Hányszor megtörténik velünk, hogy elkapjuk, megörökítjük a pillanatot, de nem vagyunk BENNE. Gyártjuk az emlékeket, amelyeket majd később visszanézünk, dokumentálunk mindent, de közben elmulasztjuk az egyszerit és megismételhetetlent, amiben éppen akkor és ott benne vagyunk.

Nektek nincs olyan érzésetek néha, mintha a jelenünk rovására gyártanánk a jövő emlékeit?

A közösségi média tényleg azt a hamis illúziót kelti, hogy amit nem osztunk meg, az meg sem történt. Azért használjuk a Facebookot, hogy egy-egy pillanatra kikapcsoljunk a munkából amíg átgörgetjük az új képeket, posztokat. Észre sem vesszük, amit a kutatók már egy ideje próbálnak nekünk mondani: a közösségi média használata stresszel is jár. Mert az ismerősei fotóit, bejegyzéseit látva óhatatlanul azt érzi az ember, hogy meg kell felelni, lépést kell tartani. El kell dönteni, mit lájkolunk, mit nem, rádöbbenünk, ki utasít el minket, és igen, arra is, hogy mit csinál a volt pasink. Normális esetben ezeket egyáltalán nem látnánk. Vagy nem így, nem ennyire az orrunk előtt.

Noha azért megy az ember nyaralni, hogy pihenjen, kikapcsolódjon, mégis a nyaralós képek jelentik az egyik legkedveltebb műfajt a közösségi médiában. De vajon ki tudsz-e igazán kapcsolni, ha azért és úgy készíted a fotókat, hogy azokat majd megoszd a Facebookon? És ezzel kilépj abból a zárt, békés, távoli világból, ahova pont a mindennapi hajtás és megfelelés elől menekültél...

Egy felmérés szerint

a szabadságon lévők 80 százaléka használja az okostelefonját a nyaralás alatt, és 70 százalékuk meg is osztja másokkal a fotókat, élményeket. Nincs mit tenni, függők lettünk.

Egy-egy kép megosztásával nincs baj. A mindennapi függőséggel igen. Abból csak tudatos döntésekkel tudsz kilépni. Azzal, ha megpróbálsz mértéket és távolságot tartani. Ha elfogadod, hogy akkor igazán pihentető a nyaralás, akkor igazi a relaxáció, akkor menekülsz el a világ apró-cseprő gondjai elől, ha a szó szoros értelemben kikapcsolsz. Nem csak magadat, hanem az összes kütyüdet is.

Próbáld teljesíteni a következő öt pontot:

1. Tedd félre a telefonodat néha, és használd csak a szemedet! Próbálj mindig maradéktalanul jelen lenni az adott pillanatban!

2. Ne töltsd fel a nyaralás alatt készült fotókat azonnal a közösségi oldalakra! Majd ha hazaértél, válogasd ki a legjobb képeket, és azokkal oszd meg, akikre valóban tartozik.

3. Ne keress mindenhol mániákusan wifit! Ne akarj mindenáron online lenni, felejtsd el a naprakész információkat, az új posztokat és úgy általában azt az érzést, hogy „jaj, vajon miről maradok le?” Ami igazán fontos, az megvár, megtalál a nyaralás után is.

4. A telefonos segítség (térkép, étteremkereső, stb.) hasznos és jó, de próbálj meg tényleg úgy tekinteni rájuk, mint eszközökre, amelyek pillanatnyi segítséget nyújtanak. Ne kezdj az alkalmazások „ürügyén" leveleket olvasgatni, amíg leülsz egy pohár limonádéra, mondván „ha már egyszer úgy is itt van, legalább elintézem.”

5. Nézz annyit a veled együtt nyaraló szeretteid szemébe, amennyit csak tudsz! Ne a fejed búbját lássák, ahogy a telefonodat nyomkodod, hanem a tekintetedet. Amikor csak lehet. Végtére is azért vagytok együtt, hogy együtt legyetek!