wmn - bosch

Az az igazság, hogy jó darabig nem nagyon érdekelt az évszakok váltakozása, nekem aztán tök mindegy volt, hogy tavasz van-e, nyár, ősz vagy éppen tél.

Fátyolos tekintetű bölcsészként rá sem hederítettem, hogy milyen idő van odakint, és mennyire fagyasztják be mások fenekét a mínuszok. Hányhattam rá a fittyet, hiszen a tél párhuzamosan zajlott a szorgalmi időszak végével és a komplett vizsgaidőszakkal, amikor az egyetem két szakán praktikusan a könyvből sem tudtam felnézni, nemhogy az ablakon ki. Ha meg mégis úgy adódott, hogy kiszabadultam a négy fal közül, akkor arra azért nagyon odafigyeltem, hogy rögtön beszabaduljak egy kocsmába a haverokkal dumálni. Egy szó, mint száz, a téli bakancsomat nem jártam lyukasra, annyi szent.

E kényelmi, takarókba bugyolált állapotból a gyerekeim érkezése robbantott ki.

Hiszen azt minden gyakorlott szülő tudja, hogy a kis pupákok hisztériája szobahőmérsékleten olvad, és ha nem akarsz szépen lassan megkergülni az energiatúltengéstől rendőrségi oszlatószirénává hergelődött gyermekektől, akkor muszáj őket kint tárolni a szabad levegőn, amennyit csak lehet.

Én legalábbis ebben hittem, úgyhogy cígöltem a kölkeimet a játszótérre hóban, fagyban, latyakban, még akkor is, amikor rajtunk kívül nem nagyon volt jelen más, mint pár tömbbé fagyott hóember, egy fél tucat varjú és néhány reszketeg fekete rigó. Ez volt az az időszak az életemben, amikor rájöttem, egészen addig hazugságban éltem, mert elhittem, nálunk minden évszak igazságosan három hónapból áll. Hát a hóembernek a jéggé fagyott répaorrát! A tél valójában az óraátállítással kezdődik október végén, és gyakran március végéig kitart… kivéve például 2005-ben, amikor még áprilisban is zuhogott a hó. (Tudom, mert ott hintáztattam akkor is a parkban.) Ez pedig, ha jól számoljuk, testvérek között is fél év.

Azt hiszem, a nagy tavaszvárásom megszületése is ilyenkorra datálódik, igazi vérprofi lettem a kikelet kiszimatolásában (azaz, ha egyszerűsítjük a képletet, akkor a keletszagolásban). Úgy lesem azóta is a jeleket, a madárfütty tónusának változását, az első rügykezdeményeket, a fűszálak zsenge, zöld fejtetőjének felbukkanását, és a hamisítatlan tavaszi illatok megjelenését, mint elsőrangú kopó a meglőtt vadat. Hogy aztán abban a szent minutumban, amint tévedhetetlenül felvillan a fény az alagút végén, és már bizton lehet tudni, hogy a tél visszavonulót fújt és elment tavasznyári álmot aludni, buzgó ünneplésbe kezdjek.

És ha már kelet és tavasz, akkor hadd szóljon ez az ünnep egy közel-keleti fogásról, és izgalmas fűszerekről is!

Én sajnos már az elején elkövettem azt a hibát, hogy nem farkaséhesen mentem bevásárolni, ezért abban az illúzióban ringattam magam, hogy fejenként egy csirkefelsőcomb elég lesz ebédre. Nos, azt nem állítanám, hogy a többiek nem akartak azonnal felkoncolni… mindenesetre jelezték, hogy legközelebb nyugodtan vehetek háromszor ennyit. Egy tálban összekevertem fél deci olívaolajat egy-egy kávéskanál fokhagymaporral, madras curryvel, őrölt korianderrel, római köménnyel, két kávéskanál sóval és fél kiskanál csiliporral, majd a masszát a csirkecombokra kentem és úgy hagytam fél óráig. Lehet egész combokkal is dolgozni, de én a felső részét sokkal jobban szeretem, naná, hiszen azon több az anyag. Egy vastag falú lábosban aztán felforrósított kókuszolajra (nem kell sok, hiszen a csirkén már alapból van olaj) dobtam a combokat, és időnként megforgatva őket, bő óra alatt kis lángon illatos-omlósra pirítottam.

Amíg a csirke irult-pirult, elkészítettem a tabulét, és jobb, ha tisztában vagy az alapszabállyal: ahány ház, annyiféle tabulé. Tulajdonképpen bármilyen zöldség mehet bele, amihez kedved van, csak petrezselyemből legyen annyi, amennyit nem szégyellsz – plusz még négy csokor. Először a kuszkuszt főztem meg, azaz három bögre búzatöretre ráöntöttem három bögre felforralt vizet, két evőkanál olívaolajat és két citrom kifacsart levét meg egy kiskanál sót, majd az egészet lefedtem fóliával öt percre. Közben felaprítottam egy kígyóuborkát, hat paradicsomot, két csomag újhagymát, két kaliforniai paprikát, nyolc csokor petrezselymet, és kiütögettem egy gránátalmát, majd ezt a színkavalkádot összeforgattam a megpuhult kuszkusszal.

Jó étvágyat és illatos-fűszeres tavaszvárást kíván,

 

Fiala Borcsa

Képek: Tóth Flóra