Aztán amikor már minden munkát elvégzel a helyeden, naponta többször elővarázsolod a terülj-terülj asztalkámat, nap nap után készíted a villásreggelit, a két-három fogásos ebédet és a meleg vacsorát abban a szűkös térben, ami akkor és ott a világodat jelenti, egyszer csak megutálsz mindent, amit a felmenőidtől kaptál. A bölcsességektől kezdve a receptekig mindent.
Kászonaltíz egy község Erdélyben, Hargita megyében. Imola hiszi, csak azért tudott megmaradni a falu lassú életében, mert három egymástól nagyon eltérő szenvedélye lehetővé tette számára a kibontakozást: ő egyszerre segítő, édesanya és sportoló, és ha valamelyik szerepét mellőznie kellene, megfojtaná a csend.
Halász Anna története olyan, akár egy népmese. Csupán annyi csavarral, hogy az esetek többségében nem a magyarországi ember telepedik át Erdélybe, ez általában fordítva történik. Őt mégis hajtotta a vágy, hogy valami újat és izgalmasat tapasztaljon.
A székely Csíkmadarason nagycsütörtökön 15–20 ezer vegetáriánus töltött káposzta készül el (melynek még a receptjét is megosztották velünk), mely a húsvéti hagyományokon kívül a közösség összetartásáról is szól. Nem is maradhat ki belőle senki sem: betegekről, idősekről, egyedülállókról is gondoskodnak.
„Rólam a kívülállók annyit tudtak, hogy buta vagyok. Ráadásul cigány is. Sokan megjegyezték, hogy ők még cigány papot nem láttak. Pedig nem a bőrszín határozza meg, hogy ki mekkora tudásra tehet szert” – mondja Kalányos Ottó, aki arra tette fel az életét , hogy cigány testvéreit terelgesse az üdvösség útján.
Egy nyári úti cél, ahol Fiala Borcsa nem csak a helyi gasztronómiába kóstolt bele:
Fiala Borcsával életében először megesett a szégyen: kénytelen volt beismerni a vendéglátójának, hogy egyszerűen nem tud többet enni. Pedig akkor még csak fél napja tartózkodott Székelyföldön…