Töredelmesen bevallom, engem nemhogy a kovászmozgalom nem vont a bűvkörébe, de még a Nagy Kenyérsütési Láz sem kapott el. Ennek nyilvánvaló oka, hogy hadilábon állok a kelt tésztával. Évekkel ezelőtt volt egy hamvába holt próbálkozásom, amikor is pizzatortát szerettem volna sütni az olasz konyha iránt rajongó barátomnak, ám hiába kelesztettem szerencsétlen tésztát, az minden erőfeszítésem ellenére is a pihe-puha állag helyett inkább a beton szilárdságát választotta halmazállapotául. Úgy megbántott ezzel a húzásával, hogy azóta sem mentem élesztő közelébe, és elhatároztam, hogy engem többé nem alázhat meg némi lisztes trutymó. Mélyen a lelkembe égett ez a trauma, idővel biztosan kiheverem, de még nem jutottam el a feldolgozásnak abba a szakaszába, hogy újra próbálkozzam.

A praktikus ok pedig, hogy mivel nem tartok illegális csirkefarmot a hatodikon, és a veteményesem is kimerül egy cserépnyi bazsalikomban az ablakpárkányon, így a bezárkózás ideje alatt is kénytelen voltam kitenni a lábam a lakásból a boltig, ahol pedig minden más mellett a kenyeret is beszerezhettem.

Így nem lettem a tízmillió plusz egyedik magyar pék, de mostanában fel-felbuzog bennem a tettvágy, hogy valami házit kotyvasszak az ebéden túl.

Végre az időjárás is észbe kapott, hogy június végét tapossuk, és illendő lenne az alkalomnak megfelelően viselkednie, valami nyári finomságra vágytam. És ha nyár, akkor lángos és fagyi. Mivel előbbi elkészítéséhez az említett traumatizáló procedúra szükséges, így maradt a hűsítő édesség, amiből nagyjából a végtelen az elegendő mennyiség, de azt mondom, kezdjük kicsiben.

Félénk kezdés után könnyű megdicsőülés

Azért a fagyikészítést illetően is voltak fenntartásaim, nem véletlenül. Ebben a cikkben gyóntam meg a konyhaművészet terén elkövetett melléfogásaimat… Tudtam, ez nem az a pillanat, amikor nagyot kell álmodni, és azt is, hogy semmi jó nem sül – vagy inkább fagy – ki abból, ha olyan receptet választok, amiben hemzsegnek az olyan bonyolult technikák, amikről szégyenszemre kedves barátomat, a Google-t kell megkérdeznem, hogy mégis mi a frászkarikát takarnak.

Így esett a választásom erre a három receptre: földi halandók számára is érthető és elérhető alapanyagokból, fagyigép nélkül és bravúros technikáktól mentesen elkészíthetők. Ráadásul a legjobb felállásban: sokat, gyorsan.

Mivel általában úgy értelmezem a recepteket, ahogy a MÁV a menetrendet, azaz tájékoztató jellegű dokumentumként, ezek most az én verzióim, de ne habozzatok ti is csavarni rajtuk ízlésetek szerint. Íme.

A csokisnál is csokisabb

Szoros a verseny, de azt hiszem, a csokinál jobb ízesítést még nem találtak ki fagyinak, így egyértelmű volt, hogy a kedvencemmel próbálkozom először.

Bő félliternyi mennyiséghez szükség van két tojásra, négy evőkanál porcukorra (én eritritet használtam cukor helyett, és tökéletesen működött), két evőkanál holland kakaóporra, két és fél deci habtejszínre és egy nagy tábla étcsokira.

Első körben a tojások beltartalmát szín szerint szétválogattam. A sárgáját kikevertem az eritrittel, majd hozzádobtam a kakaóport. Közben az étcsoki nagyjából felét gőz felett megolvasztottam, majd, amikor kicsit kihűlt, hozzáöntöttem a kulimászhoz. Aztán habbá vertem a tejszínt, majd a tojásfehérjét, és egymás után beleadagoltam őket a kakaós-csokis keverékbe. A maradék étcsokoládét apró darabokra vágtam, és megkoronáztam vele a gyönyörű barna fagyikezdeményt. Beledobtam néhány szem áfonyát is, de csak mert nagyon szeretem, azután úgy öt-hat órára beutaltam a fagyasztóba némi pihenőre. Voilà, mennyei és megunhatatlan.

Bazsalikomos-epres csoda

Amióta valahol megismertem az epres-bazsalikomos limonádé világbékét idéző harmóniáját, azóta ez a két íz nekem kéz a kézben jár, így nem volt kérdés, hogy az epres-joghurtos fagyiba is keverek egy kicsit kedvenc fűszernövényemből.

Azzal kezdtem, hogy huszonöt deka epret és úgy kábé tizenöt friss bazsalikomlevelet pürésítettem, majd belelapátoltam négy evőkanál mézet. Habbá vertem két és fél deci tejszínt, amit először negyven deka görög joghurttal, majd az epres-bazsalikomos pürével kevertem össze. Ínyencek tehetnek bele friss eperdarabkákat, én ezt most kihagytam, inkább betettem a csokifagyi mellé társaságnak a fagyasztóba.

A legjobb ebben a receptben, hogy a gyümölcs tetszőlegesen váltogatható, tehát kikísérletezhetitek a kedvenc verziótokat.

A leghűsítőbb citrom-mangó sorbet

Ha édességekből is inkább a fanyar ízeket kedveled, ez a te fagyid! A vízalapú sorbet könnyedségével amúgy is kiváló hűsítő nyalánkság, erre pedig a mangó és a citrom csak rátesz egy-egy nagy lapáttal.

Itt is a turmixgéppel kezdtem, és négy mangót pürésítettem. Ehhez hozzáadtam húsz deka eritritet (a recept ugyanennyi porcukrot ír), belereszeltem két citrom héját, és belefacsartam a levüket is.

(Pro tipp kezdőknek: a fagyi úgy is finom lesz, sőt úgy lesz csak igazán az, ha velem ellentétben, nem reszeled a citromhéj mellé a hüvelykujjadat is.)

Jól összekevertem őket, és ez is ment a fagyasztóba a többi mellé.

Ahogy az epres-bazsalikomos joghurtfagyi esetében is, a gyümölcsök felcserélhetők és variálhatók, szóval ne féljetek szabadjára engedni a fantáziátokat!

Jó kotyvasztást és kellemes hűsölést!

Dián Dóri

Ui.: Valakinek van eladó végtelen űrtartalmú hűtőládája?

A képek a szerző tulajdonában vannak