–

Langmár Bettina nem lett gazdag és sikeres. 2016 nyarán tőle volt hangos a magyar média, akadt olyan, aki az ötletével együtt a pokolba rugdalta volna le, mások kitartást kívántak neki, és gratuláltak – például az Emberi Erőforrások Minisztériumának illetékese is. Langmár Bettina az a vállalkozó, aki óvszer-automatákat szeretett volna telepíteni a honi középiskolákba, és felvilágosító mobilalkalmazást fejlesztett, mert megdöbbent azon, hogy hazánkban évente nyolc-tízezer ezer tinilány esik teherbe, és nagyjából a fele abortuszra megy.

Bettina az automata előtt
Bettina az automata előtt

A kommentek zöme mára eltűnt a hírportálokról, de 2016 augusztusában a fehérvári vállalkozó három napig bőgött az albérletében miattuk.

Ez volt a mélypont, de az nem jutott eszébe, hogy feladja. Aki jó ügyért küzd, annak nem is szabad.

 „Jesszus, bejön a szex az iskolába!”

„Voltak érdekes hozzászólások, például: »húzd a fejedre a gumidat, hülye kurva!« A szerényebbek csak azért keltek ki magukból, hogy én be akarom vinni a szexet, az erkölcstelenséget az iskolákba, mit képzelek” – idézi fel Bettina a botrány első heteit. „De találkoztam sok pozitív, támogató véleménnyel is. Sokan fogalmazták meg azt, amit én is vallok: azért, mert a szülők homokba dugják a fejüket, a gyerekük bizony ivarérett, és előbb-utóbb szexelni fog. A statisztikák szerint a mai fiatalok viszonylag korán átesnek az első szexuális élményen, 60 százalékuk ilyenkor nem használ semmiféle módszert a nem kívánt terhesség elkerülésére.

A LoveInfo egy ma is működő, folyamatosan fejlesztett mobilalkalmazás. A botrány közepette mindenki az óvszer-automatákat szidta, de elfeledkezett arról, hogy a kettő egymás nélkül nem igazán működik” – mondja a negyedik ikszhez közelítő vállalkozó, akit a legtöbb cikk két éve némileg akaratlanul is úgy állított be, mintha valami menő cégvezetőről lenne szó. Holott az egyedülálló, gyermektelen nő minden lett a két év alatt, csak gazdag és menő nem. Egyszemélyes céget vezet, nincsenek márkás cuccai, sem drága, vadiúj autója, a régi sajátját maga bütyköli, nagyjából hetente. Reggel hatra jár dolgozni, este nyolckor ér haza, utána pályázatokat keres az interneten a LoveInfo fejlesztésének elősegítéséért – ez Langmár Bettina vállalkozói élete. Ötletének útja pedig – a kezdeti lelkes visszajelzésekkel együtt sem kitaposott. Legutóbb egy nagy bank pályázatára küldött be pályázatot az applikáció fejlesztésére, de nem nyert, nem kapta meg a megfelelő szavazatszámot, és egy háttérbeszélgetésen az is kiderült, „neki már túl nagy visszhangja volt a médiában”, így „nem is érdemelné meg a támogatást”.

Felmerülhet a kérdés, hogy mi a fenéért nem adja már fel valaki az álmát, amire ráment az utolsó három éve, a renoméja és az összes pénze? Ám vele kapcsolatban meg sem próbálom feltenni ezt, mert nincs értelme. Elhivatott, és hisz az ügy fontosságában.

 Manfréd és Elvira megszületik

Pedig ez akár egy sikersztori is lehetne. Bettina korábban is sok mindennel próbálkozott, például iskolai fogkefe-automatákkal. Az egyik automata telepítésekor beszélgetett egy pedagógus ismerősével, aki elpanaszolta, hogy egyik hatodikos tanítványa teherbe esett. Bettina döbbenten ment haza, utánanézett kicsit a statisztikának, és elkezdett gondolkozni, mit lehetne érdemben tenni a tiniterhességek, és az ezek nyomában járó tiniabortuszok megelőzéséért. Nem gondolta, hogy ez kizárólag az egészségügy, vagy a szociális szféra dolga – ő egyébként egyiknek sem volt része. Csak tenni akart valamit a változásért. Hajnali háromkor beugrott neki: egy felvilágosító, egyszerűen, bárki számára elérhető mobilalkalmazást kell csinálni, amin minden szükséges és lehetséges információ fent van, de a korosztály számára közérthető formában. Képregény kell, jött a következő ötlet. Bettina szakembereket keresett, szerencséjére rátalált egy kiválóra, dr. Pásztor Lászlóra, ő írta az egészségügyi vonatkozású részt, a megyei rendőr főkapitányság munkatársai a drogsegély menüpontnál segédkeztek. Két fiatal grafikus segítségével pedig megszületettek az alkalmazás figurái, Manfréd és Elvira, a hím- és a női ivarsejt. Velük együtt minden témakört végigjárnak, elmagyaráznak. Az applikációt Bettina bemutatta az EMMI-nél, kedvező fogadtatással.

„Meglátásunk szerint az alkalmazás rendkívül ötletes, hagyományos értékrend szerint felépített, ugyanakkor a jól felhasználható információk fiatalos formában való közlésével igazodik a kor igényeihez. A fiatalok megfelelő felvilágosítását és az információk minél szélesebb körben történő eljuttatását fontos feladatnak tekintjük, ezért az alkalmazás népszerűsítését megpróbáljuk lehetőségeinkhez képest segíteni”

– írta gratuláló levelében a minisztérium ifjúságpolitikáért és esélyteremtését felelős helyettes államtitkára, majd felajánlotta, hogy a honlapjukon megjelentetik a témát.

