–

1. Szerinted léteznek jellemzően férfi és női szerepek, és ha igen, melyek azok?

Persze hogy léteznek, például, ugyebár, a szülés az női szerep, a nemzés pedig férfiszerep. Mindkettő fontos és szükséges. Egyedül nem tudjuk teleszülni Európát, és a férfiak egyedül nem tudják telenemzeni. Bár őket még senki nem szólította fel erre.

2. Volt-e olyan helyzet az életedben, amikor úgy érezted, férfiszerepet kell magadra húznod, és ha igen, mi volt az?

Igen, 12 éves koromban, miután édesapám meghalt, anyukám ugyanúgy megvette az élő csirkét, mint addig minden vasárnapra. Aztán amikor hazahozta, otthon szembesült azzal, hogy ki fogja levágni? Szó nélkül fogtam meg, és indultam el vele a vécére. Mintha nem is velem történt volna, de közben valamiféle bátorságot is éreztem. Vagy büszkeséget, hogy megtettem anyu helyett, aki nem merte. Ilyet érezhetett a vadászó férfi. Hogy „meg kell ölnöm ezt az állatot a családomért”. Elvágtam a nyakát. Ott, abban a pillanatban nemcsak férfi voltam, hanem felnőtté is váltam.

3. Mit gondolsz a férfiak elnőiesedéséről, és a nők elférfiasodásáról?

Nem értem ezt a kérdést. Így lenne? Eddig nem volt így? Miért gondoljuk, hogy azelőtt, amikor nem volt szavazati jogunk, vagy nem dolgozhattunk, akkor nem voltak férfias nők, és nem voltak nőies férfiak? Szerintem pont ennyi volt, mint most, csak manapság minden a kirakatban van.

4. Hogyan határoz meg téged az, amit a külvilág lát belőled?

Nem tudom, a külvilágot kellene megkérdezni.

5. Kipróbálnád-e, milyen férfiként élni?

Nem.

Kiemelt kép forrása: Péterfy-Novák Éva