2016. szeptember 29.
|
BG
| Olvasási idő kb. 1 perc
Nagyon sokáig nem ittam alkoholt. Egyáltalán. Semmit. Soha. Aztán pár éve történt valami… (igen, egy pasi van a dologban!), és megváltozott a hozzáállásom. Azóta igyekszem bepótolni a harminc évig elmulasztott italokat, persze csak mértékkel. Elképesztően finom ízélményekben lehetett részem a napokban, amikor egy különleges sörvacsorára voltam hivatalos a barátommal. Most megmutatom, mit ettünk és mit ittunk. Egészségetekre! Both Gabi koccint.
–
A sörgasztronómiai héten óriási volt a választék, mert jobbnál jobb helyek csatlakoztak a rendezvénysorozathoz. Mi az Up & Down nevű helyet választottuk, mivel könnyű megközelíteni, és nagyon jó volt evés-ivás közben bámulni a Dunát meg a kivilágított Szabadság-hidat.
Ezt láttam az asztalunktól
A mártogatós-kenegetős (csicseriborsó, avokádó és padlizsános salsa) előételhez igazán illett az étterem saját sütésű, roppanós héjú, bagettszerű kenyere. A többi zöldség mellett a hasábokra vágott kínai kel okozott nagy meglepetést. Nehéz választani, melyik kence volt a legfinomabb. Nekem a citromos, friss csicseriborsókrém ízlett a legjobban, a barátomnak a padlizsános salsa, de az avokádókrém is kifogástalan volt. Ehhez kaptunk egy belga lager típusú elég telt és karakteres sört. Meglepő párosítás, mégis illett a sokféle ízvilághoz.
Jó volt mártogatni...
A főétel tényleg olyan finom volt, mint a képen is látható. A báránysült ananásszal és currys gnocchival kicsit ugyan csípett (amit én nem kedvelek), de az egész ízélmény mégis maradandó volt, különösen a második édeskés pörkölt malátás még „belgább" sör után.
Kicsit csípett, de ezt most kivételesen nem bántam
A harmadik körre viszont kifulladtam. Tényleg csak azért fogyott el a szarvasgombás, szép és ehető virágokkal díszített, házi vattacukorral megbolondított (nem is hasonlít a vásárihoz!) és sárkánygyümölccsel dúsított fehércsokis mousse, mert nem lehetett abbahagyni. Ezek után viszont már képtelenségnek tűnt, hogy igyak még egy pohár gyümölcsös sört is, pedig biztos finom volt… Na, majd legközelebb!
Ez az édesség inkább álom volt, mint valóság, mégis megesett velem...
Azt mondják, a lakáséttermeket legfőképp szerelemből csinálják az alkotóik, ezért hosszú távon nem is igen maradnak fenn. Mi nagyon szurkolunk a Zincenco házaspárnak, nem is tudtuk, mekkora szükségünk volt rájuk, amíg meg nem kóstoltuk a főztjüket!
Etet = szeret? Nők esetében gyakorta igaz e képlet, de mi a helyzet a férfiakkal? Önmegvalósítás vagy tányérra tett szív egy saját kezűleg elkészített vacsora?
„Amikor beüt a krach, akkor kapkodjuk a fejünket, ordítunk a szomszéddal, hogy ne locsoljon, mert nem tudjuk megfürdetni a gyereket.” Állítólag ez a leghűvösebb nyár a hátralevő életünkben. De már most is vízkorlátozást rendeltek el több településen. Mi ennek az oka? Ki hibázott? – ezt járja körül Iliás-Nagy Katalin.
Bizonyos értelemben ő a 100 százalékig színész: a kaméleon, aki azzá válik, amit a szerepe megkíván – saját egyénisége mintha nem lenne. De a Szólíts a neveden! apafigurájaként fogadjunk, hogy neked is belopta magát a szívedbe!
