Szentesi Éva: A lányok lementek a Balatonra
Szerelmet vizionálni a Balaton partjára, kukoricát főzni és elmerülni az illatában, nedves törülközőre ülni és közben szerelmesen bámulni a naplementét... Mindannyiunk elevenjébe talál a Rúzs és Tükör sorozat következő írása. Mert mindannyian jártunk ott a vízparton, kézen fogva vagy egyedül, ettük a forró kukoricát, és ha bementünk a vízbe, az iszap felbugyogott a lábujjaink között. Szentesi Éva írása.
Még itt vagy. Még látlak. Te gyönyörű kísértet! Beférkőzöl az álmaimba, a nappali álmokba is belopózol, elveszed a jussod, azt a maradékot, a szívemet. Pedig nem veled fekszem le éjjelente, de nem bírom megszokni az új szagokat. Hiányzol. Azt hiszem, ez a jó szó. De mégis... milyen hülye szó ez. Lehet, hogy ezért nem mondtam neked soha.
Odakint toporzékol a pucér július, a lányok lementek a Balatonra, csak engem nem vittek magukkal, nem volt kedvem velük tartani. Nincs hangulatom a cserfes társaságukhoz, csendben akarok lenni idehaza, veled dumálni a némaságban, úgy, ahogy azelőtt csináltuk: én beszéltem, te meg hallgattál. A lányok lementek a Balatonra, de engem itthon hagytak, mert nem érdekel ezen a nyáron a Balaton se, nem szép a vize, pocsolyaszínű lett a magyar tenger. Bele nem megyek, mondtam neked a múltkor, amikor dumáltunk a némaságban, hogy olyan pocsolyás lett ez a Balaton, idén nyáron nem megyek bele. Inkább főzök neked itthon kukoricát, ezt is mondtam, te meg csak bólogattál, nem szóltál egy szót se, mégis jó volt veled beszélni. Sose jött válasz, ilyen voltál, egy néma, gyönyörű kísértet.
Ez az új meg... majd egyszer mesélek róla neked. Nem tetszik az illata. Meg a haja se, túl rövid a tiédhez képest, mondjuk, azt gondolom, hogy egy kicsit azért illik hozzám, ha már másikat kellett utánad keresni, legalább ennyi jó legyen benne. Nem esik nehezemre, de azon gondolkodtam, jobb volna most egyedül maradni. Vagyis hát... tudod, sohase vagyok teljesen magamba', mert még itt vagy, még látlak.
Veled lementem volna a Balatonra, neked nem hazudtam volna azt, mint a lányoknak, hogy fáj a hasam meg hányok. Igaz, ez nem is volt annyira nagy hazugság. De ha itt volnál, nem lenne kutya bajom se, főznék neked kukoricát, olyat, amilyet az öreg Molnár Emiltől lehet venni Füreden, a régi mólón, nála a legfinomabb a főtt kukorica, de ezt már tavaly is megbeszéltük...
...amikor úgy tettem, mintha léteznél.
Szentesi Éva
Szentesi Éva Rúzs és Tükör blogjának többi írását ITT olvashatod.
Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Unsplash/ Lucian Dachman