Mikor és hogyan mutassunk először videós tartalmat a gyerekünknek?

Nagyon fontos, nem győzöm kiemelni, hogy

a WHO iránymutatása szerint egyéves kor alatt nem ajánlott a képernyőidő, kétéves korra nem érheti el a napi egy órát, és még három–négy évesen is napi egy óránál kevesebb az ajánlott.

Ez egy 2019-es, vagyis elég friss ajánlás, amit Czimmermann Éva pszichológus nemcsak idézett a téma kapcsán, hanem meg is magyaráz:

„A kisbabáknak még semmi szükségük rá, hogy videós tartalmakkal találkozzanak, és később sem maradnak le semmiről, hiszen a fejlődésük záloga hosszú évekig az aktív mozgás, a világ érzékszervek útján való felfedezése és az emberekkel való kapcsolatok kialakítása. Erre a virtuális környezet nem alkalmas, a fejlődő idegrendszernek kézzelfogható tárgyakra és valós emberi kapcsolatokra van szüksége. A képernyőn vetített információ teljesen máshogy dolgozódik föl.”

A „más” információt hangsúlyozza Almádi Gabriella családi bölcsőde vezető is:

„Vekerdy tanár úr tanította, ha egy gyereknek elolvasom például a »Hófehérke és hét törpét«, ott a gonoszt pont annyira képzeli gonosznak, amennyit az ő kis lelke-szíve be tud fogadni. Azonban egy ilyen mese megnézése készen adja a figurát, ami sokszor még nagyobb gyerekek számára is nagyon ijesztő.”

Az NMHH Kommunikációs Igazgatóságától megtudtam, hogy az általuk kiadott ajánlás segítségével maguk a médiaszolgáltatók végzik el a korosztályos besorolást: A médiatörvény a gyermekek és a kiskorúak védelme érdekében, de a médiaszolgáltatók számára írja le a kategóriákat.” A médiatörvényben rögzített besorolási szempontok maghatározásakor a jogalkotó arra törekedett, hogy lehetőleg minden olyan – a médiumok felől érkező – negatív hatástól megvédje a kiskorúakat, amely alkalmas arra, hogy a testi-, szellemi- és erkölcsi fejlődésüket károsan befolyásolja. „A kiskorúak audiovizuális védelmével kapcsolatos fő ok, hogy a gyermekeket az életkori sajátosságukból és a hiányos élettapasztalatukból adódóan, sokkal könnyebben sebezhetik a külső hatások. Nem ők a jogszabályok fő címzettjei, hanem a védelmüket ellátó személyek és intézmények, vagyis a szülők, illetve az iskola. A hazai, ajánláson alapuló rendszer lényege, hogy segítséget nyújtson a szülőknek (adott esetben a pedagógusoknak).”

Tehát ezek a besorolások a felnőtteknek szólnak, hogy ezek alapján védjék meg a gondjaikra bízott gyerekeket a számukra káros tartalmaktól.

Szerintem nagyon fontos kimondani, hogy a felelősség tehát a szülőé, nem a hatóságé és nem a szolgáltatóé.

A médiahatóság az ajánlásában egyébként a kettő és hétéves kor közötti gyermekekre hivatkozik, mint a „korhatár nélkül megtekinthető” tartalmak elsődleges célközönsége, tehát maga az ajánlás is elveti a babakori videós tartalom nézést mint lehetőséget. Ezzel teljesen egyetértek.

A pontos besorolás egyébként ez:

A jelenleg hatályban lévő hat kategória:

  • I. kategória – korhatárra tekintet nélkül megtekinthető
  • II. kategória – 6 éven aluliak számára nem ajánlott
  • III. kategória – 12 éven aluliak számára nem ajánlott
  • IV. kategória – 16 éven aluliak számára nem ajánlott
  • V. kategória – 18 éven aluliak számára nem ajánlott
  • VI. kategória – kizárólag felnőttek számára ajánlott (Pornográfiát vagy szélsőséges, indokolatlan erőszakot tartalmazó filmalkotások, amelyeket vagy speciális – kizárólag felnőttek számára elérhető – terjesztői hálózatban, vagy csak huszonkettő és hajnali öt óra között lehet moziban és egyéb nyilvános vetítőhelyen bemutatni.)

A hároméves kor vízválasztó

Almádi Gabriella azt tapasztalja, hogy a szülők egyre tudatosabbak, főleg a kezdeti időszakban, de még így is túl korán vágnak bele a mozizásba:

„Hároméves kor körül eljön az az idő, hogy a szülők már nagyon akarják moziba vinni a gyerekeket, és megmutatni nekik a nagy Disney-filmeket. Miközben sok közöttük az olyan, ami abszolút nem való ennek a korosztálynak.

