Semmi gátlás nincs benne, ha a börtönben töltött időről kell beszélnie. Tudja, hogy megérdemelte, tudja, hogy mindenki azt várta: letöltendőt kapjon, és tudja, kellett is neki az a „pofon." Az más kérdés, hogy vannak, nem is kevesen, akik sosem fogják neki megbocsátani, amiért öt évvel ezelőtt ittasan súlyos balesetet okozott. Ezt is tudja. De hozzáteszi, hogy egyre többen újra „művész úrnak" szólítják. Újra főszerepeket játszik, és hamarosan az RTL Klub képernyőjére is visszatér. Szóval megint két végén – vagy, ahogy ő mondja: hét végén – égeti a gyertyát. De láthatólag jól van, és én ennek nagyon örülök. Stohl Andrást a Vígszínházba vittem dolgozni – mindössze néhány nappal azelőtt, hogy öt év eltiltás után visszakapta a jogosítványát. Ha úgy tetszik, majdhogynem én voltam az utolsó sofőrje. Zavarba is jöttem ettől néha rendesen... na, de nézzétek meg inkább a videót. Elviszlek magammal, negyedik rész, Stohl András.
Ne mulaszd el az előző részeket! Katt a névre, és már nézheted is:
Kulka János az Elviszlek magammal második évadának első vendége. Magyarországról, benne a saját helyéről, Vágási Feriről és Mágenheim doktorról, no meg arról, hogy vajon milyen Magyarország első, hivatalosan is meleg színészének lenni.
„Miért is kéne egymással harcolni ahelyett, hogy ideológiamentesen azon dolgoznánk: az országunk élhetőbb legyen, az állampolgárai ne szegényedjenek el, és a gyerekeink el tudják képzelni itthon az életüket?” – teszi fel a kérdést Székely Kriszta színházrendező.
Gyerekként pénztárosnő, katona, meg Samantha akart lenni a Dallasból, és tulajdonképpen minden álma valóra vált, hiszen színésznő lett: bármi lehet. Eke Angéla egész lénye, őszintesége egy sugárzó színfolt a téli szürkeségben. Nézzétek meg, hogy miért is!
„Az akadálymentesítést nem biztos, hogy az utcán kell elkezdeni, sokkal inkább az emberek fejében” – mondja vendégszerzőnk, aki a kerekesszékből meséli el mindennapi élményeit.
„Élveboncolás közönséggel.” Gyárfás Dorka és Somos Ákos kétévnyi munkája fekszik ebben a kötetben, amely méltó emléket állít annak a 14 éven át tartó izgalmas művészi kezdeményezésnek, amely AlkalMáté Trupp néven vonult be a színháztörténetbe és a nézők emlékezetébe.
