Gálvölgyi János: „Korán érett ember, későn érő színész vagyok” – Elviszlek magammal
Szemérmes, visszahúzódó gyerek volt, akiről az osztálytársai sok mindent el tudtak képzelni, de azt, hogy színész lesz belőle, nem. Pedig Gálvölgyi Jánosnak egészen fiatal kora óta nem volt más terve, vágya, mint az, hogy színpadon álljon, az utcán pedig mindenkinek az jusson eszébe, ha meglátja, hogy „ott megy A Gálvölgyi”. Kacskaringós út vezetett idáig, de, ma már tudjuk, végül beteljesült az álom. De vajon, mi jut eszébe neki saját magáról, amikor azon a bizonyos 1968-as Ki mit tud?-felvételen a húszéves Gálvölgyit látja az érettségi öltönyében, apjától kölcsönzött nyakkendőjében – vakmerően hosszú szüneteket tartani a színpadon? Mi jut eszébe, amikor valaki azért undok vele, mert közéleti kérdésekben ellentétes oldalon áll? Vagy, amikor lenézik a komédiásokat? Mi jutott eszébe lányos apukaként, amikor Eszter és Dorka elkezdett fiúkkal ismerkedni? És mi jut eszébe ötven éve nap mint nap, amikor meglátja a feleségét, Jutkát? Évadzáró beszélgetés múltról és jelenről, humorról és drámáról, apaságról és párkapcsolatról. Elviszlek magammal: Gálvölgyi János.
