PlayIT – ahol a honvédség, a kockuló kamaszok, és a menő youtuberek őrjítik meg a népet

–

Ez lehetne az ország legnagyobb gyermekmegőrzője, de mégsem az, mert ahhoz túl sok itt a felnőtt. Az Xbox one PlayIT show-n jártam, hogy megnézzem, mi az, amiért gyerekek és felnőttek egyaránt rákockulnak minden évben. Pár éve még talán lábjegyzetelnem kellett volna minden gamer és technológiai kifejezést, mára már azt hiszem, az X-generációs szülők teljesen képben vannak, hogy kik azok a videóbloggerek vagy mi az az Xbox, PS vagy Minecraft. Ezek ma a háztartások alapkellékei, és a vacsoraasztalok vitatémái, hogy mennyit lehet játszani, és mikor... 

Mivel először jártam a PlayIT-en, nem tudtam, hogy mire számíthatok. Egyszer, hazafelé, miközben kifelé bámultam az ablakon a Pillangó utca kietlen környékén, láttam egy furán elmaszkírozott anime-jelmezes társaságot, nagyon siettek valahová. Totál szürreális volt. Múlt hétvégén végre azt is megtudhattam, hogy annak idején ezek a kölykök hova siethettek annyira. A PlayIT-et sokan dicsérték már, úgyhogy baromi kíváncsi voltam, mit tud nyújtani a rendezvény. 

Jómagam se többet, se kevesebbet nem játszom, mint a generációm többi tagja. Érdekel az új média, a sci-fi, fantasy témájú filmek és sorozatok, de sosem voltam mélyebben ennek a közösségnek a tagja. Tisztes újságíróként a partvonalról elemeztem, hogyan születnek újabb közösségek, és oszlanak fel régi társaságok.

Arra például egyáltalán nem számítottam, hogy ez nem csupán egy közösségformáló esemény, hanem egészen komoly bepillantást nyújt az információs technológia jövőjébe.

Úgyhogy semmi olyan nem volt a kiállításon, amit előre elképzeltem hogy lesz, és minden olyan volt, amire csak vágyakoztam, hogy legyen.

Üdv a Gamer köztársaságban!

Tizenegy óra körül érkeztem az Örs felől a 10-es busszal, a.k.a „Hungexpo-járattal”. Ami elsőként szemet szúrt, azok a rettentően fiatal vloggerek. Kissrácokból álló csapatok rohangáltak  körülöttem, mintha csak egy kölyökparkban lennénk, kezükben irdatlan komoly kamerás szettekkel, pont olyanokkal amikkel néha én szoktam készíteni werkeket a WMN anyagaihoz. Csak ők nem kapnak érte pénzt, hobbiból teszik – még. Úgyhogy csak halkan megjegyzem cinikusan, a 15 éves kölykök az új feszes seggű fiatalok, akik potenciálisan fenyegethetik a pozíciódat. 

Ez a rendezvény valóságos megtestesült utópiája egy olyan társadalomnak, ami gamerekből és gamerek rajongóiból áll. Megszállott eSportolókból, Pamkutya és Minecraft-rajongókból, sci-fi, fantasy és anime-fanokból. Csakhogy teljes legyen az allegória, ennek fénypontjaként ott állt a rendvény kellős közepén a Trónok harca kardokból kovácsolt vastrónja, amibe bárki beülhetett. Naná, hogy beleültem!  

A helyszín a lehetőségek végtelen tárházát nyújtja szórakozásra, tájékozódásra, és akár karrier lépésre is. Már aki szeretne például eSport-bajnok lenni, és pénzt keresni a hobbijával. De nem csak eSport volt itt, hanem valós mozgás is. A Chio Mozdulj Gamer akciójának keretén belül egy egész sport parkot húztak fel a PlayIT-re; mászófal, gördeszka pálya, küzdő sport, íjászat, és különböző trükkös interaktív csapatjátékokat hoztak el az eseményre látogató kölyköknek. Úgyhogy azokat a kihívásokat, eséseket, adrenalin löketet, amit a játékok során tapasztalnak, most a valóságban is megtapasztalhatták. 

Nemcsak a mozgás, hanem a harcászat is szerepet kapott az eseményen, ugyanis a honvédelem is tiszteletét tette itt. A toborzás mellett bevezették a kölyköket a magyar valóságba. 

A kiállításon gyakorlatilag jelen volt a technológiai eszközök színe-java, egészen magas színvonalú eszközök bemutatásától a retro-játékokig.

