Egymillió növény- és állatfajt fenyeget kihalás, hárommilliárd ember pedig minőségileg éhezik – A WWF drámai Élő Bolygó Jelentését szemléztük

–

A WWF a világ legnagyobb természetvédelmi civil szervezete, 61 éve működik. Nem állatvédő szervezet, ahogyan sokan hiszik, illetve nem csupán az: az élővilágot egységként kezeli, hiszen ahhoz, hogy egyes fajokat megmentsenek, meg kell óvni az élőhelyüket is. Célja a biológiai sokféleség (biodiverzitás) megőrzése, a környezeti szennyezés csökkentése, a természeti erőforrások hosszú távon fenntartható használatának elősegítése, a megújuló energiaforrások használatának ösztönzése, valamint a fenntartható élelmiszertermelés.

A WWF-nek van egy nagyon fontos kiadványa, az Élő Bolygó Jelentés. Kétévente adják ki, és tulajdonképpen egy átfogó tanulmány a bolygó „egészségi állapotáról”. Célja, hogy bemutassa, milyen hatással voltunk mi emberek a Földre, és támogassa a kormányokat, közösségeket, vállalkozásokat és szervezeteket abban, hogy megalapozott döntéseket hozzanak a természet erőforrásainak használatával és védelmével kapcsolatban.

Október 13-án jelent meg a 2022-es jelentés, ebből szemléztük a legfontosabb változásokat. Vigyázat, sokkoló tartalom!

– Ma a Földön egymillió növény- és állatfajt fenyeget kihalás.

– 1970 és 2018 között átlagosan 69 százalékkal csökkentek a megfigyelt gerinces fajok – emlősök, madarak, kétéltűek, hüllők és halak – populációi. (A populáció egy időben és egy helyen élő, ugyanazon fajhoz tartozó egyedek számát jelenti – a szerző.) A megfigyelt édesvízi populációk mérete átlagosan 83 százalékkal csökkent.  A mezőgazdaság, a vadászat, a csapdák és a fakitermelés jelentik a leggyakoribb fenyegetést a vadon élő állatokra a trópusokon, Európában pedig a környezetszennyezés.

– A Föld klímája már 1,2°C-ot melegedett az iparosodás előtti idők óta. Hacsak nem korlátozzuk a felmelegedést, az éghajlatváltozás valószínűleg a biológiai sokféleség csökkenésének és az ökoszisztémák pusztulásának első számú oka lesz a következő évtizedekben.

– A trópusi régiókban a megfigyelt vadon élő állatok száma megdöbbentő ütemben zuhan, a latin-amerikai és a karibi régióban megfigyelt populációk átlagosan 94 százalékos csökkenést mutattak 1970 óta, az ugyanebben az időszakban megfigyelt populációk mérete Afrikában 66 százalékkal, míg Ázsia csendes-óceáni térségében 55 százalékkal csökkent, Észak-Amerikában 20 százalékkal, Európában és Közép-Ázsiában pedig 18 százalékkal.

– A brazil Mamirauá Rezervátumban 1994 és 2016 között 65 százalékkal csökkentek az amazonasi folyami delfin populációi a halászat (és a régióban gyorsan növekvő népesség) miatt.

– A Kongói Demokratikus Köztársaság Kahuzi-Biega nevű Nemzeti Parkjában a keleti síkvidéki gorillák száma becslések szerint 80 százalékkal csökkent 1994 és 2019 között. A gorillák ugyanis élelmiszerként és háziállatként is keresettek…

– Dél- és Nyugat-Ausztráliában 1977 és 2019 között 64 százalékkal csökkent az ausztrál oroszlánfóka kölykök száma a vadászat, a vízi hulladékok, illetve különféle betegségek miatt.

– Az óceáni cápák és ráják megfigyelt populációi átlagosan 71 százalékkal csökkentek az elmúlt 50 évben. Egyes cápafajok ma már a legveszélyeztetettebb kategóriába tartoznak.

– A melegvízi korallok fele már odaveszett. A 1,5°C-os vízmelegedés a melegvízi korallok 70–90 százalékának elvesztését eredményezi. A 2 °C-os melegedés több mint 99 százalékos veszteséget okoz…

– Évente 10 millió hektárnyi, azaz egy portugáliányi erdőt veszítünk el. 

