Színes tojást tojó nyuszi

Ez a szókapcsolat önmagában is elég nagy képzavar, nem beszélve arról, ha éppen biciklit kap ajándékba az ember. Azt is a nyuszi tojja?

Frauhammer Krisztina néprajzkutató, a Szegedi Tudományegyetem oktatója szerint a tojásos fészek mellé ültetett húsvéti nyúl hazai szokása a német nyelvterületről behozott képeslapok és cukrásztermékek megjelenésével függ össze, és a XX. század közepén terjedt el, majd vált általánossá először a nagyvárosokban, később a falvakban is.

A fellelhető német szakirodalmi adatok arra utalnak, hogy a tradíció eredete a XVIII. század végére nyúlik vissza, ugyanis fennmaradt egy nyúlvadászó-tojásgyűjtő játékról szóló leírás, valamint egy svájci gyermekdal is, amiben már felbukkan a húsvéti nyúl kifejezés. A német nyelvterületen fokozatosan terjedt tovább a tojást ajándékozó nyúl hagyománya, és a XX. századra vált általánossá. Húsvéti tojást már a XVI. században is ajándékoztak errefelé, azonban egyes helyeken a róka, máshol a kakukk „tojta” a színes tojásokat. A nyúllal csak később kapcsolódott össze a tojáskeresés, vélhetően szaporaságával összefüggésben, s ezért válhatott a húsvéti ünnepkör reprezentáns állatává. Annak, hogy miért pont a nyúl maradt meg „tojóként”, az egyik lehetséges magyarázata egy félreértés.

Tojásgyűjtés 1935-ben - Forrás: Fortepan/EBNER

Számos német területen húsvétkor gyöngytyúkot ajándékoztak a tojásaival együtt. Ennek a neve németül „Haselhuhn” rövidítve „Hasel” volt. A nyúl németül „Hase”, s talán e két szó összekeverése eredményezte e szokás kialakulását.

Frauhammer Krisztina arra is rámutat: ma már szinte lehetetlen megállapítani, hogy ez az elképzelés helytálló-e. A nyúl mint szimbólum, számos jelentéstartalommal bír, amellyel hozzákapcsolható a húsvéti ünnepkörhöz és szokásaihoz. Biológiai adottságai és viselkedési sajátosságai alapján alkalmasnak bizonyult arra, hogy kifejezze a keresztény húsvét misztériumát, valamint az ekkor újjáéledő tavaszi természet szépségét és gazdagságát. Mivel éjszakai állat, a Holddal is kapcsolatba hozták, amelynek ciklusairól azt tartják, hogy hatással vannak a termékenységre. Ehhez kapcsolható a húsvéti fészekrakás hagyománya is, amelyet egyrészt abból a megfigyelésből vezettek le, hogy a mezei nyúl a föld felszíne felett épít fészket utódai számára. Másrészt a német néphagyományban a „Hasenteich” (nyulas tó), „Hasenbrunnen” (nyulas kút), Hasennester (nyúlfészek) képzeteit sokszor úgy tartották számon, mint azokat a helyeket, ahonnan a gyerekek származnak. Így talán érthető, hogy e logika szerint miért a nyuszi hozza az életet, az életerőt és az élet újjászületését jelképező tojást.

Hímes tojás és egyéb tarka-barka díszek

A húsvéti tojásfestésekre szuper közösségi programként emlékszem, a kreatívan töltött idő eredményeként szép dekoráció, és – ha épségben maradt – ajándék is készült. A tojás díszítésében és kultikus felhasználásában nem a keresztény közösség volt az első, az egyház egy korábbról származó szokást emelt be rituáléi közé.

Már az avar korból is találtak karcolt díszű tojást Európában. A szokás egyházi áldásban részesítéséről a IV. századból, hivatalos bevezetéséről a XII. századból van forrás. Eredetileg a magasabb társadalmi osztályok számára készült tartós és nemes anyagokból tojásimitáció, a parasztságnak fából, a ma pedig leginkább csokoládéból gyártják (szerencsére). Bálint Sándor Karácsony, Húsvét, Pünkösd című könyvében olvashatjuk, hogy a természet újjáéledése mellett a tojás Jézus Krisztus feltámadásának szimbóluma is, mert amint a tojásból új élet kel, éppen úgy támad föl Krisztus is sírjából az emberek megváltására.

