A fiatalok, akiknek életkora egykor a boldogság netovábbját is szimbolizálta, abszolút mélypontra zuhantak, míg a 65 évnél idősebbek mentális állapota lényegében változatlan maradt. De vajon mi az oka ennek?
Lunde szerint a túlzott képernyőhasználat olyan társadalmi kihívás, amelyet nem egyéni szinten fogunk tudni megoldani. Ahelyett, hogy tanárok és szülők vívnák magányos harcukat a mobilozás ellen, össze kellene fognunk. Javaslatokat is ajánl, hogyan.
Meddig helikopterezhetünk a gyerekeink körül az online, a műholdas és a fizikai térben? Hová vezet, hogy a telefonunkkal mindenhol láthatatlan kapcsot fonhatunk a gyerekeink köré? Ér GPS-karperecet rakni egy nyolcéves gyerekre, hogy ő már abba nőjön bele, hogy egymás folyamatos trackingelése természetes dolog? Ezek a kérdések foglalkoztatták Tóth Flórát.
Valljuk be, mindannyian függők vagyunk, akik naponta pörgetjük a Facebookot, csak különböző mértékben, és van, akit ez nem zavar. Másokat viszont annyira, hogy inkább a teljes megvonást választják. De létezik-e köztes megoldás, tehát jelen lenni a közösségi médiában, de nem hagyni, hogy uralkodjon felettünk? Erre keressük a választ.
Nektek mennyivel nőtt meg a képernyőidőtök, amióta be vagyunk záródva az otthonainkba? És a gyerekeiteknek? Tóth Flóra megpróbálta összeszedni, hogyan lehet felelős szülőként okosan kezelni a megváltozott helyzetet úgy, hogy senki ne bolonduljon meg, de senki ne is bámuljon egy képernyőt naphosszat.
Folyton szükséged van az ingerekre? Legszívesebben ötpercenként csekkolnád a telefonod? Érzed, hogy már egy filmet sem tudsz egy ültő helyedben végi nézni? Elmondjuk, hogyan működik a figyelem, és hogyan kellene megóvni.
Talán ideje lenne nekünk is felnőnünk a gyerekeinkhez, nem?
Te is frászt kapsz, ha rájössz, nincs nálad mobil, nem vagy elérhető?
Neked mennyi az átlag képernyőidőd egy nap?