 

Azért reményt keltő példák is akadnak…

– 1999 és 2015 között a ciprusi Chrysochou-öböl partvidékén 500 százalékkal nőtt az álcserepesteknős fészkeinek száma a környezetvédők erőfeszítéseinek köszönhetően. (Többek közt áthelyezték a fészkeiket a turisták által közkedvelt helyekről a tengerhez.)

– Az Egyesült Királyságban a darvak 1600 körül kihaltak a vadászat és az élőhelyük elvesztése miatt. Norfolkban azonban 1979-ben egy kis tenyészpopulációt hoztak létre, 2010-ben pedig Somersetben indult visszatelepítési program. 2021 volt a legsikeresebb év a darvak számára a XVII. század óta. A teljes népesség jelenleg több mint 200 példányra tehető.

– A Virunga-hegységben a hegyi gorillák populációi 604 egyedre nőttek, szemben a 2010-es 480 egyeddel.

Érdemes tehát küzdeni, mert szívós munkával meg lehet állítani a negatív folyamatokat, sőt, vissza is lehet fordítani őket akár.

A WWF arra figyelmeztet, hogy azonnali átfogó, védelmi és helyreállítási intézkedésekre van szükség elsősorban a trópusi régiókban, amelyek csak akkor lesznek sikeresek, ha 2030-ra felére csökkentjük az emberiség globális lábnyomát. Ennek hiányában saját víz-, élelmiszer- és energiaellátásunk is veszélybe kerül, nem csak más fajokat veszélyeztetünk.

Mik a legfontosabb teendők?

Sürgősen át kell térni a fenntartható működésre a mezőgazdaságban, az élelmiszeriparban, az erdőgazdálkodásban, a halászatban, az energiaszektorban, a bányászatban, az infrastruktúrában és az építőiparban. A gazdag országoknak támogatni kell Ázsiában, Afrikában és Latin-Amerikában a biodiverzitás védelmét. Egyrészt, mert a biológiai sokféleség közös érdek, másrészt mert a jóléti társadalmak fogyasztási szokásai aránytalanul nagy mértékben járulnak hozzá a természet pusztulásához. 

Miközben a világ szegényebb területein 2021-ben körülbelül 193 millió ember éhezett. Ez közel 40 millió emberrel több, mint egy évvel korábban. Hárommilliárd ember pedig nem engedheti meg magának a Földön, hogy egészségesen étkezzen, és emiatt gyerekek milliói nem fejlődnek egészségesen.

Napjainkban az ember által előidézett éghajlatváltozás és a biológiai sokféleség csökkenésének kettős vészhelyzetével kell szembenéznünk, amely erősen kérdésessé teszi a kilátásainkat. A folyamatok megállíthatók, de ehhez azonnal cselekedni kell. Nagyon sok múlhat azon például, milyen eredményeket hoz majd a decemberi montreáli ENSZ Biodiverzitás Konferencia. 

 

„Miközben az éghajlatváltozás hatásai gyötrik az élővilágot is, az élőhelyek és a természeti rendszerek helyreállítása az egyik legfontosabb eszközünk a klímaváltozás hatásaival szemben. Az erdők és gyepek elnyelik és tárolják a szén-dioxidot, a vizesélőhelyek tárolják és a talajba szivárogtatják a felszíni vizeket, a mezővédő erdősávok megakadályozzák a talaj lemosódását. Az aszály, az árvizek, a szélviharok, a talajerózió ellen természetre alapozott megoldásokat is használhatnánk, csak hozzászoktunk, hogy kizárólag műszaki, mérnöki megoldásokban gondolkodjunk – mondja Sipos Katalin, a WWF Magyarország igazgatója.

„Nem védhetünk meg mindent, amit szeretnénk, de annál sokkal többet tehetünk, mintsem hogy üljünk ölbe tett kézzel.”

Ezt pedig Sir Peter Scott, a WWF egyik alapítója üzente valamennyiünknek.

 

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/Ibrahim Suha Derbent

Kurucz Adrienn