„Ő nem szokott ilyet csinálni. Hogy összejöjjön a betegeivel. De ez szerelem volt első látásra.”

…abból az étteremből, amelyik még nem jelentett csődöt. Szentesit az építkezés zaja már nem zavarja, sok minden más viszont egyre jobban.

Szerzőnk gyermeke egy a 75 ezerből, aki az elmúlt hétvégén középiskolai felvételit írt. Azt mondja, a vizsgáról neki a kártyázás jutott eszébe, mégpedig a snapszer. Hogy miért? Elmeséli:

Amióta kilépett a nyilvánosság elé, Nyáry Luca rendszeresen tapasztalja, hogy a mondanivalója sokszor el sem jut a fülekig, mert sokan leragadnak ott, hogy megjegyzéseket tesznek a kinézetére. Mondhatni, megszokta (még ha rosszulesik is neki), de most elmondja, miért árt ez a fajta hozzáállás a csúfolódóknak is rengeteget.

Kutyaharapást szőrével? Ha tudatosan elmerülünk a szorongásunk tárgyában, legyőzhetjük? Takács Dalma azt állítja: igen. Ez az ő története:

„Mert ti itt és az egész világon azt hiszitek, hogy meg tudom jegyezni a PIN-kódom meg a bankkártyám PIN-kódja mellett az azonosítómat meg a jelszavamat weboldalakhoz, alkalmazásokhoz, online felületekhez, valamint Attila sírjához is.” Doffek Gábor az ügyintézés és az adminisztráció labirintusában elveszve kiabál, hogy SEGÍTSÉG!

A WMN Instagramján végzett nem reprezentatív „kutatásból” kiderült, vannak még megtérítendő emberek, ha cékláról van szó… Ez az írás elsősorban nekik szól. De olyan jók ezek a receptek, hogy persze azoknak is, akiket már nem kell győzködni. Elő a céklával, és indulhat a móka!

Amikor az ember elveszíti a hitét, és nem látja a fényt az alagút végén, abban az az egyik legrosszabb, hogy úgy érzi: teljesen egyedül van. Steiner Kristóf ezért vállalkozott arra, hogy megmutassa: ő is megborult a korlátozásoktól. Igen, még ő is, aki többnyire az utca napos oldalán jár, egyszerűen, mert azt választja. De még neki is lehetnek rossz napjai, hetei. A lényeg, hogy képesek legyünk tanulni belőlük.