Anyukám szerelmes volt Zoránba.

Úgy 17-18 éves kora körül, megesik ez a kamaszlányokkal, én például Müller Péter Sziámiért rajongtam. Anyám rajongása kimerült abban, hogy hetente vagy tán havonta eljárt a klubba, ahol fellépett, és messziről csodálta őt. Zorán viszont közelről csodálta Mariettát, aki igen szép volt (valamint később Kovács Kristóf producer anyukája lett, de ehhez már Zoránnak semmi köze). Anyám képes volt elmenni a jogászok gólyabáljára is – vagy valami hasonló helyre, hogy a dobokat cipelő embernek segítve belógjon a koncertre, és hallgathassa rajongása tárgyát, ehhez képest én maximum az Orczy-kertbe lógtam be Kispálra, akiket akkoriban a kutya sem ismert.

A rajongásnak aztán vége lett, ráadásul – mint tudjuk – Zorán sok-sok éve boldog házasságban él Hegyi Barbarával. A Sztevanovity családért viszont már nemcsak anyám, hanem a teljes család rajong. Ennek oka pedig nem más, mint Zemanovity Mária, és az ő receptje, ami nálunk „Zorán mama süti” néven fut a családi receptgyűjteményben. Nem titok, hogy a Sztevanovity család erőteljes szerb gyökerekkel rendelkezik. Annyira, hogy Zorán és öccse Dusán még Szerbiában született. Gyökerek ide vagy oda, jöjjön, aminek jönnie kell: az étel.

egy tálca süti kivéve a sütőből
Sasha Vinčić/Flickr

„Zorán mama sütije” – ami nem is süti, hanem sós főétel

1 vastag réteslap (1/2 kg-os kiszerelés) - vagy két kicsi
1/2 liter tej
1/2 kg túró vagy juhtúró
1 sima vajkrém
4 tojás
10 dkg vaj (esetleg margarin, bár az a mi háztartásunkba csak a testemen át kerülhet be) 
olaj, só, bors

Elkészítése:

Három megolajozott réteslapot tegyünk a tepsire. A többi hozzávalót keverjük össze, és halmozzuk rá, majd két réteslap kivételével a többit törjük a masszába. A tetejére kerüljön a maradék réteslap, és hogy egyszerűbb legyen, meg „diétásabb”, reszeljünk közé némi vajat. Forró sütőben (170-180 fok) süssük 25-35 percen át. Extraként kerülhet bele spenót is, mi gyakran készítjük el így, aztán elégedetten dőlünk hátra, és mindenki keres egy helyet, ahol szusszanhat egy kicsit. 

Zimre Zsuzsa

A képek a szerző tulajdonában vannak