-

A napokban több olyan Facebook-bejegyzést is láttam, amelyben osztályfőnöki figyelmeztetőt, intőt kaptak a diákok, mert nem ünneplőben mentek az évnyitóra. Vagy legalábbis „nem megfelelő" öltözékben. Bármit is jelentsen ez. Na, ilyesmi minden nagy állami és iskolai ünnep esetén előfordul... Ez nagyon elgondolkodtatott. Gyorsan be is írtam magamnak egy intőt, mert én sem a klasszikus értelemben vett ünneplőben szoktam menni ezekre az alkalmakra. Meg is érdemeltem.

De mit is jelent a megfelelő öltözet?

Magyarországon él az a hagyomány, hogy egy ünnepségen fekete gatyában/szoknyában, fehér felsőben, elegáns cipőben kell megjelenni. Mert ez az illendő. Én sose szerettem, nem is hordok ilyet, csak ha nagyon muszáj. De várjunk csak, miért is lenne muszáj? Csupán azért, mert beleivódott az emberek gondolkodásába, hogy ez az igazán ünnepi? Mert ha így van valaki felöltözve, azzal minden oké? Máris teljesítette is az elvárást? Ennyiből állna az illendőség, a tisztelet?

Az osztályommal a ballagásunkon is farmerban és tornacipőben voltunk, egyedi nyakkendővel. Jól nézett ki, fiatalos volt, a gyerekek is nagyon szerették, mert kényelmes, nekik pedig még menő is. Persze több embernél kiverte a biztosítékot, mivel nem megszokott. Engem ez, mondjuk, nem érdekel... Akkor gyorsan be is írok még egy intőt magamnak. Gyűlik, gyűlik...

A beírás mint megoldás? Ne már!

De ha már az intőnél tartunk: szerintem egyáltalán nem jó megoldás, hogy egy ofő beír azért, mert nincs ünneplő a gyereken. Ezzel csak még inkább mélyítik az ellenszenvet a gyerekekben az elegáns ruhák iránt. Nem elég, hogy kényelmetlen, kötelező, hanem még büntetés is jár érte, ha nem veszem fel. Ne már!

Sokkal többet ér, ha beszélünk a gyerekkel, miért így öltözött fel. Mert ne adj' isten, még az is lehet, hogy profán oka van: például nincs neki. Ez is sokszor előfordul.

Nem az tesz egy alkalmat egyedivé, emlékezetessé, hogy milyen ruha van az emberen. Egy farmer, egy színes póló és egy tornacipő is jó lehet, mert „az alkalomhoz illő" nem csak az öltözékben lakik. Én amúgy is híve vagyok a laza, hanyag eleganciának a hétköznapjaimban. Sokszor megkapom, hogy nem úgy nézek ki, mint egy tanár. Mert erre is van sztereotípia. Hát, a köpenygyár nem belőlem fog meggazdagodni, az tuti... Annál inkább a sál és napszemüveggyár. Én ezeket gyűjtöm és szeretem. Meg a vicces, figurás, színes alsógatyákat. Bár azt nem mindenki láthatja. Nahhhh... jó, ez most már bőven az erkölcstelenség határait súrolja, repül is magamnak az újabb intő!

Nem a ruhával van a baj, hanem...

Szakítani kellene azzal, hogy attól minden rendben lesz, ha kiöltözik valaki. Mert ez erőltetett, és helyenként még képmutató is. Hányszor látunk olyat, hogy gyerekek nem bírnak ünneplőben végigülni egy műsort, beszélgetnek, rendetlenkednek?

Pedig ünneplőben vannak! Kívülről legalábbis. Arra kellene inkább koncentrálni, hogy belül érezzék át, mit is jelentenek ezek az alkalmak.

De ehhez a felfogásunkat is meg kellene változtatni. Mert mindig ugyanaz a műsor, ugyanazok a versek, dalok rotálódnak mindenhol. Rogyásig hallgatva, unalmassá téve ezeket a fontos eseményeket. Én is rohadtul szoktam ezeket unni. Nnna, mondanom se kell, ezért már rovót írok be magamnak!

Legyen inkább játékos, témanapos megemlékezés március 15-én! Flashmob október 23-án! Iskolaköszöntő játék az évnyitón! Egyedi műsor ballagáson! Persze, több meló, de sokkal komolyabb eredménye van, ráadásul mindenki jobban is élvezi.

És akkor már tényleg nem is számít a ruha.

Oké. Ez már tényleg tarthatatlan! Megtettem, beírtam magamnak még egyet. Lassan tele az ellenőrzőm. És pont annyi haszna van, mint máskor. Mert én bizony ezután is ugyanúgy fogok tenni. Fel is veszem a neonzöld pólómat, rövid farmernadrágomat, papucsomat, fehér napszemüvegemet... és megyek tanítani.

Balatoni „Jocó" József

Olvasd el D. Tóth Kriszta Jocó bácsival készült interjúját is! KATT IDE!

 

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Shutterstock/Monkey Business Images