A LoveInfo alkalmazást folyamatosan fejlesztik – mindenféle támogatás nélkül
A LoveInfo alkalmazást folyamatosan fejlesztik – mindenféle támogatás nélkül

Anyagi támogatást a fejlesztő sem akkor, sem azóta nem kapott állami vagy helyi szintről. Hónapról-hónapra rakja össze a fejlesztéshez szükséges pénzt, és örül, ha néha szerencséje van. Az alkalmazás alatt hallható zenét ugyanis egy régi jó barát, a Prognózis énekese, Vörös István bocsátotta a rendelkezésére, saját, a témába is vágó, Türelem című dalából.

Bettina úgy érezte, a tudás immár elérhető, ám az eszköz a védekezésre nem annyira. A legnagyobb óvszergyártó akkoriban szerelte le több száz magyarországi automatáját, így keletkezett egy rés a rendszerben. Ráadásul az egyik multicég áruházaiban egy időben – a sok lopásra hivatkozva – a gumióvszereket is elkezdték törhetetlen, csak a pénztárnál nyitható átlátszó dobozokba rakni. Márpedig ki akar a kasszás néni vizslató tekintetével szembesülni, ha a kosara alján óvszercsomag lapul?  – gondolta Bettina.

„Egy 2017 végi felmérés szerint a magyar középiskolások átlagos heti zsebpénze heti 1000-1500 forint. Ha megveszik az iskolai büfében a szendvicset, meg egy üdítőt, utána már biztosan nem marad a három darabos, 1300 forint körüli összegért kapható óvszerre” – kalkulált a fejlesztő.

De mi lenne, ha olcsóbbá és könnyebben beszerezhetővé tennénk a tudatos szexuális életet is elősegítő eszközt?

 „Vegye tudomásul, mindenki itt szexel az iskolában!”

Miután édesapjától örökölt némi szerelőkészséget, és voltak szerszámai, valamint műhellyel rendelkező karosszériás ismerőse, Bettina nekiállt maga összerakni egy óvszer-automatát.

Ha ért valaki a flexhez, a tolómérőhöz meg a CO-hegesztőhöz, nem olyan bonyolult feladat, ez csak egy doboz, meg egy forgókaros árukiadó” – mondja egyszerűen. A célpontként kiszemelt középiskolák azonban nem fogadták lelkesedéssel az automatákat, sőt. Lakhelyén két iskolában, és még országosan néhány helyen van jelenleg automata, mindkettő a kezdetektől, bár olykor kalandos körülmények között kerültek oda. Az egyik ipari szakmunkásképzőben ugyanis már a folyosón rátámadt egy tanár.

„– Maga hozta ide ezt az izét?

– Igen, miért?

– Ez ide nem kell, ez egyenes út az iskolai szexhez, sőt! Vegye tudomásul, hogy mióta ez itt van, mindenki itt szexel az iskolában!

– Itt? – nézett körül a folyosón elképedve Bettina, elképzelve a helyzetet a 700 fiú-, és nagyjából négy-öt lánytanulót befogadó intézményben.”

Az automata végül mégis maradt…

Az ország valamennyi készülékét maga az ötletgazda járja közbe havonta, ő szervizeli, javítgatja, tölti fel valamennyit. Egyébként pályaudvari vécékben, de hamburgeresnél is megtalálható még pár darab. Az eredmény a még mindig működő prüdéria és elutasítás miatt nehezen mérhető, de a célt megfogalmazták: jó lenne két-három éven belül tíz-tizenöt százalékkal csökkenteni a nem kívánt tiniterhességek számát. Az applikációt úgy 2600-an töltötték már le, jó lenne újabb felületeken is elérhetővé tenni. Legutóbb Tolna megyében mozdult meg valami: gyermekvédelmi és családsegítő szolgálatnál készségesen fogadták az ötleteket, LoveInfo bemutató-foglalkozásokat szerveztek, és az automatát is beengedték intézményeikbe. Ám szinte kivétel nélkül férfiak által látogatott mellékhelyiségekben találkozunk ilyen automatával.

„Ma is az az általános vélemény, hogy a védekezés a férfi dolga” – magyarázza meg röviden az elmúlt években összegyűlt tapasztalatokat a fejlesztő. „Ha mégis van női vécében automata, abból klasszisokkal kevesebb fogy, a lányok egyszerűen nem vesznek ilyesmit.

Nem-nem csodálkozom” – nyugtat meg Bettina, a homlokom közepére szaladt szemöldököm láttán. „Hozzászoktam a rengeteg tévhithez és félremagyarázáshoz. Elég sok, szexuális élettel kapcsolatos fórumot és felületet követek, ott aztán találkozhatsz mindenfélével, kezdve a kérdéstől, hogy „ha kimosom a kotont, legközelebb is használhatom?”, egészen odáig, hogy „múltkor a kanapéra élveztem, a tesóm meg tévénézéskor másnap odaült, most terhes, lehet, hogy tőlem?”. De azt is kérdezik a tinilányok, hogy kólás irrigálással vajon elkerülhető-e a nem kívánt terhesség? Szerintem bőven van még mit tenni ezen a területen, és éppen ezért fogom tovább csinálni.”

Kocsis Noémi