-

Mire mindenre jó a tök?

– Először is, rostokban gazdag. A tökök sokfélék (kicsi, nagy, ehető és dísz-, lopótök és Hokkaido, nyári tök, sütőtök és még sorolhatnám), közeli rokonai a cukkini és a hozzá nagyon hasonlító uborka is. Egyébként elég megnézni ezek virágait, és máris látszik, hogy le sem tagadhatnák, hogy egy családból származnak.

– Másodszor, egészséges. Ha az ehető, őszi-téli sütőtökünket nézzük, akkor már a színe is elárulja nekünk, mennyire. A béta-karotin, melynek ezt a mélysárga színt köszönheti, az emberi szervezetben is fontos szerepet játszik, hiszen ebből képződik a retinol, vagy A-vitamin, amely a látáshoz fontos, ráadásul a karotinoidok antioxidánsok is. A tök ezen kívül fontos E- és C-vitamin forrás, ráadásul olajos magja is ehető, ami nemcsak finom, hanem káliumban, magnéziumban és vasban is gazdag.

– Harmadszor, könnyen emészthető, ezért a hozzátáplálás kezdetén is adható babáknak. Jelentem, az enyém imádja, só nélkül, egy levél zsályával, pici olívaolajban, minimális vízben párolva, turmixolva. Bár a szénhidráttartalma nem kevés, de magas rosttartalma mindenki számára hasznos, béltisztító hatású, és hosszú ideig teltségérzetet biztosít.

– Negyedszer, gyulladáscsökkentő hatása van. Ezért használják kozmetikumokban is, sőt, a fent említett, vitaminokban és antioxidánsokban gazdag tökmagból préselt olajat is felfedezte már a kozmetikai ipar.

De nekünk most az a legfontosabb, hogy a tök: finom!

Az évnek  ennek a szakaszában a legízletesebb és legelterjedtebb a hosszúkás sütőtök, hiszen ennek a legédesebb a húsa. Levesnek, főzeléknek, süteménynek, currynek is kiváló, vagyis édesen és sósan is fogyasztható. Ez – egyebek mellett – annak is köszönhető, hogy rendkívül sok fűszer passzol hozzá, és sok más alapanyaghoz is jól megy (például a kókusztejhez).

A tökmagolaj ehető is, tele van telítetlen zsírsavakkal, és jellemzően finomítatlan formában árulják, úgyhogy inkább önmagában, salátákra, levesek tetejére használjuk, és ne süssünk vele. (Az összefüggést a finomítás és a főzés között itt keresd.)

A tök süteményként is remek, és nemcsak az amerikaiak pumpkin pie sütijére gondolok, hanem a répatortához hasonló, csak épp tökből készítendőkre is. Na meg a tökös-mákos rétesre. Sütőben istenien karamellizálódik, és ez az édeskés, égett íz jól passzol savanykás öntetekkel salátába, a puha textúra pedig jól párosítható roppanós rukolával, és magokkal.

A mai recept egy picit szokatlan; egyszerre ropogós és krémes, édes és sós. Egyszerűen isteni!

Tökropogós zsályával

okoskonyha

1 közepes tök (körülbelül 1,3 kg)

8 dkg liszt

1 fej fehér hagyma (lehet vörös is)

1 ½ evőkanál aprított friss zsálya (vagy 1 evőkanál morzsolt szárított)

2 tojás

só, bors

1 kiskanál füstölt paprika (opcionális)

olívaolaj

tejföl vagy joghurt a tálaláshoz

A tököt meghámozzuk, kimagozzuk, és nagy lyukú reszelőn, vagy robotgéppel lereszeljük. Összekeverjük a liszttel, a kissé felvert tojásokkal, az apróra vágott hagymával, és a zsályával, sózzuk, borsozzuk (elég sok só kell bele, legalább fél kiskanál, ízlés szerint), és most adhatjuk hozzá a füstölt paprikát is, ha ezt az opciót választottuk.

Közepesen magas lángon felhevítjük az olajat egy serpenyőben, és körülbelül két evőkanálnyi kupacba halmozunk fel egy darabot. A forró olajban szétterítjük  a halmokat. Nagyjából három perc alatt ropogósra sütjük az egyik oldalukat, megfordítjuk, és a másikat már csak egy–két percig pirítjuk. Papírtörölközővel bélelt tálra szedjük, majd tejföllel vagy joghurttal tálaljuk. Díszíthetjük snidlinggel, vagy apróra vágott zsályával.

Tipp: használhatunk zsálya helyett kakukkfüvet vagy rozmaringot, mindkét fűszer jól illik a tökhöz.

Tipp: ez az étel édesen is készíthető, ha kihagyjuk a hagymát és a borsot, valamint a füstölt paprikát a hozzávalók közül, és sóból is csak egy csipetet adunk a masszához. A friss fűszernövények viszont édes ételekben is izgalmasak, de ha ez túl idegen, helyettesítsük reszelt citrom-, esetleg narancshéjjal. Ebben az esetben vajjal kevert napraforgóolajban süssük a pogácsákat, és cukros, fahéjas tejföllel tálaljuk.

Horvát Sára

A képek a szerző tulajdonában vannak