-

A kimondott szavak miatti szorongás megfojt.

Szavakkal zenélni, ritmusban írni, betűkkel játszani. Szavakkal festek neked egy görbe kék vonalat a fehér vászonra, mert a kezemmel nem tudok. Neked akarom festeni, mert tudom, hogy szereted. Ha a kezemmel tudnám mindezt, akkor engem szeretnél. És ehhez most elvágnám és visszamennék éveket, hogy újraragaszthassam, mint a pillanatot azon a makacs idősíkon, és akkor már neked rajzolnék, hogy később meg tudjam festeni azt a szép kék vonalat, kézzel. Olyan szépet, amilyet más nem tud neked, csak én. És nem csak egy vonal lenne, abból soha nem látott formákat kanyarítanék, hogy lenyűgözzelek. A fejemmel, amit a kezem tud követni az érzések hánykolódása mellett... és ellenében mindenért. És nem csak én nyűgöznélek le, te dalolnál nekem, hangokkal. Olyan dimenziókba merülnénk együtt, amelyek létezését eddig nem érzékeltük, mert nincs hozzá szervünk.

De én szavakkal tudok csak festeni... vagy úgy sem, és az neked nem elég. Nem tudok neked festeni, és így nem vagyok melléd való.

Megfojt a kimondott szavak miatti szorongás.

Léna