–

Március 20-a az év 79. napja, de szerintem idén tényleg semmi túlzás nincs abban, ha azt írom: olyan, mintha szilveszter óta már egy teljes évet lehúztunk volna. Ez a nap a tavaszi nap-éj egyenlőség napja, azaz a nappal és az éjszaka ma ugyanolyan hosszú mindenhol a Földön.

Süt a nap, lennénk már odakint, ehelyett benn kuksolunk és dolgozunk, próbáljuk lekötni a gyerekeket, kitalálni, mi lesz velünk ebben az általunk eddig szerencsére nem ismert helyzetben.

Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem napi szinten vannak mélypontjaim. Ilyenkor csak a zene segít.

Talán nektek is tud: összegyűjtöttem hát majdnem háromórányi komolyzenét, ami igazi erőleves a léleknek. Van benne balett, csupa vidám kis (és nagy) mű, énekkel, zongorával, vonósokkal. Összességében elmondható: az ily módon tematizált művek közül egyértelműen a tavasziak a legmozgalmasabbak, a leginkább életigenlők és pozitívak.

Mi számít „tavaszinak”?

Elég szigorúan szelektáltam, máskülönben maga alá temetett volna az a sok-sok tavaszi téma, ami felé elindulhatok, így aztán a kifejezetten „tavaszi” néven futó szonáták, szimfóniák és egyéb zeneművek mellett olyan kisebb darabokat pakolásztam össze, amelyek szigorúan tavasszal nyíló virágokról szólnak, esetleg kifejezetten erre az évszakra jellemző mezőgazdasági tevékenységekre utalnak.

Beethoven 5. hegedűszonátája (amelyet neveznek Tavaszi szonátának is) a zenetörténet egyik legcsodálatosabb gyöngyszeme, engem mindig azonnal megnyugtat, ha meghallom az első tételt. Az egyik kedvenc felvételem Martha Argerich és Gidon Kremer kettőséé, ezt hoztam nektek.

Nem kell félnetek, jó lesz!

Noha sokan idegenkednek a „modern” és kortárs zenétől, ismét igyekszem megmutatni, hogy nem kell félni egyiktől sem. Az egyik ilyen modern tematikus mű Aaron Copland amerikai zeneszerző Appalachian Spring (Tavasz az Appalache-hegységben) című balettzenéje, amelyet a szerző 1943-44-ben Martha Graham táncosnő és társulata számára komponált, eredetileg kamaraegyüttesre hangszerelve, aztán 1945-ben nagyzenekari szvitet írt belőle. A XIX. században játszódó mű egy telepes család új életének kezdetét dolgozza fel – ha engem kérdeztek, nem tudok nem elfogódottan írni róla, rajongok Coplandért.

Magyar kortárs is van a listában: a 76 éves Dubrovay László Tavaszi szimfóniájának harmadik tétele. Amint hallhatjátok, egy pici nyitottsággal éppoly élvezhető ez a fajta zene is, mint az adekvát Vivaldi-concerto (amelyet Nigel Kennedy előadásában hoztam most el).

Nem maradhatott ki a sorból Sztravinszkij Tavaszi áldozata (ugye, hogy nem is olyan elborult, mint sokan hiszik?), Mozart 14., Tavaszi vonósnégyese, Benjamin Britten Spring Symphony című, 1949-es kórusszimfóniája (amiben még fütyülnek is!) – és természetesen Schumann elegáns, lélekmelengető I. szimfóniája, amely szintén a „Tavaszi” nevet viseli.

Van minden, mint a búcsúban

Lesz orosz ének Rahmanyinov-románcoknak köszönhetően, egy kis impresszionizmus Debussyvel, belecsempésztem a listába egy picike Mikrokozmoszt Bartóktól – és sok (nagyon sok) picike Kodály-kórusművet.

Bocs, szubjektív voltam, de tavasszal mindig szívesen hallgatom ezeket a bicíniumokat és népdal-feldolgozásokat, hiszen kislányként az énekórákon és az iskolám arany minősítésű kórusában én magam is énekeltem közülük néhányat.

(Szerintem énekeljétek ti is az énekkarral őket, és azonnal sokkal jobb kedvetek lesz!)

Bartók 4. vonósnégyesének negyedik, Allegretto pizzicato tételét pedig azért válogattam be, mert ennek a műnek épp március 20-án volt a bemutatója 1929-ben.

Tudjátok, a szabályok a régiek: ha valami tetszik, nézzetek utána a teljes albumnak, a szerzőnek, mentsétek le magatoknak, rakjátok át egy saját lejátszási listára – ha pedig valami nagyon nem a ti ízlésetek szerint való, akkor nemes egyszerűséggel léptessétek tovább a lejátszót!

A korábbiakhoz hasonlóan most is van egy beugratós kérdésem: melyik mű melyik tételében hallhatunk kutyaugatást? A helyes megfejtést Facebook-kommentben várom!

TAVASZ VAN

Csepelyi Adri

A kiemelt kép illusztráció – Forrás: Getty Images