Orvos-Tóth Noémi: „Apám megmentett engem” – HELLO, WMN! – Bemelegítő

–

WMN: Fel tudsz idézni egy olyan közös élményt apukáddal, amelyért a mai napig hálás vagy neki?

Orvos-Tóth Noémi: Apámmal nagy történeteim vannak. Nem kicsik, nem közepesek, hanem nagy horderejű és jelentős sztorik. Körülötte valahogy mindig különös turbulenciák alakulnak ki.

Tűzvészből ment állatokat, jeges vízből embert, derékig érő sárból húz ki elakadt autókat. Egyszer az én életemet is megmentette. A sok-sok kalandos történet mellett talán ez él bennem a legélénkebben.

Tizenhét éves lehettem. Egyik este vendégek voltak nálunk, vacsoráztunk. Amolyan olaszos hangzavar kerekedett az asztalnál, mindenki mondta a magáét, röhögött a maga vagy a másik poénjain. Én is nevettem, közben meg ettem. Ebből lett a baj. Egyszer csak félrenyeltem egy falatot. Először azt hittem, pillanatnyi kis kellemetlenség, majd kiköhögöm. A levegő azonban se ki, se be nem ment. Mintha valami hermetikusan lezárta volna a légutat. Éreztem, ahogy a pánik lassan felkúszik a lábam szárán, és már ott fojtogatja a torkomat. Szólni nem tudtam. A hatalmas hangzavarban senki nem vette észre, hogy éppen megfulladni készülök. Apám kapta csak fel a fejét, arra a kis sípoló hangra, amit ki tudtam préselni magamból. Emlékszem, ahogy átnyúlt az asztalon – vele szemben ültem – megragadott, és szinte repültem, ahogy átrántott az asztal felett. A mai napig érzem a kezének szorítását a karom körül. Ez volt az az érzés, amiből tudtam, hogy nem fulladok meg. Apám kezében biztonságban leszek. Apám megment engem. Így is lett. Egy ideig még eltartott, míg végül tényleg kaptam levegőt, közben persze lepergett előttem az életem, egy pillanatra talán közel is kerültem a másik dimenzióhoz, ám végül eloszlott a sötétség. Megúsztam.

WMN: Az apaminta milyen hatással van a lány- illetve fiúgyerekekre? Rád milyen hatással volt?

O.-T. N.: Azt mondják, az anya az otthon melegségét tudja adni, az apa meg a világot nyitja ki a gyereknek. Nálunk ez bizonyosan így volt.

Anyám etetett, gondozott, ápolt – mikor mire volt szükség –, apám meg a világban helyezett el. Anyám szívet, apám gerincet adott – mondhatnám kissé szentimentálisan.

Az érzelmileg elérhető apa akár a fiú, akár a lánygyerekek számára számtalan előnnyel jár. Azok a gyerekek, akik úgy nőnek fel, hogy számíthatnak az apukájukra, akik megélhetik, hogy minden, ami velük történik fontos az apa számára, felnőve érzelmileg stabilabbak lesznek, és könnyebben boldogulnak mind a  társas kapcsolataikban, mind a szakmai életükben. A fiúk között kevesebb törvénysértést figyeltek meg, míg a lányok esetében későbbre tolódik az első szexuális aktus időpontja. Talán nem szorul magyarázatra, miért üdvözlendő mindkét hatás.

WMN: Pszichológusként hogy látod, mikor válik egy férfi apává? Mikor tudatosul számára az új szerepkör? 

O.-T. N.: Egy férfi pont akkor válik apává, amikor egy nő anyává. Biológiai értelemben mindenképpen. Ezt nem szabadna elfelejtenünk. A férfiakban egyébként a nő várandóssága alatt szintén érdekes hormonális változások indulnak meg, a tesztoszteronszint például jelentősen csökken, hogy minél nyugodtabb apuka várhassa a megszülető babát. A természet tehát náluk is besegít a ráhangolódásban. A kezdeti időszak persze testileg és lelkileg is mást jelent a nőnek és mást a férfinak, amit mindkét fél oldaláról kellő toleranciával érdemes kezelni. Míg a nőket leginkább a baba-mama mikrovilága foglalkoztatja, addig a férfiaknak a nagyvilágban is helyt kell állniuk. A pácienseim körében egyébként azt tapasztaltam, hogy a leendő apukák egyáltalán nem veszik félvállról a szerepüket, sőt! Kifejezetten foglalkoztatja őket, hogyan felelhetnének meg önmaguk, párjuk, és a környezet elvárásainak, hogyan válhatnának jó apukává.

WMN: Mit okoz vajon egy szülőben az, amikor felfedezi önmagát a gyermekében?

O.-T. N.: Az attól függ, hogy éppen egy jó tulajdonságot fedez fel a gyerekében, vagy valami olyasmire lesz figyelmes, amit magában sem kedvel. Előbbi esetben persze a büszkeség lehet a domináns érzés, utóbbiban azonban akár indulatossá is válhat, és a gyerekben üldözheti saját „nemszeretem” tulajdonságait. Egy szorongó, nehezen oldódó szülő például, aki nehezen vagy nem fogadta el ezt a tulajdonságát, kifejezetten dühös lehet a kis óvódás gyerekére, aki a farsangon félelmében elfelejti a hetek óta gyakorolt versikét. 

WMN: Szerinted mennyit változott az elmúlt tíz évben az apák szerepe Magyarországon?

O.-T. N.: Azt hiszem, az elmúlt tíz évben olyan változások indultak el, amelyek alapjaiban alakítják át az apaképet. Egyre több az aktív apa, aki a gyereknevelés minden szakaszából, feladatából szeretné kivenni a részét, aki szeretne gyereke életének aktív részese lenni. Ez egy nagyon jó irány, mert a kutatások megdönthetetlenül bizonyították, milyen nagy szükség van az apák érzelmi elérhetőségére is. Ez természetesen akkor is megvalósulhat, ha a szülők egyébként nem élnek együtt, de a gyerek érdekében nem korlátozzák a különélő szülő kapcsolattartását. Sajnos sok párkapcsolati konfliktus terjed át a szülői szerepre is, amikor egyik vagy másik fél a gyereken keresztül szankcionálja volt párját.

Herczeg Zsolt, újságíró válaszait ITT olvashatjátok! A további kérdések kibontására pedig szeretettel várunk titeket március 4-én a BMC-ben, a Hello, WMN!-en!

Kiemelt kép: Bolega Niki