Miért épp Finnország? – Íme, egy meggyőző (vodkagőzös...) emléklista

-

Vonzott a mások által vállalhatatlan körülményekkel fémjelzett ismeretlen, a nyelv elképesztő egyedisége, a Baltikum, és persze a szomszédban szunnyadó óriás, Oroszország közelsége is. Akkor bizonytalanodtam csak el egy icipicit, amikor Helsinkiben egy januári éjjel mínusz 25 fokban, nyilván kesztyű nélkül, tornacipőbe fagyott lábbal toporogtam vagy fél órát a kollégium bejáratának letaposott, szürke haván arra várva, hogy beengedjen valaki. A centit, amire a landlord nevét és számát írtam, természetesen még Ferihegyen elhagytam. Az arcom kipirult, az orromból kilógó szőröcskékre jégcsapok nőttek, és az egész kurva kiruccanástól teljesen elment a kedvem, mire Maruti, későbbi indiai lakótársam végre beengedett. Ennek lassan 15 éve. És most alkalmam volt 15 év után újraélni kicsit az ország nekem tartogatott, listázható csodáit.

Finnországot nem lehet nem szeretni. Finnországot nagyon nehéz megszeretni.

Finnország nem könnyű préda, nem adja magát elsőre, nem hízeleg, nem udvarol, nem húz mézesmadzagot se erre, se arra, sőt. Finnország se nem nő, se nem férfi, se nem öreg, se nem ifjú. Finnország vézna és óriási, hallgatag és rejtelmes, egyszerű és érthetetlen. Karcos véleménnyel van a világról, éles humorral szemléli önmagát, nehezen enged bárkit közel a lényeghez. Finnország goromba, ha rosszkor szólítod meg, ám megértő törődéssel áll melléd, ha úgy érzi, szükséged van rá. Finnországot egyszerűen nem lehet nem szeretni.

1. Nyelv

Én nem tudom, hogy csak a magyar fülnek hangzik-e a finn úgy, mintha egy rajzfilmfigurák alapította bolygó betépett lakói visszafelé beszélnének, de le kell szögezni, egyszerűen csodálatos; akár egy zavarodott álom. Finnugrisztika ide vagy oda, a nyelvtan kellően agyament ahhoz, hogy érdekes legyen, a nagy indoeurópai és szláv nyelvtengerben pedig kifejezetten üdítő hallani a komolytalan, pattogós dinamikát. Illik a nyelv a viselőihez, na.

2. Tél

Ott van tél. Ott tél van. Kemény tél. De semmitől nem érdemes megriadni és kétségbeesni, mert ugyan száraz, fagyos zimankó uralkodik, de hófehér körötte a csönd, száz fokos a szauna, a vodka meg negyven. Természetesen engem is ért kellemetlen meglepetés a finn téllel kapcsolatban,  de néhány hét alatt megtanultam tisztelni és elfogadni a hideget. Egyességre kell vele jutni, és megmutatja csodáit. Életre szóló élményeim közé tartozik például, amikor egy jégtörő hajó fedélzetén hallgattam az ijesztő robajt, ahogy a Balti-tenger jege kettéroppan alattunk, vagy ahogy a nap alig két-három órányi szolgálat után sietve nyugovóra tér, aranysárgára festve a nyírfaerdő törzseit. És olyat is csak északon érezni, hogy futás közben merevvé fagy az orrod hegye, hiába a tűzforró izzadás.

3. Szauna

Meleg. Forró. Illatos. Megnyugtató. Izgalmas. Társasági és magányos egyszerre. Kizökkent és helyre rak. Finnországban szaunázni olyan mindennapi elfoglaltság, mint itthon fejcsóválva meredni a fröcsögő híradóra. Helsinkiben több mint 30 nyilvános szauna van, szinte minden magánház és társasház beépített kelléke, még a kollégiumom legfelső emeletén lévő kétszemélyes falyukat is mindennap felfűtötték, kígyóztunk a sorunkra várva. Megdöbbentő az első kontraszt, ahogy a szótlan, visszahúzódó utca embere a szaunában pucérra vetkőzik előtted, lehántva a társadalmi konvenciókat, idomulva az általam olyan elképesztően nagyra tartott nonkomfortista, egyedi finn természetességhez.

