-

„Egy pinába egy fasz való!" – ugye nem csoda hogy ez a kijelentés megütötte a fülemet a metrón? Kíváncsi lettem, ki mond ilyet... és miért. Óvatosan körbekémleltem. Egy negyvenen túli szőke, hosszú hajú, jól öltözött nő, mondta ezt egy másik hozzá hasonlónak. De vajon mit értett ezalatt? Egyszerre egy? Vagy egy egész életre ugyanaz? Azonnal felcsigázott.

Figyeltem, és megtudtam. Sőt, teljes mértékű szexuális életvezetési tanácsokat hallhattunk - én és még jó páran -, mivel elég hangosan ment az észosztás. A szőke copfos óriási vehemenciával foglalt állást a kijelentése mellett, és úgy gondolta, minél hangosabb, annál igazabb. A másik nő, – éppúgy, mint mi, a többi utas – csendben hallgatott.

A lánya, aki huszonegy éves, már a harmadik pasijánál tart. Ez volt a kiakadás oka. Én meg nem értettem tulajdonképpen mi is a baja. Az jutott eszembe, remélem, anyuka nem tud mindenről, ami a lányával történik, ő pedig ne is mondjon el neki semmit, ha a mama hajlamos a nyilvános sztorizgatásra.

Szóval a három pasi szerinte nem helyes. Sok. Merthogy mi lesz még? Azt is megtudtuk, hogy ő tizenhat évesen került össze a férjével, azóta együtt vannak, soha nem is akart más pasit, és ez így helyes. Mit is lehet erre mondani? Hogy jó neki? Vagy rossz neki? Igazából marhára nem érdekelt az egész, csak annyira betolta a véleményét az arcomba, hogy legalább gyakorolhattam az elfogadás művészetét.

Persze nem azt mondom, hogy fűvel-fával le kell feküdni. De akivel szeretnénk, azzal igen. Ne mondja meg senki, hogy rendes nőnek hogyan kell viselkednie.

Aki pedig ekkora hülyeségeket beszél a gyerekének, ne is csodálkozzon azon, hogy egy idő után semmit nem fog tudni arról, mit csinál a gyereke.

Tizenhét évesen voltam először együtt egy sráccal, és az anyukám valahogyan megtudta. Nem mondtam el neki, rájött. Azt mondta, reméli, jól választottam, mert ez a fiú lesz a férjem. Mert egy rendes nő… Én meg közben azt reméltem, hogy tutira nem ez a srác lesz a férjem. Aztán szerencsére elkerültem otthonról jó messzire, ahol a nappali tagozatos egyetemisták közel sem prűd életét éltem.

A szexet – mint az élet természetes, de soha nem kötelező velejáróját – felszabadító módon kell megélni. Lehet, hogy ennek a szőke, vékony nőnek jó így az élete, én viszont nem így szeretnék élni. Ráadásul nem osztom meg mindezt egy metrókocsiban az idegenekkel, másrészt pedig nem ítélkezem.

Inkább megtanítom a lányomnak a bugyiszabályt.

Azt, hogy az ő engedélye nélkül nem nyúlhat senki, még orvos sem oda. Hogy jelezze, ha valami nem jó neki, és forduljon bizalommal hozzám, és a többi felnőtthöz.

Megtanítom arra, a szex nem tabu, és ha két ember szereti egymást, akár csak egy éjszakára is, és abba bizony sok minden belefér. Persze csak akkor, ha mindketten így gondolják.

Megtanítom arra, hogyan éljen biztonságos szexuális életet, hogyan találja meg, mi a jó neki, és arra is, hogy mindez nem szégyen, inkább élvezet. Büszkélkedni nem kell vele, de beszélni róla igen.

Szerintem itt kezdődik a gyereknevelés. Nem a hülye kijelentéseknél.

ÁtlagEdit

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Shutterstock/Imcsike