Osvárt Andrea: Sokáig durcás voltam, amiért nem ismernek el itthon színészként – Elviszlek magammal
Rovattámogatás

-
Rovattámogatás
-
Alma, palacsinta, nuggets, fehér csoki, tejszelet, kifli, egy fajta szeletelt kenyér, a nagymama húslevese, sült krumpli. Nagyjából ez azon ételek listája, amiből Viki nyolcéves kisfia, Arnold válogat. A gyerek életében a táplálkozás ugyanis egészen más jelentőséggel bír, mint az átlagos fejlődésű társainál. Ami másokat kíváncsisággal tölt el, az számára visszataszító és ijesztő, és feltehetőleg hosszú évek munkája lesz még, hogy a gyerekzsúron ő is együtt tortázzon a többiekkel.
Mi történik, ha a mindennapi élet zaja újra meg újra beszivárog az írásba – és lehet-e folyton megújulni, sőt: újrakezdeni az életet? A Szeleknek fordít című új verseskötete kapcsán beszélgettünk Tóth Krisztinával arról, mit jelent számára a természethez való közeledés, a sok utazás és távollét, az elvárt digitális írói jelenlét, a házasság bója–sirály kettőse, valamint az írás mágikus, mégis szigorú rendje.
„Súlyos betegsége miatt Magyarországra költözött Steiner Kristóf” – olvastam a napokban, és kicsit felhúztam a szemöldökömet. Aztán a másikat is, a kommenteket olvasva: „Most bezzeg kell neki az ingyenes egészségügy, mi?” Aztán leengedtem szépen mindkét szemöldökömet, és elmosolyodtam. Régebben erre – meglehetősen előítéletesen, és talán kissé öngyűlölően – azt mondtam volna: „Na, a magyar mentalitás!” Ma azt mondtam: „Ismerős mentalitás – minden országból, ahol valaha éltem, és amelyet emberek laknak.”