–

Első hatalmas… sikerem

Ha megkérdezik, én miért szeretek annyira főzni, akkor mindig bevallom töredelmesen, hogy azért, mert enni is nagyon szeretek. Imádom, ha a szám tele van izgalmas ízekkel, fűszerekkel, textúrákkal, olyannyira, hogy álmatlan éjszakáimon vagy a kutyával rótt hosszú sétáimon is gyakran morfondírozom azon, a hűtőben lézengő cukkinivel, rákkal, sajttal, marhaszelettel mit is kezdjek. És nagyon szeretek kísérletezni, új recepteket is kipróbálni. Talán ez az a tulajdonságom, ami a legrégebbről datálódik.

Mindössze négyéves lehettem, amikor egyik nap az óvodában mákos guba került terítékre. Otthon ilyesmit még sohasem láttam, nosza, mentem is a konyhás nénihez, ugyan, árulja már el, hogy kell ezt a remekművet elkészíteni. Nagyon figyeltem, hogy meg tudjam jegyezni az összes instrukciót, majd hazamentem, mert már alig vártam, hogy összerittyentsem ezt a csodás fogást a játszásiból férjemnek, azaz a nagypapámnak. Az öreg Joe (ez a nagyfater családi beceneve) remekbe szabott kuckókat tudott bútorokból összeeszkábálni, ahol aztán hitelesen előadta a szerepét, amit akkori meglátásom szerint egy jó házastársnak kellett: éjszaka hangos horkolással aludt, nappal meg elment vadászni. Közben persze nem igazán szólalt meg, de nem bántam, én addig is zavartalanul karattyolhattam. Míg ő vadászott, én jó asszony módjára ebédet főztem, esetünkben épp a mákos gubát: felkarikáztam a kifliket, lelocsoltam őket tejjel, majd megszórtam mákkal, és kész is!

Az én nagyon rendes férjem pedig nemcsak hogy zokszó nélkül bekanalazta a gyanús megjelenésű ázalékot, de még elismerőleg füttyentett is egyet.

És a kevésbé dicsőséges folytatás

Később, a barátaim már csak ímmel-ámmal voltak ilyen nagyvonalúak a konyhai igyekezeteim dicséretét illetően. Blanka barátnőm például, hiába evett azóta nálam kismilliószor, a mai napig előszeretettel emlegeti fel azt a levest, amit egy átmulatott éjszaka után főztem neki – igen kapatosan. Állítása szerint olyan sós volt, hogy szó szerint kivérzett tőle a szája. Azok a fiú haverok sem jöttek soha többé vendégségbe hozzám, akiket valamiért úgy éreztem, epres csirkecombbal kell jóllakatni. Már az ötlet is igen bizarr volt alapjáraton, de mivel a húst sem főztem át rendesen, nem igazán lehetett tudni, hol ér véget a nyers csirke, és hol kezdődik az eperszósz. Kedves Sári húgom is jobban tenné, ha a méltán „emlékezetes” gyümölcsflipemet rögvest elfelejtené… vagy legalábbis nem használná szitokszóként.

De hát tudhattam én, hogy a rezgő állagúra zselésített tubusos krémsajt – cukros gyümölccsel megküldve – inkább lesz undorító, mint finom? Pedig a képen olyan jól nézett ki…

Az az igazság, hogy éjfélig sorolhatnám azt a tengernyi dolgot, ami a „jó ötletnek tűnt” kategória alatt található a gasztrokudarcok szakácskönyvében… és akkor még el sem kezdtem listázni az olyan baleseteket, mint például azt az incidenst, amikor 2003-ban bevezettük otthonra a netet, én meg felfedeztem, hogy a barátnőmmel csetelni is tudok, nem csak telefonon beszélgetni… ám mivel ez épp egybeesett a vacsorafőzéssel, sikerült a francia lecsót elválaszthatatlanul egybeégetnem a teflonnal.

