–

1. Mi volt az életed eddigi legmélyebb és legmagasabb pontja?

Csak a mai eszemmel tudom, hogy mi volt a legmélyebb. Amikor megéltem, akkor nem fogtam fel. Zsuzsi lányom a születése után azonnal az intenzívre került, ott az a bizonyos kettősség volt a legmélyebb... hogy örülnöm kellene, mert megszületett, és él, de iszonyú, végtelen, fizikai fájdalommal és lelassulással járó tudat, hogy nem tudni, mi lesz a sorsa. Zavart voltam és kiszolgáltatott.

Legmagasabb pedig az, amikor először szólalt meg a fiam. Azonnal egy egész egy mondatot mondott: „Szegény törpe, szegény törpe, beleesett a gödörbe." Soha nem voltam boldogabb.

2. Ha válságba kerülsz, hogy húzod ki magad belőle?

Egyrészt, ha elengedem magam, akkor anyám mindig jó letol, hogy „szedjem össze a seggemet", így aztán kiskoromtól megszoktam, hogy nincs elengedés, kitartás és erő van. Nem is nagyon kell kihúznom magam semmiből, mert igazán bele sem engedem magam. Ez persze nekem nem igazán jó, de ebben szocializálódtam. Hogy az asszonyok erősek.

3. Melyik volt az a pillanat, amikor szembenéztél vele, hogy az élet része a halál is?

Apám halála volt az első, ami rádöbbentett arra, hogy ezt senki nem úszhatja meg. Igazán jeges félelmet akkor éreztem először, amikor Mamuskám is elment. Úgy éreztem, ez igazságtalan, és egyedül maradtam. Zsuzsi halálát pedig nehezen fogtam fel, kicsit kívül helyeztem magam a történéseken. Ha nem így tettem volna, akkor ma már nem lennék itt. Belehaltam volna a fájdalomba. Mert nem lehet másképpen kibírni ép ésszel a gyereked elvesztését. Ösztönösen cselekedtem, nem tudatosan. Ösztönösen védtem a magam lelkét.

Ott, akkor megtanultam, hogy nem félek a haláltól. Nem tudom, mi van utána, nem tudom, van-e mennyország, pokol vagy újjászületés. Csak azt tudom, hogy már nem félek tőle.

Nemrég, anyósom halálakor ezt elementáris erővel éreztem. Hogy nem félek tőle többé.

4. Szerinted mi kell ahhoz, hogy még az életedben értékeld az életedet?

Nagy szavakat mondhatnék, hogy biztosan kellő fájdalom... meg tragédia. De nem gondolom. Ahhoz, hogy értékelni tudd, egyfajta felismerés kell. Ezt a felismerést nevezhetjük a nevén is: eldobod a félelmeidet. A francba eldobod. És egyetlen percig sem hagyod magad olyan helyzetben, ami neked nem jó. Ezt nagyon könnyű mondani, de így élni roppant nehéz... mert, ugye, rögtön itt is van az első ellentmondás, hogy „az asszonyok erősek... mindent kibírnak".

5. Mit jelent számodra a bátorság?

Vicces... a bátorság a szabadságot jelenti. A szabadság pedig a félelmeim sutba dobása. Ha nem félsz, szabad vagy.

Kép: Csiszér Goti/WMN

 A Hello, WMN! novemberi bemelegítésének első szereplője Fenyő Iván színész volt, ha kíváncsi vagy a válaszaira KATT IDE!