Lehet, hogy egy film hetven százalékban színes-szagos tündérbűbáj, de minimum harminc százalékban ott a nagyon felnagyított, félelmetes gonosz, amivel sok kisgyerek nem tud mit kezdeni.

Az én fiamnál például ilyen volt a »Hercegnő és a béka«, ami akkor 6-os karikával ment a mozikban, és sírva fakadt hatévesen, mert elképesztően félelmetesre sikeredett benne a gonosz, ki kellett jönnünk a moziból. Megjegyzem, most már korhatár nélküli besorolásban van ugyanez a rajzfilm. Elég furcsa, hogy míg a mozikban megy egy bizonyos korhatárral, amikor a tévékbe is bekerül, hirtelen alacsonyabb korhatárral is meg lehet nézni. Hogy is van ez?”

Gabriella felvetése a „mozgó” besorolásokról nekem is feltűnt, ezért erről is megkérdeztem a hatóságot, és ők megmagyarázták, hogy mi lehet az oka:

„Fontos elmondani, hogy egzakt mércék a korhatár-besorolásra nincsenek. Az egyes műsorszámok besorolásakor minden esetben az úgynevezett »témakifejtés tesztjét« kell alkalmazni, amikor azt vizsgálják, hogy a műsorszámban megjelenik-e valamilyen ártalom, és azt milyen súllyal mutatják be, ezután pedig azt, hogy a tematizált ártalmat milyen módon ábrázolta az adott műsor. A moziműsorok besorolását a Nemzeti Filmiroda keretein belül a Korhatár Bizottság végzi. A filmiroda január 1-től Miniszterelnöki Kabinetiroda szervezeti egységeként működik (de korábban is ők foglalkoztak a mozifilmekkel, csak akkor még az NMHH részeként – a szerk.). Ha egy filmet a moziban és a televízióban is bemutatnak, külön-külön elvégzi a besorolást a Korhatár Bizottság, illetve a médiaszolgáltató is.”

Ez a magyarázat tehát arra, hogy egyes animációs filmek a moziban más besorolásúak mint később a tévében. Fontos, és ide kapcsolódik, hogy

ha valaki úgy érzi, hogy egy műsorszámot a szolgáltató nem a megfelelő idősávban tett közzé, vagy más okból rossz korhatár-besorolást kapott, bejelentést tehet a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatósághoz.

De a korhatáros besorolás csupán az egyik tényező, a másik pedig a gyerekünk ismerete, korban és személyiségben is. Ugyanis a kettő és a hét év közötti kategória elég tág, és nyilván nem ugyanazt igényli egy kétéves élete első videós tartalmában, mint egy hétéves, akinek már a kortársak preferenciái is belejátszanak a videós vágyaiba. Czimmermann Éva azt mondja, nemcsak a tartalom a fontos, de a megvalósítás is: „Az első videós tartalmak legyenek minél egyszerűbbek, a lehető leglassabb, könnyen feldolgozható képsorokkal. Jó, ha esztétikus, és nem túl harsány a képi világ. A korosztálynak megfelelő történet és hosszúság kiválasztása is fontos. A történet legyen könnyen követhető, pozitív szereplőkkel, kedves humorral. Ne legyen benne kiabálás, káromkodás, erőszak. Alapvetően ne legyen ijesztő a gyermekünk számára sem a tartalom sem a látványvilág.” Ahhoz, hogy ezt meg tudjuk állapítani, nyilván jól kell ismernünk a gyerekünket. Meg a videót is, amit szeretnénk megmutatni neki.

„Az egy-két perces animációktól, a rövid mesesorozatokon át az egész estés Disney-rajzfilmekig hosszú út vezet, mindig csak olyat nézzünk, amit a gyerekünk ténylegesen be tud fogadni, és jut időnk mellette beszélgetni, játszani is. A sorozatokat se vég nélkül vetítsük, és később ugyanez a hosszabb rajzfilmekre is igaz. Jó élmény helyett ugyanis rágógumivá válnak a legjobb történetek is. Ráadásul a képernyő előtt passzívan eltöltött idő az óvodás és kisiskolás korban sem mehet az elmélyült, fantáziadús, aktív időtöltés, a testmozgás és a megfelelő pihenés rovására. A videózás, kütyüzés szórakoztató, könnyen beszippantja a gyerekeket, így érdemes már a kezdetektől ésszerű, az egész család számára elfogadható korlátokat felállítani a képernyőidővel kapcsolatban.”

