–

Július 20-át 2006 óta World Jump Dayként tartják számon, ekkorra tűzték ki ugyanis a fentebb említett kísérletet. Az oldal, és a később azt felkaroló médiaplatformok arra kérték a résztvevőket, hogy július huszadikán greenwichi középidő szerint tizenegy óra harminckilenc perc tizenhárom másodperckor emelkedjenek a levegőbe, ugyanis a kiírás szerint a nyugati félgömbön hatszázmillió ember együttes felugrásával kimozdítható a Föld pályája. Számításaik alapján így megnövekedne a napos órák száma, kellemesebbé válna a klíma, és csökkenthetnénk a globális felmelegedés káros hatásait.

Túl szép, hogy igaz legyen

Már az esemény előtt kiderült, hogy a kezdeményezésnek nem sok köze van a fizikához, valójában egy Glasgow-ban élő német művész, Torsten Lauschmann hívta életre.

Célja a globális felmelegedésre való figyelemfelhívás volt, és mivel a képtelen ötletet (amiben mégis tömegek hittek) hamar felkapta a sajtó, rengeteg emberhez eljutott.

Azóta évente megünneplik, mert a klímaváltozás negatív hatásai mellett – az ugrálás népszerűsítésével – a testmozgás fontosságára is emlékeztet az egyszerű, de hatásos mozgásforma.

A pályamódosítás újra és újra felmerül

Bár Lauschmann provokációnak szánta az ötletet, nem ő volt az első, és nem is az utolsó, aki felvetette a Föld keringési útjának módosítását. Már politikai körökben is felmerült, hogy ha tényleg melegszik a bolygó, ha tényleg ekkora gondot jelent a globális felmelegedés, akkor helyezzük távolabb a Naptól a Földet! Mi sem egyszerűbb, nem igaz?

A Scientific American átfogó cikkben foglalkozott a kérdéssel, és tudományos szemszögből is megvizsgálta, pontosan mibe is kerülne megváltoztatni a bolygónk pályáját. Mint kiderült, a Föld jelenlegi keringési pályáján haladva átlagosan 149,6 millió kilométerre halad a Nap körül, és átlagos hőmérséklete – ami tizenöt Celsius fok – a felmelegedés miatt évtizedenként két tizeddel emelkedik. Bár tömegét nem tudjuk pontosan megmérni, megközelítőleg hatszor tíz a huszonegyediken tonna. (Egyszerű matekpéldákhoz viszonyítva, ez rengeteg alma, de még elefántból is sok.)

Ezek alapján a jelenlegi és

a közeljövőben várható – ember által okozott – melegedés ellensúlyozása érdekében, a Földet hárommillió kilométerrel kellene távolabb mozgatni a Naptól, így három fokkal lehetne lejjebb vinni az átlaghőmérsékletet. Ahhoz, hogy a bolygó hatalmas tömegét ilyen mértékben kimozdítsuk, számítások alapján ötször tíz a harmincegyediken joule energia szükséges.

Csakhogy a bolygónk teljes éves villamosenergia-termelése összesen tíz a tizenkilencediken joule, vagyis a kimozdításhoz szükséges energia elenyésző töredéke.

Honnan szerezhetnénk tehát ennyi energiát?

A művelethez szükséges óriási energiaigény kielégítésére több módszer is felmerült, és ez az a pont, ahol igazi őrült tudós módjára szabadon engedhetjük a fantáziánkat. De nézzük a tudományos módszereket.

Korábban, az aszteroidák kimozdításánál már felmerült, hogy a közelükben felrobbantott atombomba elpárologtatná a kőzet egy részét, az ebből felszabadult energia pedig kilökné addigi pályájáról a meteort.

Ahhoz viszont, hogy a mi bolygónk esetében is sikeres lehessen ez a módszer, annyi energiára lenne szükség, mintha ötszáz éven keresztül másodpercenként ledobnánk egy normál méretű atombombát.

Gondolom, nem kell részleteznünk, hogy ez több okból is problémás, de kísérletünk szempontjából a legfontosabbat kiemelem: a folyamatos robbantások (vagy akár csak kevesebb, nagyobb erejű bomba felrobbantása) tovább melegítené a bolygót, ellensúlyozva törekvéseinket. Szóval ezt az opciót elvethetjük.

Egy másik, jelenleg űrhajók esetében használt módszer, amikor nagyobb gravitációs vonzású testekhez (ilyen például egy bolygó) közel repülve „ellopják” a keringési energiája egy részét, így gyorsítva az űrhajót. A Föld megmozdításához azonban, ha az egész aszteroidaövet felhasználnánk, akkor is csak a szükséges távolság negyedére tudnánk kimozdítani magunkat, miközben megnövelnénk egy ütközés esélyét, ami a dinókéhoz hasonló tömeges kihalást okozna. Úgyhogy én azt javasolnám, ezt se feszegessük.

A Hold kéznél van

Néhányakban az is felmerült, hogy szabaduljunk meg kísérőnktől, és a köztünk lévő gravitációs „kapcsot” elvágva katapultáljuk bolygónkat egy kedvezőbb pozícióba. Ez jelenleg még elméleti szinten sem lenne lehetséges, de amúgy sem valószínű, hogy ezt az utat érdemes választanunk, mivel Hold nélkül sötétebb éjszakák, kiszámíthatatlanabb évszakok és rövidebb nappalok várnának a Földre.

Ezzel szemben, ha nem megszabadulunk tőle, csak megváltoztatjuk a Föld körüli pályáját, azzal hosszú távon a Nap körüli utunkat is befolyásolhatjuk. Ehhez anyagot kellene eltávolítanunk a Holdról, amire több módszer is szóba jöhet, de a legegyszerűbb a hagyományos rakétákkal történő lemetszés lenne.

Ehhez nincs is másra szükség, mint hetvenbillió rakéta kilövésére.

Ez önmagában is irreális vállalásnak tűnik, pláne, ha hozzáteszem, hogy az űrkorszak teljes ideje alatt kevesebb mint hetvenegyezer rakétakilövés történt (több mint felük ráadásul el sem hagyta a Föld légkörét). Szóval kicsit kevesebb mint a százmilliószorosára lenne szükség. Gyerekjáték.  

Zöldülnek a tengerek és az óceánok az éghajlatváltozás hatására

Holnap – 2023. július 18. – SzAE

A korábban említett aszteroidaöv erejét ennél a módszernél is felhasználhatnánk, de ebben az esetben kilométeres átmérőjű aszteroidáknak kellene másodpercenként a Holdba csapódniuk párszáz éven keresztül (és az emberiséget kipusztító ütközés kockázatáról se feledkezzünk meg).

Mikor kezdjük?

Bármelyik beavatkozási módot is választaná az emberiség, a nagyságrend miatt több millió évig kellene tartania a műveleteknek.

Nem elég, hogy néhány évtizedig sem tudunk egy irányba mutató döntéseket követni, de olyan civilizációról, ami pár ezer évnél tovább maradt volna fenn, nincs is tudomásunk.

De ne legyünk ennyire negatívak, tegyük fel, hogy mégis sikerül. Ebben az estben viszont az emberiség szennyezési szintjének csökkentése nélkül időről időre ugyanúgy szükség lenne ilyen változtatásokra, hogy egyre távolabb és távolabb lökjük magunkat a Naptól, pénzt és energiát nem kímélve. Nem lenne talán mégis egyszerűbb, ha először a kibocsátásunk csökkentésén dolgoznánk gőzerővel?

 

Források: ITT és ITT

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/ franckreporter

Pichler Zsófi