„Igazságtalan, hogy te adhattál nekem életet, de én nem adhatok neked” – Anyák napi levél, immár anya nélkül
„Imádtam magunkat, most gyűlölöm a magányt, hogy a köldökzsinórt végleg elvágták.” Búcsú egy édesanyától, akivel vidám kaland volt az élet.
„Imádtam magunkat, most gyűlölöm a magányt, hogy a köldökzsinórt végleg elvágták.” Búcsú egy édesanyától, akivel vidám kaland volt az élet.
Neked is van hasonló emléked a nagymamádról?
Kacatok, lomok, amik másnak semmit nem jelentenek, mi mégsem tudunk megválni tőlük. Megosztjátok velünk a legértékesebb, féltve őrzött tárgyaitok történetét?
Nektek is hasonlóan nehéz volt új lakásba költözni, és otthagyni a régit, mint Jocó bácsinak?
Persze, a biztonságunk a legfontosabb. De vannak dolgok, amikért megszakad a szív, hiszen képtelenség megélni őket online.
JUDITU lelkének mély kútjából egyszer csak előbukkantak a boldog gyerekkori emlékek, amikor a nagymama vidéki otthonában lehetett paradicsomot szedni a kertből, malacokat etetni, aztán mire kettőt pislogott, máris ott találta magát a vidéki háza cseresznyefája alatt, az aranykalászosgazda-vizsgájára készülve. (Jó, lehet, hogy kettőnél több pislogás volt az…)
Steiner Kristóf varázslatos nyári emlékei a sóstói gyerektáborból, amikből aztán egész tanévben lehetett táplálkozni.
Egy férfi kapuzárási pánikja… átgondolva, kifordítva.
Egy különös és különleges barátság története.
Egy anya, aki világéletében csak a gyerekeiért élt , és egy lány, aki megtanult könnyű csomaggal utazni a világban. Hogyan dolgozzák fel együtt a közös gyászt?