobb teret kap az egészséges életmód. Az Egyesült Államokban az elhízás és a szegénység között is szoros kapcsolat van, hiszen egészséges élni jóval költségesebb. Az egészségesebb láncok gyakran nincsenek jelen a szegényebb államokban, de elég az ország „ételsivatag” térképére ránézni, amely azt mutatja meg, hol vannak azok a területek, ahol a nehezebb körülmények között élő lakosság az ellátás hiánya miatt szinte képtelen egészséges ételhez hozzáférni.

„Milyen ország az, ahol bűn rossz, eldobható pohárban lévő kávéval rohangál mindenki?”

Ez is arról szól, hogy kit mit szeret, és ki mit szokott meg. Az anyósomnak Európában épp az amerikai kávé hiányzott.

„Lenézik a világ többi részét, pedig nincs mire felvágniuk”

Én nem tapasztaltam lenézést. Ha visszatérünk az oktatásra, és arra, hogy ha önbizalmat öntenek a gyerekekbe egész kiskoruk óta, akkor nyilván annak szellemében fognak viselkedni, de ez nem jelenti azt, hogy lenéznének másokat. Erről egy amerikai-finn ismerősöm jut eszembe, aki mindkét országban sokat élt, és szerinte az amerikaiaknak van kisebbségei érzésük az európaiakkal szemben az európai kulturális hagyaték, valamint az európaiak stílusérzéke miatt.

Ha kíváncsi vagy, hogyan látja Éva a kínaiakat, kattints ide, ha pedig többet olvasnál arról, milyen az élet Amerikában, nézd meg Éva Facebook-oldalát.

A tévhiteket összegyűjtötte: Zimre Zsuzsa
A válaszokat írta: Trembácz Éva Zsuzsa

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Shutterstock/ TierneyMJ