wmn - telekom

A számítástechnika úttörői, mint Bill Gates (Microsoft), és a hat éve elhunyt Steve Jobs (Apple) egyöntetűen azon az állásponton voltak, hogy az okostelefon használatát keretek közé kell szorítani a családban.

Ha okostelefon-függőséget kiáltunk, tulajdonképpen olyan alkalmazásoktól féltjük a gyerekeket, amelyeket aktívan használnak a mai tizenévesek, mint a Facebook, Instagram, Snapchat, vagy olyan csetprogramok, mint a Viber, Facebook Messenger, illetve a WhatsApp. Féltjük őket attól, hogy idegenek is láthatják, zaklathatják, esetleg az osztálytársaik kiközösítik a gyerekeinket. Ennél is tovább menve, a túlzott telefonhasználat függőséggé váhat. Ezt a „para-listát” pedig akár a végtelenségig folytathatnánk, hogy mennyi veszélyt vizionálunk akkor, amikor okostelefon vásárlására adjuk a fejünket.

De vajon mit csinálnak azok a szülők, akik részt vettek ezen eszközök, alkalmazások létrehozásában? Noha Mark Zuckerberg kislánya még nem elég idős ahhoz, hogy Facebook-profilja és okostelefonja legyen, Bill Gatesnek egészen konkrét elképzelései voltak arról, hogy annak idején kamasz gyerekeit hogyan nevelje „telefonfüggetlenné”. Bill Gates, a Jobs család és a Szílícium-völgyi vezető szakemberek a következő szabályokat alkalmazzák otthonaikban.

1. 14 éves koráig nem kaphat telefont
Napjainkban az átlagéletkor, amikor a szülők okostelefont adnak gyerekeiknek, (dobpergés) a tizedik életévük. Ehhez képest a Gates-gyerekek 14 éves koruk előtt nem kaphattak telefont, ami egészen puritán elképzelés – a fogyasztói kultúrát elnézve. Sokan a Szilícium-völgyből ezt a korhatárt ennél azért feljebb teszik.

2. Limitálni, hogy hol, mennyit és mire használhatják
Steve Jobs azt vallotta, hogy minden téren limitálni, szabályozni kell az okoskészülék használatát. Az iPhone atyjának otthonában pedig aztán volt jó pár tablet és Apple-termék. Mégis Steve Jobs gyerekei sokszor pont emiatt kerültek a kortársaikhoz képest hátrányos helyzetbe, hogy ők, akik „beleszülettek a jóba”, akiknek korlátlan hozzáférésük lenne ezekhez az eszközökhöz, nem használhatják. Ezek a szabályok a következők:

  • Családi vacsora alatt nincs telefon.
  • Lefekvés előtt az okostelefonoknak is takarodót fújnak.
  • Iskolaidőben szigorú szabályok vannak arra, hogy mennyit nézheti a telefon képernyőjét (kisgyerekeknél ezt tiltják).
  • Megfontoltan kiválasztják, hogy milyen közösségi oldalon lehetnek fent, milyen alkalmazásokat használhatnak.
  • Okostelefon kitiltása a hálószobából.

3. Az iskolákban ne használjanak okoskészüléket
Azok a szülők, akiknek a háztartásában okostelefonon kívül több más készülék is fellelhető, még inkább szabályok közé szorítják kölykeiket. Míg egyik oldalról a modern iskolák azt szorgalmazzák, hogy aktívan kellene használni az oktatásban az okoszkészülékeket, addig a szülők azzal küzdenek, hogy a gyerek ne a Google-keresőt használja, ha valamit nem tud, hanem az agyát.

Éppen ezért – az információs technológiában dolgozók között – nagyon markáns az alternatív oktatást támogatók tábora. Az iskolában ne legyen egyéb eszköze a tanárnak, mint egy kréta és egy tábla, míg a gyerekeknek elég egy ceruza és egy füzet. Pont azért, hogy saját kreativitásukra támaszkodjanak, használják a fantáziájukat építőkockaként, és ne az internethez forduljanak.

Egyes szakemberek azt tanácsolják, hogy még mielőtt okostelefon vásárlására adnád a fejed, a következő kérdéseket beszéljétek át otthon:

  • Mennyire önálló a gyereked? 
  • Szükségetek van-e arra, hogy mindig elérhessétek egymást biztonsági/családi okokból? 
  • Mennyire tartod felelősségteljesnek a gyereked? 
  • Belemenne-e akár abba, hogy legyen egy limit: mennyit beszélhet telefonon, és hány applikációt tölthet le? 
  • Megbízhatsz-e benne annyira, hogy a barátaival nem fognak üzeneteket küldeni egymásnak tanóra alatt? Felelősségteljesen fogják-e használni, nem élnek vissza az osztálytársaiktól, barátaiktól kapott üzenetekkel, fotókkal és videókkal? 
  • Biztosan szükségük van-e okostelefonra? Egy olyan eszközre, ami egyszerre zenehallgatásra, filmnézésre, internetezésre és játékra is alkalmas? 
  • Szükségük-e van egy olyan eszközre, ami megosztja a tartózkodási helyüket a barátaikkal – és idegenekkel is? 
  • Biztos vagy benne, hogy elbírod a költségeket, amivel az új telefon jár? (Például amikor ne adj' isten elveszíti a telefonját, és újat szeretne…)

A kérdések, szabályok, jól láthatóan arra irányulnak, hogy tudatos, felelős használatra tanítsák a gyerekeket, nem pedig függő magatartásra, ami – lássuk be – baromi nehéz ma, amikor a termelői pillér egyik legerősebb résztvevője a játékipar – mintegy 109 milliárd dolláros éves forgalommal. Ezekhez tartozik például a PC, konzol, mobilra szánt játékalkalmazások…

Fontos, hogy ezt az iparágat nem a gyerekek éltetik, hanem mi, felnőttek használjuk és vásároljuk ezeket.

Így hát azt gondolom, hogy jó néhány felsorolt szabályt a listán magunknak is át kéne gondolnunk. Olyan szabályokat állítsunk fel, amiket nemcsak a gyerek, hanem az egész család be tud tartani, és magunkat is ösztönözzük a tudatosságra, hogy utána legyen mit tanítani a kölyköknek.

Szőcs Lilla