„Egyszeriben ott, abban a pillanatban megértettem: többé nem vonhatom ki magam, nem várhatok a »majd csak megoldódik«-ra, és felelősségteljes emberként nem engedhetem, hogy atomjaira hulljon a mi kis társadalmunk” – írja Kristóf a macskáit ért támadás kapcsán. De ami kicsiben igaz, az pont úgy van nagyban is.

Minden harmadik ember jellemezhető bizonyos mértékű empátiacsökkenéssel, túlzott kockázatvállalással és grandiózus énképpel. De kik érik el a klinikai szintet? Milyen kezelésekre fogékonyak? Összefoglaló a pszichopátiáról.

Hogy áll ki emberek elé énekelni valaki, akinek alapvetően nem a hangja, hanem a magabiztossága szorul fejlesztésre? És mit kap mégis ettől az élménytől, amikor színpadra lép? Erről mesél szerzőnk, aki pár napja fellépett egy koncerten (iszonyú büszkék vagyunk rá! – a szerk.)

Miért éppen Alaszka? Ezért:

…és ahogy erre rájött, sok minden a helyére került, még az is, miért kap pánikrohamot a repülőtéren.

„A boldogság már csak ilyen, iszonyúan giccses és sokszor közhelyes, szinte leugrik a papírról. Én ennek ellenére sajnos mégis nehezen veszem észre azokat a pillanatokat, amik magukban rejthetik, ez az egyik nagy hiányosságom, a sok közül.”

Annyira szerettétek néhány hete a Marika néni sétálni indul című írásunkat, hogy annak szerző-főhőse vérszemet kapott. És elmeséli kalandjait a virtuális bankban. Ha már ilyen jól váltják az eurót.

Ki marad otthon a beteg gyerekekkel? Általában az anya. De mi van, ha ő beteg? Ha csak teheti, kihordja lábon, mert már nincs betegszabadsága sem. Tóth Flóra gondolatai: