D. Tóth Kriszta: A nő, aki elment a falig

–

Ültem a belváros egyik legimpozánsabb szórakozóhelyén. A könyvbemutató kedvéért emeltek egy külön színpadot, onnan hallgattam a Szentesit, néztem az ünnepélyes közönséget, ami megtöltötte az óriási teret, és azon gondolkodtam, vajon mit tud ez a nő, amivel ekkora hatással van az emberekre. Nem használ különleges szavakat. Nem beszél másként, mint te vagy én. Nem mesél olyasmiről, amiről még soha életedben nem hallottál legalább egyszer. És mégis, egy pillanatra sem ereszt. Pislogni sem mersz, nehogy elmulassz belőle valamit.

Szentesi Éva az egyik leginkább magától értetődő ember, akit ismerek. Úgy éli és írja az élet (és a halál) legnagyobb igazságait, hogy abban egy cseppnyi közhely sincs. Nyomokban sem tartalmaz pózt és mázt. Ahogy a WMN kamasz szerzője, Csenge írta nekem, miután egy éjszaka alatt kiolvasta a könyvet:

„167 oldal nofilter Szentesi”. Valóban. Ebben a kötetben nincs egyetlen felesleges szó sem. Pedig lehetett volna a Hamvaimból akár kétszer ilyen hosszú is.

Elvégre Éva két év alatt kétszer gyűrte le a méhnyakrákot, túl van több tucatnyi kemoterápiás és sugárkezelésen, egy Wertheim-műtéten, egy keserves rehabilitációs időszakon... és ez csak a történet fizikai része.

Persze az előző mondat már az elején hibádzik. Mert Éva nem kétszer gyűrte le a rákot, hanem csak egyszer. Az első diagnózist pontosan azzal a pimasz pökhendiséggel fogadta, amit vörös rúzs képében a mai napig gyakran a száján visel. Vértet öltött, lándzsát ragadott, sarkantyúját mélyen a paripája oldalába mártotta, áthúzta az ajkait még egy réteg ruby reddel, és frontálisan nekirohant a betegségnek. Nem volt idő, neki sem volt ideje a finomhangolásra, mélyre nyúlásra, léleksatírozásra... csak ment, ment előre, üvöltve, hogy én ebbe nem fogok belehalni! Egy éven belül vissza is jött a daganat. De ekkor már nem harcolt vele. Hanem kézen fogta.

És itt kezdődött az igazán kemény. Azt hitted, drága olvasó, hogy az áttétes rákdiagnózis, a kemók, a méheltávolító műtét és az uréteroperáció után túl vagy a lényegen? Akkor olvass tovább! És tényleg olvass tovább. Mert a következő harminc oldal életed egyik meghatározó élménye lesz. Egy – a velejéig lecsupaszított – nő őszinte vallomása a nyers emberi fájdalomról és a halállal való szembenézésről. És mellette alázatról, test és lélek összehangolásáról, családról, barátságról, szeretetről.

Az pedig Szentesi Éva ösztönös írói zsenialitását mutatja, hogy úgy képes írni ezekről a primer élethelyzetekről, köztük zsigeri szenvedésről, csontig ható rettenetről, hogy közben nem nyomaszt, hanem felszabadít.

Egyáltalán ne féljetek ettől a könyvtől! A Hamvaimból nem a halálról szól, hanem az életről. Felszakít, felemel és figyelmeztet. És nem utolsó sorban: segít megérteni, hogy miért van rád olyan hatással ez a nő, mint a világ legveszélyesebb hullámvasútja.

Ilyet csak azok tudnak, akik elmentek a falig.

Fotók: Bach Máté