4. Természet

Nem véletlen a skandináv elf-sztori. A finnek ereiben – esküszöm – tőzegáfonyalé csörgedez. Az ezer sziget országának alig ötmillió lakójából minimum hárommillió ismeri a végtelen erdőségekben fellelhető összes gombafajt, szokott rendszeresen bogyászni, és sífut hétvégenként száz kilométeres távokat. Utálom az olyan áltudományos és posztmodern kifejezéseket, mint az: „összhangban él a természettel" vagy a „szimbiózis", de bassza meg, a finnek tényleg ezt nyomják. Adott egy gyönyörű ország, nagy hegyek nincsenek ugyan, de vízzel, titokzatos messzeségekkel teli erdőségek teszik haraphatóvá a levegőt. Még Helsinki belvárosában is fenyőillat van. Adott mindehhez egy nép, amelyik ezt értékeli és megéli. A finn nyelvben külön szó jelzi azt az egyhetes időszakot, amikor a lappföldi, őszi levélhullást megelőzi a levélszínek telítődése, külön szó van a jávorszarvas lábnyomára, és minden, de minden menő helybéli életében legalább egyszer önkéntesen takarít szarvasszart egy északi számi gazdaságban. Szelektív hulladékgyűjtés? Hagyjuk már, ezek komposztálnak! Társasházban.

5. Vodka

De ne az Absolutra és a Finlandiára gondoljunk. Vagyis gondolni szabad, csak inni nem. Mert minek. Szóval ott van a vodka, mert ott van Oroszország. És ott van a vodka. Selymes és könyörtelen, erőt ad, hatalommal kecsegtet, de a végén meg kell lakolnod a megalomán vágyaidért. A finn visszafogottság zabolátlan őrületté érik a vodkagőzős szabadságban. Visszautasíthatatlan és elegáns úr a vodka, de ha nem kezeled kellő humorral a vele töltött szenvedélyes kalandokat, akkor nagy lesz a csalódás, fájdalmas a józanító búcsú. Imádok finnekkel inni. A vodka külön dimenziót nyit az emberi kapcsolatoknak, és maradandó csomókkal kötögeti össze a részegségben kialakuló közös szálainkat.

6. Oroszország

A gigászi óriás: Finnország örök ellensége és éltető szelleme, szövetséges és áruló, a gazdasági, társadalmi csodabogár. Különös kapcsolat fűzi a finneket a nagyszomszédhoz. Történelmi és gazdasági szétválaszthatatlanság, és egy olyan emberi viszony, ami leginkább a függőségre emlékeztet. Oroszországról nem érdemes pár szóban nyilatkozni. Oroszország volt, Oroszország van... és Oroszország lesz. Lehet gyűlölni, de nem érdemes. Oroszország drog. A legaljasabb fajtából. Még nekem is, pedig nem vagyok finn.

7. A barátaim

Szóval most alkalmam volt 15 év után visszalátogatni Finnországba. Néhány barátomat azóta nem láttam. Nincs sok finn barátom (eleve nincs sok igazi barátom, de pont annyi van, amennyi kell). Nem könnyű a finnekkel barátkozni. Inni kell hozzá, inni és nyílni. És nincs sallang meg mellébeszélés. Jó alaposan megfingat a finn nyersesség, nem kérdezi tőled, hogy utaztál, nem vigyorog a pofádba a liftben, és egy kávéra se invitál az egyetemi csoporttárs, ha nem lát benned valami különleges emberi vonzerőt... vagy nem szánja meg a nagyon magányos fejedet. Tehát nem láttam a barátaimat 15 éve. Már gyerekeink vannak. És most meg akartam mutatni a lányaimnak nemcsak életem egyik meghatározó helyszínét, de azokat az embereket is, akik nélkül Finnország nekem is csak egy töksötét, kurva hideg helyszíntévesztés lett volna. Mert ugyan minden szeretetem az országé, életet mégis az a néhány ember lehelt belé, akiket most meglátogattunk.

Szentimentalitást nem mellőzve állíthatom, hogy léteznek örök kapcsolatok. Olyan barátok ők, akik dédelgetnek hangtalanul, meghallgatnak hosszú némaság után, kivárják, amíg eláll a könnyed, megölelik a gyerekeidet, és csillapíthatatlanul röhögnek veled a mindennapok abszurditásán. Vodkagőzös emlékek, józan bizonyosság.

8. Szerelem

Ott volt a szerelem. Egy jó nagy szerelem. De erről majd máskor.

Szabó Dominika

Képek: a szerző sajátja, illetve: Flickr/Mariano Mantel