A legelterjedtebb nézet az, hogy a tojást azért színezik elsősorban pirosra, mert Jézusnak az emberiségért kiontott vérére emlékeztet.

A barka minden, csak nem tarka, de a „húsvét karácsonyfája” színes tojásokkal díszítve nemcsak mutatós, hanem tartós is (leginkább akkor, ha kifújt tojással díszítjük, így a tojás súlya nem húzza az ágakat.) A fűzfa barkája a virágvasárnapi szentelés révén lett szimbolikus tárggyá. A magyar népi hitvilágban a bajok elűzésére és gyógyításra is használták. Eresz alá dugták, hogy megvédje a házat a tűzvésztől, állatoknak adták, hogy jobban menjenek, sőt emberek is fogyasztottak egy-egy barkaszemet a hideglelés ellen. A mediterrán területeken a VI–VII. századtól kialakult pálmaszentelés és pálmaágas körmenet kellékét helyettesítették nálunk a barkával.

Forrás: Pexels

Húsvéti húsdömping és jelképes ételek

A húsvéti étkezésekre általában egész évben várunk, ilyenkor a cipó, a sonka, a tojás és a torma is a reggeli része, nem csak egy kávé és pár falat zabpehely. Húsvétkor ér véget a negyven napig tartó nagyböjt, a hústól való tartózkodás, innen származik az ünnep magyar elnevezése is. A „húsvéti asztal” szokásköréhez tartozott az étel szentelése, házi áldása, de Molnár Balázs néprajzkutató szerint a rendelkezésre álló szórványadatból is megállapítható, hogy a XX. század fordulójára kihal ez a szokás.

A hagyományos ünnepi étel elsősorban a bárány volt, amely az egyik legősibb húsvéti jelkép. Az Ótestamentumban a bárányáldozat vérével bekent ajtófélfa megvéd az Úr haragjától, az Újtestamentumban Jézus Krisztus az emberiség váltságára jött a földre, így a bárány őt jelképezi.

Magyarországon a húsvéti bárányfogyasztás- és vágás is szokás volt, de mára kevésbé jellemző. Helyette inkább sonka kerül az asztalokra, aminek valószínűleg az az oka, hogy a téli disznóvágás produktumait a kora tavaszi böjt alatt nem lehetett elfogyasztani, de húsvétkor már igen.  

Szabad-e locsolni?

Húsvét hétfő az a nap, amikor a leányság általában egyszerre csuromvizes és taszítóan büdös, aminek még örülni is illik. Nem sok locsolót láttam, aki a legújabb Armani parfümmel öntözött meg „hervadó virágokat”, de ha így is lenne, a számtalan fajta kölni együttesét még a több vödörnyi hideg víz sem tudja lemosni. A húsvéthétfői locsolkodás ősi pogány hiedelemben gyökerezik, amelynek eredetileg erotikus jellege volt: az öntözés a termékenységet varázsolta elő. A szokás eredete még nem egészen tisztázott, de összefügg azzal, hogy hajdan a vízbemerítéssel, leöntéssel történő keresztelés is húsvét táján volt. A szokásnak Európában régi hagyománya van, Magyarországon már XVII. századi írásos emlékek is fennmaradtak róla.  Szokás szerint a hétfő reggeli mise után kezdődött a locsolkodás. Az asszonyokat és a leányokat a vödör vízzel, a kisebbeket rózsavízzel vagy kölnivízzel locsolták meg. Azt eddig nem tudtam, hogy van olyan szokás is, miszerint húsvét keddjén a lányok viszonozzák a locsolkodást. Idén lehet, hogy bevezetem ezt is.

A fentieken kívül még számos szertartás, szokás és szimbólum kapcsolódik az ünnephez. Nektek mi a legkedvesebb húsvéti hagyományotok?

Szőts-Rajkó Kinga