-

Vajon miért választotta Menyhért Anna Erdős Renée-t könyve tárgyául (hőséül?), és vajon miért választotta regényes életrajz rég kihaltnak tűnő, de ezek szerint csak tetszhalott műfaját?

Az első kérdésre egyszerűbbnek létszik a válasz: Menyhért Anna író és irodalomtörténész, aki hosszabb ideje foglalkozik a XX. század elejének irodalmával, ezen belül pedig a nőirodalommal (Női irodalmi hagyomány: Erdős Renée, Nemes Nagy Ágnes, Czóbel Minka, Kosztolányiné Harmos Ilona, Lesznai Anna – Budapest, Napvilág kiadó, 2013). Erdős Renée pedig mindkét feltételnek megfelel.

Mi jut eszébe az olvasónak a regényes életrajzról? Régi szerzők régi könyvei: például Irving Stone és Kertész Erzsébet. A regényes életrajz hibrid műfaj. Híven ragaszkodik az életrajz tényeihez, jelzőkarói az évszámok és események, amelyeket azonban sosemvolt, vagy nem pontosan úgy lezajlott jelenetekbe ágyazva, és az olvasó legnagyobb gyönyörűségére, párbeszédekben kelt életre.

A regényes életrajz ismeretterjesztő hányada ugyanolyan fontos, mint a fikció: regényes keretben közöl irodalomtörténeti tényeket és a regények nyelvén – nem száraz és unalmas tudományos értekező prózában – ad az olvasó tudtára érdekes háttérismereteket, amelyek nem szorosan a cselekmény vagy éppen az életrajz részei. Az Egy szabad nő esetében például a pszichoanalízis szerepéről a gyógyítás folyamatában. De ugyanilyen észrevétlenül csempészi a cselekmény sorai közé a századelő női egyenjogúságának vagy inkább egyenjogtalanságának témáját, a korabeli könyv- és lapkiadás bemutatását, ahol szóba kerülnek a kor híres lapjai, Az Est, A Hét, az Egyetértés, a Budapesti Napló és a Magyar Hírlap. Velük együtt jelennek meg emblematikus figuráik, Kiss József, Eötvös Károly, Molnár Ferenc, meg a kávéházakban alkotó szerzők Gárdonyitól Heltaiig és Mikszáthtól Szomoryig.

De ejtsünk végre szót a főhősnőről, a századelő feminista celebjéről, aki önerőből lett az, aki. Az első női költő és író, aki a női szexualitást szókimondóan megjelenítette írásaiban – és kell-e mondani, gazdagon megélte saját életében.

Aki egzisztenciális hullámhegyek és völgyek után a magyar nőírók közül elsőként tudott megélni az írásaiból.

Az első oldalon máris a drámai történet közepébe csöppenünk: Bródy Sándor az Erdős Renée-vel folytatott hosszú, több fordulós viszony utáni szakítást követően öngyilkosságot követ el, mellbe lövi magát. Renée ugyanis a nevezetes író helyett a magányt és saját műveinek megalkotását választja. Bródy nem hal meg, de a botrány ettől, ha lehet, még hangosabb. Mindenki Erdős Renée-t hibáztatja, s hogy, hogy nem, a Singer és Wolfner kiadóvállalatnál a részvételével tervezett lapindítás elmarad, beígért kötetének megjelenését elhalasztják, magyarul összezár a férfiak irányította irodalmi világ. Ugyanazok, akik Bródy ajánlására kaput nyitottak előtte, most becsapják a kaput az orra(h) előtt.

rene

És a folytatás? Kiderül az is... de majd később. Az Egy szabad nő című kötetben a drámai történet előzményét, azaz Erdős Renée életét meséli el Menyhért Anna. A két nagyobb egységet egy-egy vers vezeti be, a fejezetek pedig kisebb időszakokat ölelnek fel. Az ízelítőként olvasható versek mellett jó pár levelet is találunk a Jászi Oszkárral való levelezésből, és Renée nemcsak a szövegben, de fotókon is megjelenik a könyv lapjain. A forrás- és képjegyzék és az utószó sem hiányzik.

Menyhért Anna remek érzékkel keltett életre egy elfeledett, ám izgalmas, sokoldalú és szenvedélyes hősnőt a múltból, és sikeres kísérletet végzett egy ugyancsak elfeledett műfaj feltámasztására és megújítására. Egyetlen kérdésünk van: mi és hogyan történt később? Tudjuk, hogy Bródy után voltak még kalandok, szerelmek, házasságok, kötetek és botrányok is szép számmal. Szerencsére – ez, ugye nem spoiler? – az utószóból kiderül, hogy készül a folytatás.

Merényi Ágnes

Kiemelt képünk forrása: Petőfi Irodalmi Múzeum/ Seidner Zoltán