Úgyhogy itt tényleg el lehetett dönteni, melyik kell neked: Xbox vagy PS, de számtalan lehetőséget mutatnak még azon kívül is. Ami kifejezetten szívet melengető látvány volt, az az idősek iránti tisztelet, pontosabban a ma már retro-számítógépek jelenléte a kiállításon, ahol egyebek között Commodore-okon is lehetett játszani.

Az imperialista nyugat ellenpólusaként ott voltak az „indie” játékgyártók is, akik renitens módon, saját kiadású játékokat készítenek, mint amilyen például a Pengame is, ami egy klasszikus „lőjj-ugrálj”-akciójáték. A különlegességét az adja, hogy te magad is rajzolhatsz hozzá karaktert és ha elég szavazatot gyűjtesz, akkor belekerülhet a játékba. 

Az alkotók elmondása szerint mintegy hat év kellett nekik, hogy elkészüljenek az animációval és a programozással. Szóval tényleg, elképesztően sokszínű és mélyrétegű ökoszisztéma nőtte ki magát a szemünk előtt az évek alatt. 

Ami nélkül, nem lenne igazi a PlayIT: Cosplay

Na, eddig csak a morális értékekről volt szó, most jöhet végre a nagybetűs MEGŐRÜLÉS. Amire gondolom, mindenki várt, és az, nem más, mint a cosplay show. Te atyaúristen, hogy mik vannak itt. Ha azt hitted, hogy farsangkor, halloweenkor amúgy fasza a jelmezed, akkor most itt egy kis inspiráció. Egy csapat katonának beöltözött srác mellett a honvédség igazán sajnálatra méltóan nézett ki. Lehet, hogy a honvédségnek tőlük kéne inkább ruhatervet kérnie...

R6S Montagne cosplay team

R6S Montagne cosplay team. 1,526 likes · 225 talking about this. Artist

Van, aki viszont a feleségével együtt már hónapokkal a rendezvény előtt megépítette a jelmezét, hogy bemutathassa a show-n. Varga Attila, az „életnagyságú” Totoro-jelmezébe két ventilátort épített be, hogy a jelmez alatt hűtse magát és egy kamerát, aminek segítségével kiláthat a jelmezből.

Mindezek egy a testre erősíthető állványon kaptak helyet, amire a jelmezt fel lehetett venni. Hogy miért vonz ez a műfaj ennyi embert, arra Anita adta meg a választ: „A cosplay a legszabadabb dolog a világon”.

+1 ötlet: Szülő megőrző
Azt gondoltam amúgy, hogy végig fogom nyomni a napot itt, és a nap végére minimum egy Minecraft-figurává válok, annyira beszippant a hely. Kettőkor még tök jól voltam, délután négyre teljesen kifeküdtem (estére pedig már migrénes fejfájásom volt). A napot a Hello, World digitális általános iskolájának egyik előadásával zártam, ahol a cyberbullingről (online zaklatás) beszéltek épp.

Ez jó alkalom volt arra, hogy az ideérkező felnőtteknél is felmérjem a terepet, és kitalálhassam, őket vajon mi vonzza ebben az eseményben. Nagyjából három típust tudnék megkülönböztetni: az aggódó szülőt, aki eljön a rendezvényre, hogy kiismerje az „ellenséget”, a támogató szülőt, aki deluxe-jeggyel a nyakában tör előre, és inkább ő vonszolja maga után a gyereket, és azokat a felnőtteket, akiket nem érdekel a technológia, sem a játék, és inkább a társaságért meg a buliért vannak kint. Ez utóbbiak –elbeszélésük szerint – a közösség miatt járnak ki, itt találkoznak a PlayIT-es társasággal minden évben, mondván: „egy nagy buli a rendezvény”. Azok a felnőtt gamerek, akik a rendezvény miatt jöttek ki, igen szűkszavúan arra utaltak, hogy szakmaközeli ágazatban dolgoznak. 

Egy a fiaira váró anyukával beszélgettem, aki kicsit félti ugyan a srácai jövőjét, ugyanakkor elfogadja, hogy ebbe az irányba halad a világ, és szeretné megismerni azt. 

A fiai,  bár sokat ülnek a gép előtt, mégsem a játékok miatt, hanem a YouTube-vloggerek miatt akartak mindenáron kint lenni, meg persze a show-műsor miatt, ő pedig minden évben elhozza őket. Ha egy kívánsága lehetne a rendezvénnyel kapcsolatban, akkor az az lenne, hogy legyen egy „nyugi sarok”, ahol nincs hangzavar, nincs ricsaj, és nyugodtan el lehet ott lenni, amíg a kölykök játszanak, vagy épp a dedikáláson állnak sorba. Ámen.

Fotók: Balogh András/@pentakx, Szőcs Lilla/WMN

Szőcs Lilla