Csak az nem hibázik, aki nem eszik sohasem

Sokáig úgy titkoltam ezeket a kudarcélményeimet, mint szemérmes leányzó a hátán éktelenkedő nagy púpot. Aztán egy ízben együtt legeltettem a játszótéren egy apukával, aki hivatalosan egy külföldi nagykövetség konyháját vitte. Tőle érdeklődtem óvatosan, vajon előfordult-e vele az (ami nyilván velem még soha!), hogy elrontott valamit.

– Hát persze, még mindig megesik. Ilyen ez a popszakma.

– És akkor mit csinálsz?

– Semmit. Kidobom a kukába, és újrakezdem.

Óriási kő esett le a szívemről, hogy kiderült, mások is baltáznak el dolgokat a konyhában, olyannyira, hogy tessék, még ezt a coming outtal is felérő cikket is meg tudtam írni. Szóval, ha eddig azért nem kezdtél neki a konyhai kreatívkodásnak, mert túlságosan rá voltál görcsölve a feladatra, és azt gondoltad, ez nem a te műfajod, akkor megnyugtatlak: igenis az.

Jöjjenek tehát a beígért praktikus tanácsok!

1. Ne mondd, hogy nem értesz hozzá, hiszen ha enni szeretsz, akkor máris van egy profi kóstolószakértőd: te magad!

2. Azt se hidd, hogy neked ehhez nincs ízlésed. Érzed az ízeket? Igen? Nagyszerű, akkor van!

3. Azért nem baj, ha ismered a határaidat. Ha eddig még csak egy filteres teát főztél, talán a rákos sajtszuflé és a muszaka várhat egy kicsit, amíg nagyobb gyakorlatra teszel szert. De hát az sem nyomja le a maratont, aki eddig csak a busz után futott, nem igaz? És az sem árt, ha van benned egy kis szakmai alázat, azaz megtanulsz pár alapdolgot, mielőtt nagy gallérral háromfogásos vacsorát rittyentesz a családnak, és aztán vérig sértődsz, ha csak kapirgálják a tányért. Akkor talán nem jársz úgy, mint egy ismerősöm, aki üvöltve zavarta el a fiát az asztaltól, mert az nem értékelte kellőképpen a mézeskalács fűszerkeverékkel megbolondított paprikás csirkéjét…

4. Kezdetnek azt mondanám, amikor először főzöl egy szimpatikusnak tűnő receptet, akkor lehetőség szerint kövesd hűen az előírásokat! Aztán, ha már tudod, mi volt az eredeti cél, nyugodtan kísérletezz vele, formáld a saját ízlésed szerint.

5. Légy óvatos! (Lásd: gyümölcsflip és epres csirke.) Az interneten található receptek és képek egy része kábé annyira valós és megbízható, mint az interneten található szupermodelleké. De némi gyakorlattal ezeket is ki lehet egy idő után szűrni.

6. Apropó: gyakorlat. Nem kell megijedni a kudarcoktól! Csak gondolj bele, hányszor seggre estél, míg megtanultál járni! És mostanra már milyen klasszul megy. Ugyanez igaz a főzésre is, eleinte mindenki full béna (lásd: mákos guba), aztán újra és újra feláll a földről (vagy feleszi, amit odapotyogtatott).

7. Süss, főzz, keverj, kavarj mindenképp! Hiszen nemcsak végtelenül szórakoztató dolog, és sokkal olcsóbb is, mintha minduntalan rendelsz vagy étterembe jársz, de nagyszerű kikapcsolódás. Engem mindig megnyugtat egy hosszú, sok macerával járó nap végén, ha beállhatok a konyhába. Ilyenkor felteszek valami kellemes háttérzenét, magamra kötöm a kötényt, és mire elkészül a vacsora, az én lelkem is megnyugszik. Másokkal és másoknak főzni pedig még szórakoztatóbb – még akkor is, ha ez néha azzal jár, hogy az orrod alá dörgölik a bakijaidat.

 

Fiala Borcsa 

Kiemelt képünk illusztráció