Egy friss kutatás szerint egyébként a magatartási problémák és a figyelemzavar szempontjából is kockázatos lehet a túlzott képernyőidő.

Ez a provokatív állítást a Cincinatti Kutatókórház orvosai MRI-leletekkel igazolták: kettő– öt éves gyerekeket vizsgáltak, és kimutathatók voltak a napi egy óránál több képernyőzés káros hatásai (figyelemzavar és megkésett beszédfejlődés).

Ha tudatosak akarunk lenni, magunkkal kezdjük a sort!

A pszichológus szerint nem csak a gyerekeink későbbi képernyőidejével kapcsolatos döntéseket kell mérlegelnünk már a szülővé válás kezdetén: „Ahhoz, hogy a gyerekeink médiafogyasztásával kapcsolatban tudatos döntéseket hozzunk már a legkisebb kortól, a saját szokásainkat is érdemes felülvizsgálni. Folyamatosan megy a tévé a háttérben? Mennyit és mikor nyomkodjuk a telefonunkat? A háttértévézés az állandó zaj és a villogó képernyő miatt már a csecsemőkre is hatással van. A mobilunk képernyőjét nem feltétlenül tartjuk távol a gyerekeinktől, pedig sok olyan tartalom jöhet szembe rajta, ami egyáltalán nem nekik való. Jó, ha időről időre átgondoljuk, hogy mit láthatnak, hallhatnak, észlelhetnek a gyerekek passzívan a mi médiafogyasztásunkból.”

Bár erről nem rendelkeznek a hatóságok, de azzal is okozhatunk kárt a gyerekünkben, ha jól megválasztott, korban neki való tartalmat mutatunk neki – csak éppen túl nagy mennyiségben. Czimmermann Éva azt mondja, még akár a potenciálisan unalmas helyzetekre, amikor egyszerűbb lenne a telefonhoz nyúlni, akkor is érdemes más alternatívákkal készülni. Magunknak is.

„Mintát is adunk a gyerekeknek, próbáljunk úgy unatkozni, várakozni, időt tölteni, hogy nem egyből a telefonhoz nyúlunk.

Persze van olyan helyzet, amikor életmentőnek tűnik az a pár perc, amíg a gyerekeket lefoglaljuk egy videóval, így könnyen engedünk a csábításnak, de gyakorolhatjuk azt is, hogy képeskönyvet viszünk az orvosi váróba, vagy matricás foglalkoztatót az étterembe. Ebben nagyon eltérő megoldásokat és szokásokat tudnak kialakítani a családok.”

Ha már telefonhoz nyúlás – a netes platformok egyelőre szürke zónák!

A hatóság ezt mondja: „A videómegosztóplatform-szolgáltatásokkal kapcsolatban – mint például a YouTube – még nincs hazai szabályozás. A jogalkotási munka jelenleg folyamatban van, mivel a hazai szabályozásnak összhangban kell lennie az európai uniós szabályozással.” Mivel a WMN YouTube-csatornáját én kezelem, első kézből tudom, hogy a YouTube önszabályozásba kezdett, hamarosan kötelező lesz minden tartalomnál jelölni, hogy gyerekeknek készült-e, vagy sem.

A Netflixen négy kategória van:

  • minden korosztály számára ajánlott
  • 7 éves kor alatt nem ajánlott
  • 13 éves kor alatt nem ajánlott
  • 18 éves kor alatt nem ajánlott

Ez szintén önszabályozás tartalomszolgáltatóként, mert az adott országra érvényes hatósági szabályozás egyelőre nem vonatkozik rájuk, de ez elvileg folyamatban van. Ha a szolgáltató által adott információ nem bizonyulna elégnek, az IMDb „Parents Guide” funkcióját is ajánlom.

Az HBO Go hasonló korosztályos besorolással dolgozik, és mindhárom felület biztosít úgynevezett „parent control” vagy „kids” opciót (de nem mind elérhető magyar regisztrációval), ahol szülőként tudod szabályozni, mit fogyaszt a gyermeked.

De – és ez nagyon fontos – óvodás korban úgy kell szabályozni, hogy előre megnézed, és jelen vagy akkor is, amikor nézi, mert a távoli szabályozás nem fog segíteni a felmerülő kérdések megválaszolásában. Ezt a pszichológus szakértő is megerősítette.

Tóth Flóra

 

ITT, ITT és ITT találsz további információkat a témáról